Köszönöm az elismerést, kedves Piroska. Az általad említett könyv valójában Lechner Ödön halálának századik évfordulója alkalmából az Iparművészeti Múzeumban hasonló címmel megrendezett reprezentatív kiállítás katalógusa. A felkérést egy fotós barátom révén kaptam, akitől a kecskeméti Városházáról kértek képeket, ám mivel ilyenekkel nem tudott szolgálni, ezért hozzám fordult, hátha nekem vannak. Nincsenek – válaszoltam -, de ha kell, szívesen csinálok. Mivel a kecskeméti Városháza Lechner életművének – így a kiállításnak és a katalógusnak is – csak az egyik fejezete, így „mindössze” tizenöt fotóm került be a könyvbe, jóllehet két nap alatt egy teljes monográfiára való anyagot fotóztam össze. Két képem poszter méretben is ki volt állítva az Iparművészeti Múzeumban, és én készítettem el – meglehetősen képtelen körülmények között - két eredeti Lechner tervrajz reprodukcióját is a Kecskeméti Levéltárban. A kivetítőn pedig folyamatosan az én kecskeméti Városházáról készített fotóim váltogatták egymást. Mindezt csak azért mesélem el ilyen részletesen, mert mindez távolról sem jelenti azt, hogy profi fotós volnék. Egyszerűen azért, mert – sajnos – még nem a fotózásból élek, vagyis az esetek 99 százalékában én is ingyen fényképezek, legfeljebb időnként előfordul, hogy fizetnek is fotóimért. Egy alig pár éve fotózó amatőrtől szerintem ez nem is olyan rossz teljesítmény. Magyarán: egyáltalán nem az történt, kedves Piroska, hogy „egy profi fotós is megjelent” ezen a honlapon. Ellenkezőleg: éppen olyan amatőr fotós vagyok, mint az itteni fotósok többsége, sőt, bizonyos értelemben még „olyanabb”, hiszen lényegében csak 2008-ban kezdtem el fotózni, akkor, amikor ez a honlap is elindult, és amelyet jómagam csak 2012 tavaszán fedeztem fel. A havi rendszerességgel kiírt pályázati témákhoz azóta töltögetek fel képeket. Az itt szerzett tapasztalatok birtokában egy év után arra is vettem a bátorságot, hogy más pályázatokon is el merjek indulni. Nemcsak amatőr, hanem a szó szoros értelmében autodidakta fotós vagyok – hasonlóan a pályázó fotósok túlnyomó többségéhez. Akik közül néhányan itt, mindannyiunk szeme láttára lettek egyre jobbak – olykor a „profiknak” is méltó versenytársai. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ebben a fejlődésben rendkívüli szerepe volt és van műemlékem.hu folyamatos és tematikus pályázati kihívásainak. Ami a szerzői jogokkal kapcsolatos „érzékenységet” illeti, erre is érvényesek a fentebb elmondottak. Vagyis nem azért vagyok rá „érzékeny”, mert úgymond „profi” volnék, hanem éppen az amatőrök érdekeinek védelmében. Túlnyomó többségüknek ugyanis fogalma sincs saját szerzői jogairól, és arról, hogy ezek nem státuszfüggő jogok, magyarán az amatőröket éppúgy megilletik, mint az ún. „profikat”.
[
előzmény
:
(2775)
piroska , 2016-03-18 07:43:23]
|
