Újszomolnok falu maradványai

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 49° 6,066'

Hosszúság (lon):

E 22° 16,861'

Védettség van?

nem

Védettség száma:

Típus:

Műemlékileg védett, vagy védendő terület, környezet

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 1

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Külterületen

Egyéb adat:

Az egykori Újszomolnok területe ma Takcsány (szlovákul: Stakčín) falu közigazgatási területéhez tartozik.

Rövid leírás:

A középkori eredetű, Zemplén megyei ruszin faluról az első fennmaradt írott források a 16. században tesznek említést. Szláv eredetű nevében a smol ('szurok') szó rejtőzik, ami lakóinak jellegzetes erdei foglalatosságára utal.

A 18. századi források említik fatemplomát, amelybe a híres kassai szobrász, Hartmann József készített ekkor berendezést.

Az I. Világháború hadi eseményeinek sorában 1915-ben az orosz csapatok betörtek Északkelet-Magyarországra, Újszomolnokot is elfoglalták és porig rombolták.

A trianoni békediktátummal a falu az újonnan létrejött Csehszlovákiához került. 1939-ben, Csehszlovákia széthullásának napjaiban a Magyar Honvédség bevonult Kárpátaljára, melynek határai a mainál kissé nyugatabbra helyezkedtek el, így Zemplén e keleti csücskével együtt Újszomolnok is visszatért Magyarországhoz. 1945-ben a győztes Szovjetunió akaratából e terület újból csatlakozott a helyreállított Csehszlovákiához.

Ehhez a legutolsó "magyar világhoz" tartozik, hogy a falut 1917-ben -
nem kis részben orosz hadifoglyok munkájával - újjáépítették, melynek költségeit teljes egészében Miskolc város fedezte. Ezért a település - egy 1939-es újságcikk tudósítása szerint - hálából jelképesen felvette a Miskolcfalva nevet.

A falu - immáron utolsó - végzete 1980-ban jött el. Ekkor a településtől pár kilométerre délnyugatra egy hatalmas mesterséges tavat, víztározót építettek fel. Ez Újszomolnokot éppenséggel messze nem érte volna el, ugyanakkor "a vízbázis védelme" érdekében - 6 másik településsel együtt - lakóit kitelepítették, épületeit pedig földig rombolták. Pusztulása előtt a falunak 72 háza és mintegy 360 főnyi ruszin lakosa volt.

Ma a fantasztikus természeti szépségeket rejtő, egy nemzeti park részét képező környezetben a néhány turista-tájékoztató táblán túl alig valami emlékeztet az egykori falura. Bejárata közelében, az út mellett még áll az egykori búcsús kereszt. A falu keleti szélén, a temetőben egykor állt temploma helyén a közelmúltban fából kis kápolnát építettek. Alig észrevehető tábla jelzi az I. Világháború 1917-es itteni harcaiban hősi halált halt katonák temetőjét a falu északnyugati szélén. Ezt egy alacsony domboldalon találjuk és ma az országútról földúton - tkp. az egykori falu belső utcáinak nyomvonalát követő utakon - lehet megközelíteni. (Az egykori utcarendszer máig szépen kirajzolódik a terület légifotóján!)

A képek forrása: Pavol Gombos / Panoramio.com, www.ruske.sk, illetve Región Snina / youtube.com

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2017-09-26 11:20:59