Határeset 2017: az élen Eszék erődje
2017-ben a legtöbben az eszéki erőd adatlapját látogatták meg a Határeset, vagyis határon túli épített emlékeink adatbázisában. A Dráva-parti város igazi kuriózum, hiszen a középkori, törökkori várost erődítették meg a 17. század végétől. Sok emléket a 18. század előttről természetesen nem találhatunk, hiszen a várost a 16-17. században többször feldúlták. A 19. században is történtek még átépítések az erődben, amelyet végül az I. világháború után kezdtek visszabontani. Szerencsére így is maradt meglehetősen sok belőle, már csak azért is, mert a modern Eszék tőle nyugatra épült fel, így megmaradt az erőd történelmi atmoszférája.
Második legtöbb olvasója a szintén horvátországi Nehaj-vár adatlapjának akadt. A vár valójában egy erőd, amelyet a török elől menekülő uszkókok építettek az Adria partján a 16. század közepén, Zengg városában. A településnek magyar vonatkozása is bőséggel akad, hiszen szabad magyar királyi város és Frangepán-birtok volt, s itt született Jurisics Miklós, a kőszegi vár védője.
A dobogó harmadik fokára egy olyan épített emlék került, amely napjainkra szinte teljesen elpusztult: az első Duna-hidat (a mai Szörényvárnál, Románia és Szerbia között) Marcus Ulpius Traianus császár építtette 102 és 105 között, hogy a dák háborúkban biztosított legyen az utánpótlása, majd ezt követően az új provincia megközelítése. A szerkezet 1135 méter hosszúságban ívelt át az Al-Dunán, az elméleti rekonstrukció alapján 15 méter széles és 19 méter magas volt. A híd alig több mint másfél évszázadon át állt, hiszen Dacia provincia feladása után vélhetően maguk a rómaiak bontották le a faszerkezetet. A kőből készült pillérek azonban sokkal tovább dacoltak az idővel, 1856-ban, a folyó rendkívül alacsony vízállásánál még felismerhető volt mind a húsz maradványa. Az elmúlt években különösen a szerb szakemberek álltak ki a világtörténelmi jelentőségű híd védelme, sőt, esetleges teljes rekonstrukciója mellett is.
Éppen csak lecsúszott a dobogóról Dvigrad romvárosa az Isztriáról. Az elhagyott középkori város a térség legfontosabb régészeti területe és páratlan élmény végigsétálni az elhagyatott utcáin. Ötödik a bánsági Saroltavár lett, a sajátos, centrális alaprajzú, 18. századi eredetű telepesfalu. Szerencsére máig megőrizte a Kárpát-medencében teljesen unikálisnak számító településszerkezetét, amely műemléki védelmet is kapott.
Ugyan ezeket az épített emlékeket nézték meg a legtöbben 2017-ben, ám bőven akad még választék, hiszen három és félezer objektumról olvasható külön adatlap a Határeset egyre bővülő adatbázisában. Elindult a Határeset plusz is, amelyben a Kárpát-medencén kívüli magyar vonatkozású emlékeket gyűjtjük. Lesz tehát böngészni miben 2018-ban is – amihez boldogságot és sikert kívánunk.
Kapcsolódó cikkeink:
Határeset 2016: királylányok a tengernél
Határeset: jámbor év volt 2015
Határeset 2014: nyerő volt Bécs sötét arca
Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek
A németújvári Batthyány-kripta adatlapját keresték fel legtöbbször 2025-ben a Határeset látogatói. A második helyezett objektum Bosznia-Hercegovina, a harmadik szintén Ausztria épített emlékei közül került ki. 
A legtöbbször a fiumei Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia, azaz a Nautica adatlapját nyitották meg 2023-ban. A dobogóra egy gurki és egy szintén fiumei épület került még fel. 
Tömegpszichológiai elemzésért kiált a tény, hogy 2022-ben a volt Döblingi elmegyógyintézet – Széchenyi István és Semmelweiss Ignác halálának helyszíne – adatlapját keresték fel legtöbben. Szinte már szokás szerint. 
A volt Döblingi elmegyógyintézet újrázott, azaz 2020 után 2021-ben isennek az épületnek az adatlapját keresték fel legtöbbször a Határeset látogatói. A második helyezett szintén egy ismert magyar politikus halálának a helyszíne, csak épp az Adriai tenger partján. 
A volt döblingi elmegyógyintézet, Széchenyi István gyógykezelésének és halálának bécsi helyszíne lett a 2020-ban legtöbbször felkeresett adatlap a Határeset adatbázisában.