Városerődítés

Ország:

Románia

Szélesség (lat):

N 45° 47,647'

Hosszúság (lon):

E 24° 9,241'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Városfal, városerődítés, egyéb védelmi objektum

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A történelmi belvárost övező utcákban.

Egyéb adat:

A koordináták a Kövér toronyra mutatnak.

Rövid leírás:

II. Géza király uralkodása idején (1141-1162) a honfoglaláskor megtelepedett székelyeket elköltöztette erről a vidékről, és ezzel az általa betelepített flandriai és teuton lovagok számára előkészítette az egy későbbi oklevélben "desertum"-nak, vagyis pusztának, elhagyott területnek említett vidéket. Az utóbb szászoknak hívott, elsősorban a Vöröstorony-szoros védelmére érkező bevándorlók által alapított települést a XII. század végi oklevelek Cibinum elnevezéssel illetik, maguk a szászok pedig - egyik vezetőjük neve után - Hermannsdorfnak hívták. A szebeni prépostságot már e század végén megalapították, s ezzel a szászok egyházi központja lett a település. II. András király 1224-ben kiadott kiváltságlevele, az un. Andreanum, a szászok által Szászvárostól Barótig lakott területet a szebeni királybíró (aki egyben a szászok ispánja, "comes"-e is volt) irányítása alá rendelte. 1241-ben az Ojtozi-szoroson betört, Bogutaj által vezetett tatár sereg feldúlta a gyengének bizonyult palánkkal kerített települést, a házakat felgyújtották, lakóikat legyilkolták. A tatárok támadását követő gyors újjáépítésnek és a kapott kiváltságok révén megindult fejlődésnek köszönhetően még a XIII. században városi rangra emelkedett Szeben, s ezzel neve is Hermannstadt-ra változott.

A település szívében emelkedő magaslaton ekkoriban épült meg a plébániatemplom, melyet tornyokkal erősített fallal kerítettek, s e régi védelmi övezet után a XIV. század közepére elkészült az újabb, a felsővárosi második, a XV. században pedig az alsóvárosi harmadik védőövezet is.

Később a külsőtornyos harmadik falgyűrűn túl húzódó mocsárvilágból, illetve a Szeben (Cibin) folyócska mellékágából egy kisebb tavakból álló természetes védővonalat is kialakítottak. 1324-ben Károly Róbert király a túlzott hatalommal rendelkező szebeni ispán hatáskörét megszüntette azzal, hogy a szebeni tartományt szász székekre osztotta fel, és ezek vezetését az általa kinevezett királybíróra bízta. A XIV. században már 19 céhhel rendelkező város Erdélyen, Magyarországon kívül elsősorban a közeli Havasalfölddel folytatott kiterjedt kereskedést, de árui Európa nyugati részébe is eljutottak. A lendületesen gazdagodó Szebennek tellett a város védelmi képességének folyamatos fejlesztésére, s az okos előrelátás a későbbiekben meg is hozta gyümölcsét. A szebeni vár erősségét jelzi a törökök XV. századi három sikertelen ostroma. Először 1432-ben, a havasalföldi vajda seregével egyesült török had próbált a falakon belülre kerülni, mindhiába. 1438-ban nyolcnapi ostrom után adták fel a törökök, s a céhek által védett tornyok és falak alól dolgavégezetlenül távozott a sereg. 1442-ben az ostromra készülő Mezid béget Hunyadi János a falak közelében harcra kényszerítette, és az erősítésül érkezett Újlaki Dénes seregének segítségével megsemmisítette a török hadat. A mohácsi csatát követően Ferdinánd pátjára állt Szebent I. János király két éven keresztül hiába ostromolta, az sikeresen ellenállt. Később Balassa, majd Majláth vette át az ostrom irányítását, s végül a szászok azzal a feltétellel adták meg magukat 1536-ban, hogy Szeben a továbbiakban is megtarthatja előjogait. 1556-ban tűzvész pusztított a városban, melyben két puskaporos torony is felrobbant, s a detonáció a várfalakban, erődítményekben és házakban súlyos károkat okozott. Ugyanezen év őszén a fellázadt szebeni szászok megölték Johannes Roth királybírót, kinek működésétől önállóságukat, kiváltságaikat látták veszélybe kerülni. Az 1556-os tűzvészt másfél évtized múltán újabb követte, ekkor megint lőporos tornyok repültek a levegőbe. A beomlott falakat most is kijavították, s az elpusztult tornyokat, bástyákat újakkal pótolták. 1610-ben az itteni országgyűlésre érkező Báthori Gábor fejedelem csellel foglalta el Szebent. (A fejedelmet igen, de népes fegyveres kíséretét nem akarván a szászok a falakon belülre engedni, Báthori - mintegy véletlenül - megállt a leeresztett felvonóhídon, s mivel a szászok azt így mégsem merték felhúzni, addig maradt ott, míg katonái bemasíroztak a városba). 1659-ben a törökbarát Barcsai Ákos fejedelem Szeben falai mögé húzódott az őt üldöző volt fejedelem, II. Rákóczi György elől.

Rákóczi a megkezdett ostromot a Barcsai felmentésére Erdély felé közeledő török fősereg közeledtének hírére abbahagyta, és hátrébb húzódott. Szászfenes mellett megütközött a budai vezír kisebb seregével, de vereséget szenvedett, s a csatában szerzett súlyos sebébe 1600. június 7-én Váradon belehalt.

Visconti olasz építész 1699-ből származó városrajza szerint már 39 torony és 4 kaputorony védte a falgyűrűkkel kerített Szebent. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, 1703-ban, Rabutin császári generális Gyulafehérvárról Szebenbe költöztette az erdélyi Guberniumot, s az ott is maradt 1790-ig.

A város az 1848-49-es szabadságharc idején a császári katonai erők központja volt, melyet Bem először 1848 végén támadott, de két hónap sikertelen ostrom után feladta. A következő év kora tavaszán azonban, miután az őt befogadó Segesvár köré Puchner által vont gyűrűből ügyesen kivágta magát, Nagyszeben falainál termett Bem, és néhány napos ostrom után március 11-én bevette a várost. 1849-1865 között Szeben Erdély fővárosának számított.

Magyarország területi közigazgatásának átszervezésével, az egységes vármegyerendszer bevezetésével 1876-ban megszűnt a szászok önkormányzata is. Felbomlott a "Királyföld" területi rendszere, s a többi székkel együtt Szebenszék is megszűnt, területe - Nagyszebennel együtt - a kialakított Szeben vármegyébe tagozódott. Már a XVII-XVIII. század idején megindult Szeben városfalakon túli terjeszkedése, a XIX. században pedig már a kapuk és a régi házak egy részének lebontásával is igyekeztek az új városnegyedeknek helyet biztosítani.

A régi Szeben három területi egységből tevődött össze. Középpontban a város magaslatának közepén elhelyezkedő Óváros állt, melyet az ettől délre eső Felsőváros, és az északi oldalon húzódó Alsóváros fogott közre. Az evangélikus templom nyugati szomszédságában a XIV. században eredetileg őrtoronynak készült védtorony magasodik, alóla lépcsősor vezet az Alsóvárosba. A Felsőváros déli szélén épen maradt erődítmények legkeletibb tagja az 1551-ben emelt, építtetője, Petrus Haller városbíró után elnevezett Haller-bástya (Hallerbastei). Ettől nyugatabbra és kissé távolabb, az alakja után "Kövér Torony" (Dicke Turm) becenevű XVI. századi rondella fekszik. Ettől ismét nyugatabbra három egymáshoz közeli, a külső várövezethez tartozott torony emelkedik, ezek között alsó szintjén árkádos, felette vívófolyosós várfal húzódik. A Kádár-torony (Binderturm) XV. századi építménye kör alaprajzról indul, feljebb nyolcszögűre vált, legfelső, kulcslyuk formájú lőrésekkel is ellátott, szuroköntős szakaszán kiszélesedik. A Kádár-torony szomszédja a Fazekas-torony (Töpferturm). A négyszögletes védőmű XVI. századi építés, közepén kissé elkeskenyedő szakasza felett ismét kiszélesedik a lőréses felső szint. A Fazekas-torony másik szomszédja a XV. századi Fegyverkovács-torony (Waffenschmiedturm). A nyolcszögletű torony felül szélesebb mint az alapja. Később Takács-toronynak is nevezték. A Piaţa Unirii (Egyesülés tere) nyugati szélén a Gyulafehérvárra vezető út húz el. Ennek első nagyobb kanyarulatában az út jobb oldalán áll a XVII. században épült, a hajdani külső várfal nyugati szakaszát erősítő Soldisch-bástya (Soldischbastei). Az Alsóvárosba vezető lépcsőn lemenve az északnyugatra, a Szeben (Cibin) folyócska felé induló úton a Tímár-toronyhoz lehet érni. Az egykori külső várfal itt északkeletre húzódott tovább (ezt már lebontották), s vezetett a XVI. században épült henger formájú, viszonylag alacsony, lőréses Puskaporos- vagy Kovács-bástyához.

A leírás forrása: www.varak.hu

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2014-05-19 03:31:08