Református templom

Ország:

Románia

Szélesség (lat):

N 45° 52,796'

Hosszúság (lon):

E 24° 3,239'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Templom

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Ocna Sibiului

Egyéb adat:

A település a középkori Fehér vármegye legdélibb csücskében, a Vizapatak völgyében fekszik. A falut először egy 1222-ben kelt oklevélben említették, amelyet azonban 1552-59 között hamísítottak Haller Pétter javára egy sor más okirattal együtt. A hiteles iratokból viszont kiderül, hogy a település birtokosai a vízaknai Alárd-fi család tagjai voltak, de bizonyos mértékű befolyással a szebeni prépost is rendelkezett a sóbányája miatt nevezetes és fontos mezővárosia település, polgárai és vendégei felett. Az egykor sóbányájáról híres település a 20. század elején, egészen kivételes értékű szecessziós épületeivel divatos fürdőhelynek számított. A településhez kötődő nevezetes esemény az 1848-49-es szabadságharc egyik véres és vesztes csatája a vízaknai ütközet, melyet a Bem tábornok vezett erdélyi honvédsereg vívott Puchner, orosz csapatokkal megerősített császári seregével.

Rövid leírás:

A település közepén, a Vizapatak jobb partja felett enyhén emelkedő dombon áll a védőfalakkal övezett református templom, amely középkori elődjének patinás épületét örökölte. A templom keletelt, háromhajós bazilika, szentélynégyzettel és félköríves apszisával, zömök toronnyal a szentélynégyzet fölött, valamint a mellékhajók félköríves záradékaival. Bejáratai, később emelt portikuszokból a főhajó nyugati és a szentély északi oldalán, valamint a déli mellékhajó közepén nyílnak. A hajók enyhe csúcsívben záródó ablakai a templom gótikus korszakának emlékei. A főszentély három keskeny, félköríves záródású résablaka románkori. A déli mellékhajó kapujának lapos domborművű lunettájában középen egy életfa látható, szélső levelei félköríves mezőket határolnak, s bennük két oldalt egy-egy nagykarmú, szembeforduló oroszlán. Az igényes kialakítású, Szűz Mária tiszteletére szentelt, bazilikális elrendezésű románkori plébániatemplom patrónusai a településen kitemelt sóból meggazdagodott Alárd-fi család tagjai lehettek, legalábbis az 1241. évi tatárjárást követő újjáépítés évtizedeiben. A déli kapuzat románkori archaikus lunetta dísze ismeretében nem kizárt, hogy a templom építése a tatárdúlást megelőzően, a 13. század első évtizedére keltezhető. A 15. században az Alárdfiaktól származó Vízaknai gerébcsalád birtokolta a település nagy részét, majd 1519-32 között birtokaik egy része Verbőczi Istvánra szállt, míg a templom patrónusaiként a vízaknai kamarai számvevők valószínűsíthetők a templomi feliratok alapján. Az költségükön újulhatott meg a templom a 16. század elején. A templom átalakításának, megerősítésének oka valószínűleg a 15. századi állandó török beütések miatt megromlott állapota lehetett. Ekkor készültek a mellékhajók csillagboltozatra emlékeztető, valamint a főhajó bonyolultabb geometriájú hálóboltozatai. A főhajó déli oldalán az egyik ívbélletben található Szent Márton miséjét ábrázoló falkép 14. századi, míg az északi oldalon, egy ívmezőben a keresztrefeszítést ábrázoló 15. századi falkép maradt fenn töredékesen. Értékesek a templom 18. század második feléből származó berendezései is, egy festett előlapú, kétüléses pad, s a falazott szószék, illetve a felette magasodó szószékkorona.

Adatlapot készítette:

sebijo

Adatfelvétel ideje:

2011-05-24 18:27:00