Megújulásunk támogatója:  

Kővárak kora

Folytatjuk a Kis magyar várhatározót – a középkori várak tatárjárás után bekövetkezett virágzásával, egészen az ágyúk elterjedéséig, ami gyökeresen átalakította a várépítészetet.
Folytatjuk a Kis magyar várhatározót – a középkori várak tatárjárás után bekövetkezett virágzásával, egészen az ágyúk elterjedéséig, ami gyökeresen átalakította a várépítészetet.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20120102varak2/02.jpg

Kis magyar várhatározó - a cikk első része

A 12. századi Magyarországon a koncentrált királyi hatalom tekintélye Könyves Kálmán halála után ugyan hanyatlani kezdett – persze kisebb-nagyobb hullámhegyekkel és -völgyekkel – a Magyar Királyságban korántsem alakultak ki hosszú távon olyan anarchiába hajló állapotok, mint Franciaországban, vagy Angliában. Bár az Árpádok történetét is trónharcok kísérték, azonban a szemben álló felek valamennyien a királyi dinasztia tagjai voltak (vagy annak tartották magukat), így nem értékelődtek fel más családok és érdekcsoportok. Az 1180-as években III. Béla uralkodása alatt (amit ismét a központi hatalom erősödése jellemzett) az ország területének háromnegyede volt királyi birtok, 15 százaléka egyházi, s csupán egytizede a világi előkelők kezén. Ennek megfelelő volt a jövedelmek eloszlása is, így a királyon kívül sokaknak nemigen lehettek forrásai – s okuk sem –, hogy várakat, különösen kővárakat építsenek. A várépítés tehát elsősorban királyi privilégium volt, nem csupán a szokásjog, hanem az anyagi lehetőségek miatt is.

A királyok azonban már a 11-12. században is építettek kővárakat. Sok esetben kőből készült az együttes „magja”, a palota és a kápolna, megjelentek a kőtornyok és néhol kőfal váltotta fel a földsáncot. A királyi székhelyek már a kezdetektől kővárakban helyezkedtek el. A 12-13. század fordulóján megjelenő új stílus, a gótika azonban ezek építésében is nagy változást hozott. III. Bélához és fiához Imre királyhoz kapcsolódik az esztergomi vár átépítése, ahol a hegy déli sziklafokára emelt lakótorony mellé gótikus kápolnát és palotaszárnyat is kapcsoltak. Szintén a tatárjárás előtt, az 1230-as években II. András és fia IV. Béla idején épült az óbudai királyi vár, korszerű, a Szentföldről Nyugat-Európán és Itálián át ekkoriban elterjedő új minta alapján, amely szerint a négyzet alaprajzú vár belső udvarát palotaszárnyakkal övezték, kapuját pedig öregtoronnyal védték.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20120102varak2/keretes1.jpgFolytak tehát nagyarányú, elsősorban reprezentatív várépítések a tatárjárás előtt és épült néhány kisebb kővár is, mint például Füzér sziklacsúcsra épített erődítménye, azonban az igazi fordulatot a mongol pusztítást követő „új védelmi stratégia” hozta el. IV. Béla azt tapasztalta, hogy a mongolok ostromának csak a magas hegyre, vagy mocsarak védelmében épült modern kővárak, erődített kolostorok vagy városok tudtak ellenállni (például Esztergom vára, a pannonhalmi apátság, Székesfehérvár városa). Ezért mindent megtett ilyen modern erődítmények építéséért. Budán magaslati erődvárost alapított, Esztergom és Székesfehérvár polgárait betelepítette a királyi várak belsejébe, épített néhány hatalmas méretű, új típusú ispáni várat is hegytetőkön, öregtoronnyal, kőfalakkal (Szepes, Zólyom, és mind közül a legnagyobb és legmodernebb: Visegrád). Mindez azonban nem volt elég. Béla felismerte, hogy az egész ország összefogására szükség van egy új mongol támadás visszaveréséhez. Ezért szakított saját korábbi politikájával és nagy számban adományozott el királyi birtokokat, azzal a feltétellel, hogy új tulajdonosaik várakat építsenek az erre megfelelő helyeken. Az ezt követő néhány évtizedben több száz, elsősorban kis méretű, állandó lakóhelyként sokszor nem is használt, inkább menedéknek szánt kővár épült a Kárpát-medencében. Az ekkor épült várak többsége – bár alkalmazkodott a terepi viszonyokhoz – többnyire egyszerű séma szerint épült: a terület legmagasabb pontjára általában négyzet-, néha kör alaprajzú tornyot emeltek, amit kis udvart kialakítva kőfallal zártak körül. A gazdagabb bárók a rezidenciáikat is ilyen új típusú várakban helyezték el, ám ezek tágasabbak és lakályosabbak voltak az átlagos kis hegyi kőváraknál. Több torony, kápolna és palota is épült bennük (például Léka, Kőszeg, Németújvár, Trencsén).

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20120102varak2/03.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20120102varak2/04.jpgBár a mongol betörés – aminek a hatására a magyar várrendszer java kiépült a 13. század második felében – nem ismétlődött hasonló intenzitással meg, a szinte bevehetetlen várak nagy szerepet kaptak a tartományurak század végén kiteljesedő és egészen az 1320-as évekig tartó hatalmában. Az utolsó Árpádok gyengeségét kihasználó bárók sokszor várak tucatjait kerítették hatalmukba erőszakkal vagy építettek újakat engedély nélkül. Ezek ostrománál a királyi seregek is a legtöbbször kudarcot vallottak. Csák Máté például Trencséni (eredetileg királyi várként a 11. században alapított) erősségéből a felvidéki várakat birtokba véve Budát is fenyegette. A tartományurak fosztogatásai ellen az egyházi intézmények is igyekeztek várakkal védeni magukat: ekkoriban épültek fel a püspöki központokat védő kőfalak Pécsett, s valószínűleg Győrben, Egerben, Veszprémben, Nyitrán, Nagyváradon is. Ezek a püspökvárak értelemszerűen nagy alapterületűek voltak, hiszen védeniük kellett a székesegyházat, a püspöki palotát, a székeskáptalan épületeit és sokszor más templomokat és kápolnákat is. A püspökök, prépostok és apátok ugyanakkor építettek kis hegyi várakat is birtokaik, kincseik védelmére, illetve végső menedékként. Így építette fel például a pannonhalmi apátság Szigliget várát, vagy a pécsváradi apátság Zengővárat, a pécsi püspök talán Kantavárat, a dömösi prépost pedig valószínűleg Árpádvárat.

Amikor I. Károly két évtizednyi küzdelem után végül felszámolta a tartományurak hatalmát, a kezébe került váraik jó részét leromboltatta, másokba pedig saját híveit ültette. De a várak többségét nem adományozta el többé magánembereknek: a várnagyok csak honorként, azaz hivatali birtokként kapták meg felettük az ellenőrzés jogát, de a király bármikor elvehette és szabályos időközönként el is vette tőlük váraikat, hogy helyettük más hivatalt és más várakat bízzon rájuk, így egyikük sem privatizálhatta a királyi várakat és birtokokat.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20120102varak2/06.jpgA 14. század következő, békés évtizedei nem kedveztek a várak építésének. Az Anjou uralkodók csak kevés új várat emeltek, hűséges báróik pedig örültek, ha megtarthatták régi váraikat. Inkább ezek korszerűsítésére, lakályosabbá tételére törekedtek, bár a nemesi, főúri lakóhelyek ebben az időben inkább a falusi udvarházak, erődítés nélküli paloták voltak. A kevés új királyi vár Nagy Lajos király korában az ekkor már Európa-szerte elterjedt négyszögletes, középudvaros, gótikus vártípus képviselője volt. Diósgyőr, Zólyom, Végles mellett újjáépült a visegrádi vár, alatta elkészült a palota, valamint felépült az új budai vár a 13. századi erődváros déli végére. Ezekben a királyi építkezésekben valószínűleg nagy szerepet kapott Lajos király kedvelt építőmestere János kőfaragó.

Időközben új védőművek is elterjedtek. A Szentföldi várépítészetben már a 12. század végén jelent meg a koncentrikus vár, amelynél a várat kettős falgyűrű övezte. Így ha az ellenség át is törte az első védelmi vonalat, egy falszorosban találta magát, ahol a védők minden irányból tűz alá vehették. Ezek a koncentrikus várak Magyarországon inkább csak a 14. században terjedtek el. Szintén a 14. században kapott hazánkban nagyobb hangsúlyt a bejárat védelme, így a korábban a „végső menedéknek” számító öregtornyot az újabb építkezéseknél már gyakorta a kapunál emelték fel, vagy magát a bejáratot vezették át egy kaputornyon. A kapukat csapóráccsal és farkasvermen átvezető felvonóhíddal is védték. (Ezek legkorábbi példáit Magyarországon már az 1250-es években épült visegrádi várban megtaláljuk).

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20120102varak2/keretes2.jpgAz I. Nagy Lajos király halálát követő trónviszályok újra a bárók megerősödését idézték elő. Zsigmond király ugyan a 15. század elejére stabilizálta uralmát, de a nagy hatalmú arisztokrata családokra már tekintettel kellett lennie. E famíliák pedig, akárcsak maga Zsigmond, az Anjou-kor királyi várait tekintették mintaképeknek saját rezidenciáik kiépítéséhez. A Kanizsaiak Kanizsán és Kismartonban, a Stiborok Beckón, az Újlakiak Újlakon, a Garaiak Siklóson és Garán, a Marótiak Gyulán építettek maguknak többé-kevésbé szabályos alaprajzú várpalotákat. Zsigmond király Tatán és Várgesztesen újonnan épült várai mellett folytatta a visegrádi és a budai várak és paloták építését, majd élete második felében Pozsonyban emelt új pompás várpalotát, amely egyben a husziták ellen szolgált az ország védőbástyájaként. Zsigmond a Balkánt bekebelező Oszmánok ellen is korszerű erődítmények építésével védekezett. Ő állította fel a déli végvárvonalat, melynek központjában Nándorfehérvár római eredetű hatalmas erődítménye állt. A végvárak többsége azonban régi kis kővár, vagy gyorsan felhúzott, kisméretű favár volt, amelyeket levert cölöpsorok közé font sövényfal és közéjük hordott földtöltés védett. Ezek a favárak jobban ellenálltak az ekkor elterjedő tűzfegyverek, az ágyúk és puskák tüzének mint a kőfalak, de sűrűbben szorultak karbantartásra.

Zsigmond utóda, Albert király halála után újra anarchiába süllyedt az ország. A két király, V. László és I. Ulászló közt zajló trónviszályt tovább súlyosbították északon a husztita rablók, délen a törökök betörései. Ezekben a zavaros években számos földbirtokos erődítette meg – általában engedély nélkül – korábban védtelen vidéki udvarházát, fapalánkkal, majd kőfallal is. Így született meg például Kisnána, Várpalota, Szászvár erőssége. A szükség újra divatba hozta a várakat.

Az a földbirtokos, akinek nem volt arra lehetősége, hogy valódi várat építsen, legalább valamilyen egyszerűbb kerítéssel, árokkal vette körül a kúriáját. Ezeket a kisebb erősségeket nevezték kastélynak. A huszita bandák a Felvidéken sok régi várba befészkelték magukat, és mivel mesterien alkalmazták az újfajta tűzfegyvereket, ezeket a várakat modern fa-föld védőművekkel, előretolt ágyúállásokkal erősítették meg.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20120102varak2/05.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20120102varak2/keretes3.jpgNéha ilyen módszererekkel elhagyott romokat, vagy régi földvárakat is újjáépítettek. A déli határvidéken a törökkel szemben új, korszerű erődítményekre volt szükség, amelyek már alkalmasak voltak a tüzérségi harcra. Hunyadi János kormányzó és fia, Mátyás király, valamint a délvidék bárói és főpapjai Itáliából és a dalmáciai olasz városokból hívtak hadmérnököket, akik a kor legmodernebb védőműveivel, ágyútornyokkal erősítették meg például Vajdahunyad, Nándorfehérvár régi, vagy Bács és Szeged újonnan épült várait.

A Mátyás-kor bár viszonylagos békét hozott az ország belsejébe, az Anjou és Zsigmond kor közbiztonsága azonban nem tért vissza többé. A hatalmaskodó nemesek, a gyakran rablásra vetemedő zsoldoscsapatok, a török, osztrák, cseh rablóportyák állandó fenyegetettsége nyomán a bárók, a nemesek és a főpapok biztosabbnak érezték, ha tartósan berendezkednek a 15. század közepén épített, vagy felújított váraikba, kastélyaikba. Az újonnan meggazdagodott családok Mátyás királytól kértek és kaptak építési engedélyt új kastélyokra vagy várakra rezidenciájuk védelmében. A Mátyás-kori várak lakályos palotaszárnyakkal, pompás későgótikus kápolnákkal, díszes zárterkékyekel és loggiákkal, hálóboltozatos lovagtermekkel bővültek (például Kinizsi Pál nagyvázsonyi vára), mutatván lakóik hatalmát és vagyonát. Mátyás halála után, a Jagelló-korban, ahogy gyengült a királyi adóprés, a földbirtokosok még több jövedelemre tehettek szert. Ezt pedig váraik, kastélyaik pompáján is igyekeztek megmutatni. A Mátyás-korban még csak a király és legközvetlenebb környezete számára elérhető reneszánsz kőfaragóműhelyek 1490 után már egyre több magánmegrendelő számára is dolgoztak: reneszánsz ajtó és ablakkeretek, kandallók és loggiák jelentek meg olyan nagyurak, mint Perényi Imre nádor siklósi, vagy Buzlai Mózes főudvarmester simontornyai várain.

A királyi hatalom gyengülése azonban a közbiztonság további romlásával is együtt járt, így 1500 körül a vártulajdonosoknak már nem csak a kényelemre és a pompára, hanem a várak védelmére is figyelmet kellett fordítaniuk. A rohamosan fejlődő tűzfegyverek elkerülhetetlenné tették a várak és kastélyok erődítményeinek korszerűsítését. Mivel ekkor még alapvetően nem a ostromágyúkkal felszerelt ellenséges hadseregek, hanem puskákkal ellátott hatalmaskodó szomszédok, vagy hasonlóan felszerelt török martalócok ellen kellett védekezni, így nem a korszak legmodernebb, olasz várépítészetében ekkor megjelenő bástyás védelmi rendszerek, hanem inkább a kézi lőfegyverek hatékony használatát lehetővé tévő puskalőrésekkel ellátott falszorosok, kazamaták, és barbakánok, terjedtek el, amelyeket legfeljebb egy ágyúterasszal ellátott öregtorony egészített ki (például Nagyvázsony esetében).

A helyzet azonban alig néhány évtized múlva, az ágyúk gyors fejlődésével és az ország sorsának tragikus fordulatával gyökeresen megváltozott. Mohács után Magyarország Európa legnagyobb és legjobban felszerelt hadseregeinek hadszinterévé vált. A középkori várak nem voltak képesek ellenállni ezek ostromának, de a rabló, fosztogató zsoldosok és viszálykodó főurak is egyre hatékonyabb ostromeszközökkel rendelkeztek. Aki ellen akart állni a török szultánnak, vagy a német-római császárnak, annak a legmodernebb olaszbástyás erődöket kellett felépítenie, ágyúkkal és ágyútornyokkal. Buda eleste után állandósult a hadiállapot, az ország közepén új, nagy bástyás erődökre támaszkodó végvárrendszer épült, amelyben a régi középkori várak minden korszerűsítési próbálkozás ellenére csak mellékszereplők lehettek.

 

Várak végnapjai - Buzás Gergely régész-művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum Visegrádi Mátyás Király Múzeuma igazgatója és Kovács Olivér, a műemlékem.hu szerkesztője cikkének folytatása

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

Buzás Gergely - Kovács Olivér
2012.01.02


Fontosabb kulcsszavak

Aba Sámuel (1) adókedvezmény (1) Al-Duna (1) államalapítás (2) állapotjelentés (2) alsóvár (2) apátsági templom (3) Aquincumi Múzeum (6) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (6) avarok (2) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) bővítés (1) BTM (3) budai vár (4) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (9) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (7) ciszterci (1) ciszterna (1) civilek (1) Csepel (1) Csillag erőd (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) Dobó István (1) dombóvári vár (1) egri vár (1) együttműködés (1) életveszély (2) első világháború (2) emlékmű (2) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erdély (1) Erdélyi bástya (1) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) famaradvány (1) fellegvár (1) feltárás (25) felújítás (21) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) Floralia (1) földvár (2) Ford (1) Forster Központ (2) freskók (2) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) hagyományőrzés (1) Hajdúsági Múzeum (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (11) határon túl (12) határon túl (1) Helikon (1) helyreállítás (6) helytartói palota (1) Herman Ottó Múzeum (1) honfoglalók (2) Horvátország (2) Hunyadi János (1) I. Géza (1) ICOMOS (6) II. András (1) II. Rákóczi Ferenc (1) indóház (1) ipari örökség (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) Karoling (1) kastély (2) kastélypark (2) katolikus templom (1) kegyhely (1) kelta (1) kiállítás (8) kincs (1) kincslelet (1) királyi palota (1) királysír (7) királytemetkezés (8) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) kocsis temetkezés (1) KÖH (2) kolostor (3) Komor Marcell (1) KÖN (1) Konok Tamás (1) könyvbemutató (1) korona (2) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökség Napjai (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (3) Láng Orsolya (1) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Liget Projekt (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (2) Máré-vár (1) Mátyás Király Múzeum (4) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (2) Mór püspök (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (2) műemlékvédelem (13) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) muhi csata (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagy Gergely (1) nagyberuházás (1) Nagyváradi vár (1) Nándorfehérvári diadal (1) Nemzeti Hauszmann Program (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (3) Népi Építészeti Program (1) népi műemlék (5) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) ókeresztény (1) Olimpia Hotel (1) Olof Palme-ház (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) Orseolo Péter (1) őskor (3) őslény (1) ostrom (3) palánk (1) paleontológia (1) pálos (1) Palotajátékok (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) pincerendszer (1) posta (2) premontrei (2) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (14) Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (1) rekonstrukció (4) reneszánsz (1) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (5) Rezi Kató Gábor (1) római kor (3) Rómer Flóris Terv (2) Sághi Attila (3) Salamon-torony (3) sánc (1) Sándy Gyula (1) sírbolt (1) sírépítmény (2) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) Szerbia (1) szkíták (2) szobor (1) tájház (1) tanösvény (2) tatárjárás (1) Teleki László Alapítvány (5) település (1) temetkezés (3) temető (3) templom (1) templom (3) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) török fürdő (1) török kor (3) Tóth Zsolt (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (7) Varga Mariann (1) Várkapitányság (1) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) várkutatás (2) vármúzeum (1) városfal (1) Városliget (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)