Dunakapu tér: folytatódik a feltárás
Mint arról már beszámoltunk, a hosszabbítás után tavaly november 30-ig tartott a győri Dunakapu téren a tervezett mélygarázs kivitelezését megelőző, nyáron elkezdett feltárás, amely során bolygatatlan állapotban bukkantak rá a szakemberek a 16. században épült erőd nyugati ágyúállására, valamint az erődfülre, vagyis a bástya kiugró részére. A falak egy része alig harminc centiméteres mélységben volt a tér szintje alatt.
Bár egy ilyen épségben megmaradt reneszánsz erődrészlet előkerült maradványai fölött a Lajtán túl vélhetően mindenütt közösen ünnepeltek volna a műemlékes szakemberek, a helyi városvédő civilek és a városvezetés, Győrben csaknem egy éve tartó, hamar elmérgesedő vita forrása lett. A mélygarázs felépítésének terve ugyanis nem került le a napirendről, bár az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága még a feltárás előtt, már tavaly tavasszal aggodalmának adott hangot a tervezett beruházás miatt. Az ugyanis, hogy az erőd maradványai a tér felszíne alatt vannak, senki számára nem lehetett meglepetés, hiszen ennek az erődrészletnek néhány eleme egészen az 1930-as évekig a felszínen is látható volt. Így készülhetett bármilyen gondos, a maradványokat tiszteletben tartó, egy részüket bemutató terv a mélygarázsra, az alapdilemmát nem oldotta meg. Nevezetesen: a garázs (legalábbis a tervezett méretében), illetve az erődmaradvány aligha fér el egyszerre ugyanazon a helyen.
Tavaly ősszel ideiglenes műemléki védelmet kaptak az előkerült erődmaradványok, majd nyilatkozat-állóháború vette kezdetét a győri önkormányzat és a romok megtartása és bemutatása mellett, a mélygarázs építése ellen kardoskodó Arrabona Városvédő Egyesület között. A civilek demonstrációt is szerveztek a térre, s a vita hamar elmérgesedett, az észérveket mellőzve gyakran személyeskedéssel tarkított politikai színezetet kapott. A győri közgyűlés végül március 29-i ülésén jelentős többséggel (16 igen, 5 nem szavazattal) támogatta a mélygarázs építését – 2 milliárd forintos hitelből –, ami elvileg azt jelentette, hogy a beruházás néhány hónapon belül, már nyáron elkezdődhetett volna. A megyei kormányhivatal kulturális örökségvédelmi irodája azonban a leendő beruházás teljes területére feltárást írt elő (a tavalyi ásatás csak a tér egy kisebb részét érintette öt szelvényben). Így a most kezdődő második feltárási ütem vélhetően hónapokra, vagy akár egy teljes évre megakasztja a mélygarázs építését és a még ismeretlen maradványok miatt talán módosítani is kell a terveket.
Aligha lehet kétséges, hogy a feltárással nem oldódik meg az erődmaradvány sorsa, csupán egy újabb fejezet lesz a jóízűnek nemigen tartható történetben. Hosszú távon az ügy pedig sajnos csak erősíti azt a mind gyakrabban szajkózott tévhitet, hogy az örökségvédelem és a fejlesztés nem fér meg egymással.
Az Európa védőpajzsának is nevezett győri reneszánsz erődöt – ahogyan arról már beszámoltunk – két évvel Buda 1541-es elfoglalása előtt kezdték el építeni elsősorban Bécs és vele a kontinens nyugati felének védelmére. Bár a korszakban más ilyen erődváros is épült (például északkeletre Érsekújvár reneszánsz városa), a 18-19. században szinte mindenütt elbontották a védműveket, hiszen akadályozták a városok növekedését. Győrben is erre a sorsa jutott a déli és a keleti szakasz, ám nyugaton megmaradt a Püspökvárat övező kastélybástya, Sforza-bastya és a kazamata, valamint a Dunakapu téren az északi erődítések most feltárt részlete. Mivel ezek a Rába és a Duna partján álltak, akkor nem voltak útjában senkinek. Elődeink mulasztása pedig – ironikusan értelmezve a helyzetet – a 21. század emberét állítja méltatlan dilemma elé, hogy mi legyen a csaknem félezer éves, eddig épségben maradt részletek sorsa.
Részletek az erőd történetéről, képriport az eddig feltárt maradványokról:
Télen dől csak el a győri erőd sorsa
A várak, erődök építésének ezeréves története a magazinban: