Millenniumi honfoglalás-emlékmű

Ország:

Románia

Szélesség (lat):

N 45° 38,044'

Hosszúság (lon):

E 25° 35,586'

Védettség van?

nem

Védettség száma:

Típus:

Emlékmű

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A történeti belváros fölé D-ről emelkedő Cenk hegy gerincének DNY-i végén lévő kiemelkedésen, az egykori vár É-i bástyájának helyén áll.

Egyéb adat:

Rövid leírás:

Az 1867-es kiegyezés után egyik legjelentősebb virágkorát élő Magyarország fennállásának ezredik évfordulójához közeledett. Thaly Kálmán történész, országgyűlési képviselő 1890-ben vetette fel, hogy ez alkalomból országos ünnepségeket rendezzenek. Úgy találta, az államnak a honfoglalási évforduló tiszteletére maradandó emlékeket is állítani kellene, mégpedig az ország szimbolikus helyszínein: az ország „kapuinál”, pláne a honfoglalás és államalapítás során szerepet kapott helyszíneken. Ezek kijelölésénél Thaly Anonymus Gestájának szövegét vette alapul. Végül az Országgyűlés az 1896. évi VIII. törvénycikkben jelölte ki a felállítandó emlékművek helyszíneit: a munkácsi várhegyet, a nyitrai Zobor-hegyet, a dévényi várhegyet, Pannonhalmát, a zimonyi várhegyet, Pusztaszert és a brassói Cenk-hegyet, valamint a budapesti Halászbástya melletti teret és a Városligetet. A vidéki emlékműveket egytől egyig Berczik Gyula tervezte, pontos helyét pedig Thaly jelölte ki.

A brassói Cenk-hegy, mint emlékmű helyszín kiválasztása során annak páratlan természeti szépsége, az alatta elterülő város gazdag történelme mellett figyelembe vették azt is, hogy a Kárpátok közeli hágói valóban az ország DK-i kapui, így a külföldről érkezők már messziről megláthatják az Árpád-szobrot. (A Cenken egykor állt középkori várnak ekkorra már csak csekély maradványai álltak.) Thaly szerint a vegyes, román, magyar (székely) és szász lakosságú országrészben a magyarokba reménységet önthet, míg a többieket figyelmezteti, hogy a magyar korona oltalma alatt élnek.

Az 1896-ban, Berczik tervei alapján, kolozsmonostori mészkőből felépült, 21,5 m magas „Árpád-emlékmű” tömzsi, hengeres talapzatból kiinduló, kannelurás dór oszlopot formált, melynek tetején egy Árpád-kori fegyveres harcos 3,5 méteres kőszobra, Jankovics Gyula művész alkotása állt. A talapzatot, melybe a honfoglalás évszámát is bevésték, a magyar címer díszítette.

Az emlékmű, amely avatása után számos alkalommal volt nemzeti megemlékezések helyszíne, hamar a nacionalista indulatok kereszttüzébe került. Már 1902-ben csákánnyal rongálták meg. Ezután 1903-ban kerítéssel vették körül. 1913-ban, példátlan módon, besszarábiai román nacionalisták megkísérelték dinamittal felrobbantani az emlékművet. Az a merényletben súlyosan megsérült ugyan (főleg a talapzat és a kerítés), de teljesen el nem pusztult. Végül egy pár hónappal későbbi vihar ledöntötte az oszlopot. Bár a merénylet miatt felháborodott és elkeseredett város tervezte a felújítását, de erre a kitörő világháború miatt már nem kerülhetett sor, Trianon után pedig a berendezkedő román hatalom tette ezt lehetetlenné.

A meredek domboldalon szétszóródott emlékmű-darabok egy része a brassói Történeti Múzeumba került, míg más építőkövek ma is láthatóak az emlékmű melletti erdőben. A harcos szobrának kő feje 2002 óta a városi magyar evangélikus gyülekezet épületében látható. Az emlékműből ma eredeti helyszínén a henger alakú talapzat alsó két kősorának egyik körcikke hirdeti a honfoglalás millenniumi évfordulóját.

(Kovács Sándor: Honfoglalásunk hét emlékműve c. kötete nyomán)

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2011-12-23 02:28:28