Kis magyar várhatározó

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20111225varak1/ciml1.jpgA kárpát-medencei, középkori várak többsége rom csupán. Útmutató – a teljesség igénye nélkül –, hogy kiismerjük magunkat a falmaradványok és a várépítés fortélyai között.

2011.12.25
Buzás Gergely - Kovács Olivér

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20111225varak1/01.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20111225varak1/02.jpgMagyarország a romvárak országa. Ha az egykori középkori királyság teljes területére tekintünk ki, az esetek többségében erősen lerombolt, a laikus látogató számára szinte értelmezhetetlen funkciójú, visszafalazva is érthetetlen maradványokat találunk. A közhiedelem a Rákóczi-szabadságharc bukása után a Habsburgok várrombolását okolja a pusztulásért, ám az igazság ennél sokkalta árnyaltabb: a császári csapatok egyrészt sokkal kevesebb várban tettek kárt, mint gondolnánk és akkor is inkább csak a felszerelést vitték el. Ha mégis megrongálták az épületet, akkor sem az egész erődítményt, csak a stratégiai pontokat robbantották fel, többnyire a kaputornyot, illetve néhány helyen a várfalat, vagyis a kötőgátat. Ilyen várrombolások azonban a háborús időkben mindennaposak voltak: jó pár korszerűtlennek ítélt erődítményt Rákóczi Ferenc hányattatott szét, sok más vár lerombolása pedig a törökökkel kötött tűzszünetek és békék feltétele volt. Másrészt a ma romos váraink többsége már évszázadokkal korábban elveszítette a stratégiai jelentőségének nagy részét, legfeljebb gerilla-háborús támaszpontnak volt jó (erre is használták legtöbbször a kurucok). Azok a várak, amelyek túlélték a 16-17. század háborúit, tulajdonosaik a 18-19. századba jobbára elhagyták, hiszen sem a kor kényelmi, sem védelmi igényeinek már nem feleltek meg. Ilyenkor a legtöbbször egy-egy véletlen tűzvész pecsételte meg a sorsukat. Más várak úgy tűntek el, hogy máig a helyükön állnak, csak éppen kastéllyá építették át őket. A magyarországi várpusztulás összetett folyamat volt – ahogyan összetett a várak születése is.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20111225varak1/keretes1.jpgHa a középkori magyar várépítészetet akarjuk nyomon követni, a Kárpát-medence őskori földváraival és római kori építményeivel kell kezdeni a történetet. Ezek a régi erődítmény maradványok a középkorban mindig jó alapot szolgáltattak új várak létesítéséhez. Az államalapítás korában épült első magyar várak is sokszor bronzkori földvárak sáncaira, vagy római castrumok romjaira települtek rá. A 10. század utolsó harmadában feltehetően sok ókori elemet tartalmazott még a megerősített esztergomi fejedelmi központ is. A visegrádi, Sibrik-dombi ispáni központ egy 1000 körül újjáépített római erőd volt, ahogyan Gyulafehérvár, Óbuda és egy sor Al-Duna menti határvár is a római védőfalak oltalmában élt. Szintén római eredetű, de más jellegű emlék Sopron, ahol a késő antik erődváros vastag kőfalait a 11. században alapozásként használták fel egy hatalmas fa-föld szerkezetű sánchoz. Voltak persze új alapítások is a megváltozott határok miatt: míg a római korban Komáromnál a Dunát – amely egyben a birodalom határvonala is volt – a déli parton Brigetio, az északin pedig ellenerődként Celemantia ellenőrizte a Vág torkolatánál, addig az Árpád-korban a fontos kereskedelmi útvonal őrzésére az északi parton, az összefolyás melletti földnyelvre telepítették az új várat, amelytől nyugatra a középkori város felépült. A középkor java részének Komárom vára és városa így a mai Öregvár és Újvár helyén volt. Székesfehérvár, az ország egyik új fővárosa sem a közeli római erődváros, Herculia helyén épült fel, hanem kissé távolabb, egy mocsarakkal övezett szigeten, amely a Dunántúl egyik legfontosabb útvonalán feküdt. Ide aztán a római romokból hordták át a köveket még Géza fejedelem és Szent István király korában az új városnak nevet adó Fehérvár építésére.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20111225varak1/keretes3.jpgUgyan az útvonalak és a határok ellenőrzése már a korai magyar középkorban is fontos volt és kiépültek a 11. század folyamán a várispánságok is, a korszak mégsem hagyott látványos várépületeket maga után. Bár az emlékanyag szegénységének egyik oka nyilván az erődítések anyaghasználata (a fa-föld szerkezetű várak körítőfalai fagerendázatra hordott földből épültek, így a faváz elkorhadása vagy leégése után a szétomlott sáncokat mára már sokszor szinte teljesen elpusztította a mezőgazdasági művelés), nyilván a formálódó magyar állam külső-, belső viszonyai is meghatározóak.

Nyugatról jövő támadásra a 907-es pozsonyi csata után nem került sor több mint 130 éven át, ráadásul az elsődleges védelmi vonal szerepét nem várak, hanem a gyepű, vagyis a parlagon hagyott övezet szolgáltatta, amely a 10. században még a Kárpátok külső oldalán terült el. Északról, keletről és délről nem fenyegetett komoly hódítási hullám, sőt éppen a rabló, fosztogató magyar seregek tartották rettegésben a szomszédos frank és bizánci birodalmat. A 10. század belső hatalmi viszonyairól, s így az Árpád-ház nyilván több fegyveres konfliktussal járó felemelkedéséről rendkívül kevés adat maradt fenn (így az ezekben szerepet játszó erődítményekről, központokról is jobbára csak feltevések vannak). I. István szintén többnyire erőszakos országegyesítésének rendkívül erős központosított királyi hatalom lett az eredménye.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20111225varak1/03.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20111225varak1/04.jpgA királyi hatalom megszilárdítása pedig megkövetelte a várak építését. István király első kővárai a Kárpát-medence egykori római provinciái (Pannonia és Dacia, azaz a Dunántúl, Szlavónia és Erdély) területén sokszor római erődök újjáépítésével jöttek létre (például Visegrád, Óbuda, Gyulafehérvár), a volt barbarikum (azaz az Alföld és a Felvidék) területén pedig a legtöbbször őskori vagy szláv erődítmények helyén egyszerű, úgynevezett rácsos szerkezetű fa-föld sáncokkal védett várakat emeltek (például Nyitra, Borsod). Ezek a keskeny sáncok máglyarakás szerűen egymásra halmozott fagerendákból álltak, amelyeket földdel borítottak és homlokzatukat szárazon rakott kőfallal takarták. Később, a 11. század középső harmadának német támadásai és belső trónviszályai újabb erődítmények építését tették szükségessé (Pozsony, Sopron, Zalaszentiván, Abaújvár, Zemplén, Szabolcs, Bihar, Borsod és Nyitra második periódusai). Ezek már egy sokkal fejlettebb és bonyolultabb technikával készültek: a fagerendákból boronafalú házak építéséhez hasonló módszerrel kazettákat ácsoltak, azokat töltötték ki földdel, kővel és agyaggal. A több sornyi kazettából álló falak szélessége elérhette a 20-30 métert, magasságuk pedig meghaladhatta a 10 métert is. Ezek a hatalmas falak erősebbek voltak a kőfalnál, és a kor minden ismert ostromtechnikájának ellen tudtak állni. A királyi hatalom megszilárdulása után, Szent László korától már nem volt szükség ilyen monumentális erődítményekre, az újabb várak megint kisebbek lettek és az olcsóbban megépíthető rácsos szerkezetű sáncok (Malomfalva), vagy kőfalak (Somogyvár) védték őket. Néha a régi várak felújítása során a szétomlott sáncok tetejére is ilyen egyszerű kőfalakat emeltek (például Doboka esetében).

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20111225varak1/keretes2.jpgA 11-12. század különböző időpontokban, különböző céllal és különböző technikával épült királyi váraira támaszkodva fejlődött ki több évtized alatt az ország közigazgatási, jogi, katonai és gazdasági szerkezetét meghatározó vármegye rendszer. A megyék élén a váraknak a király által kinevezett parancsnokai, az ispánok álltak. Az ispánok az ország legelőkelőbb nemzetségeiből kerültek ki. Közül a leghatalmasabbak idővel olyan nagy magánbirtokokra tettek szert, ami lehetővé tette számukra is, hogy nemzetségük központjába a királyéhoz hasonló várakat emeljenek.

A 12. század végén és a 13. század elején, Imre és főleg II. András uralkodása alatt az egyre hatalmasabbá váló ispánokkal szemben a királyok igyekeztek szövetségeseket találni a vármegyék alacsonyabb rangú tisztviselői és katonái: a várjobbágyok és a várkatonák, a később kialakuló nemesség ősei között. Oltalmukba fogadták, földbirtokokkal látták el őket és családjaikat. Az ő vagyonuk azonban meg sem közelítette az ispánokét, ezért családjuk és értékeik védelmére nem építhettek régi típusú nagy várakat, de a vagyonosabbak mégis szükségét érezték, hogy lakóhelyük védelméről gondoskodjanak. A 13. században felbomló régi nagy ispáni nemzetségek elszegényedő ágai szintén képtelenek voltak a régi típusú várak építésére és fenntartásra. Ezeknek az új társadalmi csoportoknak az igényeit elégítették ki a Nyugat-Európában már a 10. század óta elterjed, úgynevezett „motte and bailey” típusú, vagy ahhoz hasonló kisvárak, amelyek így hazánkban a 13. század elejétől kezdtek épülni. Ezek a kicsiny erődítmények mesterséges, vagy természetes földhalom csúcsára rakott fapalánkból és fatoronyból, valamint árokkal és palánkkal övezett, az udvarházat és gazdasági épületeket magába foglaló előudvarból álltak.

Ugyan az izraeli Jerikó melletti feltárások bebizonyították, hogy már 7000 évvel ezelőtt majd' mindent tudott az ember, ami az alapfokú erődítéshez kellett (a város körül mély árok, magas fal és fölé magasodó torony maradványait is feltárták), a történelem folyamán időről időre sor kerülhetett egy-egy elem átértelmezésére, a helyi viszonyokhoz alakítására, majd elterjedésére, így akármennyire furcsa, a más funkcióban már rég ismert torony lakótoronnyá fejlesztése forradalmasította a kora középkori várépítészetet.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20111225varak1/keretes4.jpgAz első ilyen – a korszakhoz képest modern – lakótornyok építésére a 10-11. század fordulóján, az északnyugat-franciaországi területeken került sor. Nem véletlenül ott: a királyi hatalom csak névleges volt, a tartományurak, grófok körében mindennapossá váltak az összecsapások, betörések a másik területére. Az ingatag erőegyensúlyt akarták a javukra billenteni azok, akik az első lakótornyokat építették, ám persze mivel idővel mindenki épített, a konfliktusokat megoldani nem, csak konzerválni lehetett. A toronyépítés divatja gyorsan terjedt: az észak-franciaországi normannok angliai hódítása, az 1066-os hastings-i csata után egy évszázad alatt csaknem kilencszáz lakótornyot építettek a szigetországban. A toronyépítési hullám oka itt is az központi hatalom gyengesége és az egymás közötti torzsalkodás volt: míg az első években nyilván a leigázott szászokat igyekeztek kordában tartani és megfélemlíteni, a 12. században kis túlzással állandósult a polgárháborús állapot.

A lakótorony természetesen nem önmagában állt, bár kétségkívül ez volt az együttes leginkább monumentális eleme. Újszerűsége multifunkciós voltában rejlett, ugyanis legtöbbször a vár életéhez szükséges valamennyi helyiséget magában foglalta: a földszinten raktárak, ciszterna, konyha, az emeleteken nagyterem, lakószobák és kápolna, a felső szinten védőterasz és védőpártázat kapott helyet benne. Magas fal vette körül, ezt kívülről árok övezte, amelybe igyekeztek vizet is vezetni.

Magyarországon már a 11. században megjelentek kisebb, vékony falu lakótornyok: a visegrádi ispáni várban a késő római praetoriumot (parancsnoki épület) építették újjá és alakították lakótoronnyá valamikor a század elején. Pécsett a XI. század második felében, a székesegyháztól északra épült fel a püspök lakótornya. Esztergomban szintén a székesegyháztól északra állt egy korai lakótorony, de ennek építési korát nem ismerjük.

Ugyan a középkor folyamán a 12. századtól, majd a 14. század első felétől új várépítészeti koncepciók is elterjedtek, a tornyok divatja nem múlt el. A torony középkortól napjainkig a hatalom, a gazdagság és az erő jelképe maradt. A lakótornyok építési divatja újból és újból visszatért a 14., 15., 16. században is – hogy a modern felhőkarcolókról már ne is beszéljünk... Az egyik legszebb magyarországi lakótornyot, a sárospataki Vörös-tornyot a 16. században építették. A lakótorony tehát mint védőmű még az ágyúk korában sem vált korszerűtlenné.

A lakótorony védelmi kvalitásai azért nem koptak meg évszázadokon át (bár a kényelme idővel kevésnek bizonyult), mert már az ilyen rendszerű várak erővel szinte bevehetetlenek voltak. A középkori (és még a római korból származó) kőhajító ostromgépek, akár torziós, akár ellensúlyos elven működtek, képtelenek voltak olyan erővel célba juttatni a lövedékeiket, hogy statikai károsodást okozhassanak a sokszor 3 méternél is vastagabb kőfalakban, ráadásul a röppályájuk is túlságosan magas volt, vagyis felülről csapódott be a kőgolyó. Az ostromtornyok alkalmazásával néha sikert lehetett aratni – így vették be a keresztesek 1099-ben Jeruzsálem megerődített városát –, ez azonban inkább kivételnek, semmit szabálynak számított. A hatalmas tákolmány falhoz vonszolását gyakran lehetetlenné tette az árok, ha mégis sikerült legyűrni a terepi akadályokat, az ostromlottak jó eséllyel felgyújtották. Az aknászok munkáját koronázhatta talán legnagyobb eséllyel siker, azonban a falak leomlasztására ásott alagutaknak is megvolt az ellenszere, ellenalagúttal be lehetett omlasztani, ráadásul a komoly falalapozások (különösen a későbbi időkben az alapozás és a fal síkjának kifelé történő megdöntése) rendkívüli stabilitást eredményezett. Mindezen előnyökkel szemben hatott azonban a kőtornyok és kőfalak építésének szakmunka igénye és ezzel járó drágasága. Így Magyarországon a kővárépítés kora igazán csak a tatárjárással kezdődött el.

 

 

Kővárak kora - Buzás Gergely régész-művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum Visegrádi Mátyás Király Múzeuma igazgatója és Kovács Olivér, a műemlékem.hu szerkesztője cikkének folytatása

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

 
 

hangos térkép

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20100923makta/uj.jpg

M-akta: térfotó galériák templomról, kastélyról, ereklyéről
A különálló képek gyakran nem adnak pontos képet egy-egy műemlék arányairól, arról, hogy egy séta során hogyan haladunk lépésről lépésre. Ezen próbálnak segíteni a térfotó galériák: bejárható akár a tornaszentandrási templom, akár a felújítás alatt álló edelényi kastély, akár a győri székesegyház, ahol Szent László hermáját őrzik.

 
Zrínyiújvár: itt az első arany!

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170525zrinyiujvar/ciml.jpgÖsszeomlott kútház, embercsontok, használati eszközök – már vagy 15 méter mélyen jár a kutatás Zrínyiújvár kútjában.

» tovább

Keresik a császár mását a Floralián

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170518floraliahadrianus/ciml.jpg1900 éve lépett a császári trónra Hadrianus, aki korábban Pannonia helytartója is volt. A Floralián hasonmásversenyt rendeznek majd az emlékére.

» tovább

Sátoraljaújhelyre kerül az Év Múzeuma díj

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170517evmuzeuma/ciml.jpgAz eddigiektől eltérően már a Múzeumok Majálisa előtt nyilvánosságra hozta a Pulszky Társaság a díjazottak névsorát.

» tovább

Fémkeresősökkel rekonstruálhatják a muhi csatát

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170511muhicsatakeres/ciml.jpgIdén áttörésre kerülhet sor a 13. század leghíresebb csatájának kutatásában: a több száz hektár átvizsgálása csak a közösségi régészet keretén belül sikerülhet.

» tovább

Vác: nem kell a vár, nem kell Géza király?

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170507vacivar/ciml.jpgKüszöbön áll a váci ferences kolostor részleges felújítása. Ám míg a barokk épület megmenekül, a középkor alighanem föld alá kerül.

» tovább