Megújulásunk támogatója:  

Leányvár (Potaissa castrumának romjai)

Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 46° 34,227'
Hosszúság (lon):
E 23° 46,356'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Világi romemlék
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 2
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Strada cetatea romană (a belvárostól nyugatra emelkedő domb platóján, nyílt, nem beépített területen.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A mai Torda város területén már a római hódítás előtt is állt egy dák település. Traianus római császár meghódította és Dacia néven római provinciává szervezte a legyőzött dák királyság egy részét. Torda területén már a hódítás korában római vicus település jött létre. A városban már a 19. század óta gyakran előkerülő római leletek, bélyeges téglák, pénzek, faragványok, cserepek alapján Torma Károly régész azonosította a lelőhelyet az írott forrásokban szereplő Potaissával. Míg alapítása után csak ún. segédcsapatok állomásoztak itt, Septimus Severus császár a római határvonal, a limes megerősítése céljából egy teljes legiót (LEGIO V. MACEDONICA) telepített ide. Ezzel Potaissa vált a környék legfontosabb római központjává. Lakossága alaposan felduzzadt, a katonák és a civil polgárok kiszolgálására mesteremberek, kereskedők költöztek ide. A mai város területén, a völgyben húzódott polgári település mellett a középkori településközponttól nyugatra, a város fölötti domb platójára szabályos négyszög alaprajzú, 573 x 408 m kerületű, bő 23 hektár területű, kőfalú, bástyákkal megerősített katonai tábort, castrumot építettek. E hatalmas építmény külső falainak, ill. árkának szabályos, szögletes nyomvonalát ma is követi az itt húzódó utca vonala. A castrum módszeres feltárásai 1950-ben kezdődtek és hosszabb megszakításokkal ma is folynak. Az egykor számos kőépítményt is magába foglaló castrum központjában állt az egykori parancsnoki épület (principia), amely a tartomány talán leghatalmasabb, ilyen jellegű létesítménye volt. A városba nyugati irányból hosszú vízvezetéken keresztül érkezett a távoli forrásokból származó, tiszta ivóvíz. Dacia rómaiak általi feladása, Kr. u. 271 után az élet gyakorlatilag megszűnt itt, csupán elhanyagolható mennyiségű lelet jelzi, hogy a terület a népvándorlás korában sem volt teljesen lakatlan.

A parancsnoki épületet és több, az ásatások során megtalált és feltárt kőépület (fürdő, horreum, kapuk, bástyák) maradványait konzerválták és - kb. térdig érő magasságig - kiegészítették. Így most a beépítetlen mező alatt húzódó castrum néhány épülete ilyenformán megnézhető.
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2012-11-27 15:22:42
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.