Ország:

Horvátország

Szélesség (lat):

N 45° 7,579'

Hosszúság (lon):

E 13° 48,772'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Világi romemlék

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 5
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 2

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Kanfanar településtől nyugatra található, a koordináták a romterület melletti parkolóra mutatnak

Egyéb adat:

A romterület Kanfanar településhez tartozik. Mint neve is mutatja, két vár állt korábban ezen a helyen, pontosabban Moncastello erődített városa és Parentino vára. Utóbbi szinte teljesen elpusztult, vélhetően már Moncastello építéséhez is felhasználták a köveit. A ma látható, bejárható romterület Moncastello egykori városa, amelynek első írásos említése a 9. század utolsó harmadából ismert és az Isztria legnagyobb összefüggő középkori romterülete.

Rövid leírás:

A Pólából a félsziget belsejébe vezető út mellett vélhetően már a római korban a forgalmat ellenőrző és védő erődítések épültek a későbbi Parentino és Moncastello helyén. Utóbbinál feltételezhető, hogy a középkorban épült háromhajós Szent Szófia-bazilika mai apszisának egy része az 5.század második felében épült ókeresztény templom maradványa – így ez lehet a település legősibb magja. Ezt a templomot a 8. században bővítették, majd a 9-10. század során torony és keresztelőkápolna épült hozzá. A ma látható templomrom a 13. századi újabb átépítés eredménye. A templomot övező település ma látható erődítésének kiépítésére a 14. században, Velence és Genova közötti háború pusztításai után került sor. Moncastello feltehetően nem teljes jogú város volt, hanem kommuna, vagyis nem önálló tanács, hanem a hűbérúr képviselője irányította. Kezdetben az aquileiai pátriárkátus, majd a pazini grófság része volt, 15. század második évtizedében Velence uralma alá került.
A település elnéptelenedése már a 16. században elkezdődött a sorozatos ragályok, többnyire maláriajárványok miatt. Végül az Ausztria és Velence közti, 17. századi háborút követően az 1630-as pestisjárvány adta a végső lökést a város pusztulásához. Életben maradt lakói többsége a közeli Kanfanarba költözött, ide került a bazilika román szószéke, míg a templom ereklyéit Sveti Lovreč bazilikájába vitték át. 1650-ben egy feljegyzés szerint már csak három család lakta. Bár a plébánia hivatalosan csak 1714-ben költözött Kanfanarra, egy 17. század végi leírás már pusztulónak, elhagyatottnak írja le Dvigradot. Azóta elhagyatottan pusztult, bár a Szent Szófia-bazilika tetőzete csak a 19. század elején omlott be. A területnek, amelyen a bazilikán kívül csaknem 200 középkori épület és három torony áll, csak részlegesen történt meg a kutatása, így teljes helyreállítása is várat magára, egyes részei életveszélyesek.
Isztria legnagyobb középkori romterülete, amely nem csak a turistáknak jelent romantikus élményt, de a kutatóknak is, hiszen a középkori térszervezés, városkialakítás későbbi beépítések nélkül tanulmányozható a helyszínen.

Adatlapot készítette:

klo

Adatfelvétel ideje:

2015-09-27 11:41:17