azonosító:

11796

törzsszám:

16199

szélesség (lat):

N 47° 35,970'

hosszúság (lon):

E 19° 5,598'

védettség:

Műemléki védelem

jelleg:

Építmény

név jellemző:

Mai

eredeti kategória:

Egyéb építmény

eredeti főtípus:

közmű- és távközlési műtárgy

eredeti típus:

vízművek

jelenlegi kategória:

Egyéb építmény

jelenlegi főtípus:

közmű- és távközlési műtárgy

jelenlegi típus:

vízművek

megye:

Budapest

helység:

cím:

helyrajzi szám:

76511/6 (környezet: 76511/8)

földhivatal:

Fővárosi Kerületek Földhivatala

állapot:

Használaton kívül

rövid leírás:

Budapest ivóvízigényének megnövekedése miatt 1957-ben a Dunából kiemelt víz mesterséges tisztítását végző telepet építettek. A Budapest É-i határában, a Szilas-patak torkolata közelében létesült telep napi 200.000 m3 tiszta vizet állított elő. A telep két periódusban (1959-1962 és 1964-1967 között) épült fel. Az épületrészek a technológiai sorrend tengelyére felfűzve állnak, központban a főépülettel. Az elrendezés nagyvonalú az építészeti megfogalmazás egyedülálló, a technológia páratlan fejlesztés eredménye.

külső leírás:

A telep közepén áll az irodákat, vezérlő-berendezéseket és szociális helyiségeket tartalmazó főépület, amely a telep É-i és D-i széle felől a közepe irányába haladó technológiai folyamat végpontjában áll. Az elrendezés tiszta, logikus, és rendkívül nagyvonalú.
A fejépület téglány alaprajzú, háromszintes, lapostetős épület nyersbeton mészkőlap és klinkertégla homlokzattal. A nyolc tengely széles homlokzat a harmadik szinten a felére csökken, és két oldalán masszív konzolok, kiterjesztett szárnyhoz hasonló vasbeton lemezt tartanak.
A főépület által kijelölt kereszttengelyt az egész telepen végighúzódó, az épületeket az első emelet magasságában összekötő gyaloghíd hangsúlyozza. A fejépület két oldalán a szűrőket befogadó, téglány alaprajzú, emeletes épületek helyezkednek el, amelyeket karakteres, íves keresztmetszetű dongahéj szerkezet fed. Az É-i szűrőház középfolyosós, a D-i oldalfolyosós elrendezésű. A D-i mellett négy, az É-i mellett három, kör alaprajzú, kupolával fedett, derítőmedencét rejtő építmény áll, amelyeket szintén gyaloghídon érhetünk el. Az É-i oldalon negyvenöt fokos szögtöréssel halad tovább a gyaloghíd a vegyszeradagolás és jégtelenítés műveleteinek helyet adó, egyszerűbb formálású, az előző épületekhez képest szintén negyvenöt fokkal elfordított, egy emelet magas, lapostetős épületbe. Ennek K-i oldalán hajdan két nagyméretű torony állt, amelyekben a szűréshez használt aktív szenet tárolták. A vegyszeradagoló-épületet teherszállító darupálya kötötte össze a telep szélén elhelyezett vegyszerraktárral. A telek északnyugati sarkában kapott helyet a transzformátorház. A déli oldalon a derítőmedencékhez szintén kapcsolódik vegyszeradagoló épület, amely egyben a konyhának és az étkezőnek is helyet ad.

Az egymást követő két ütemben felépült D-i és É-i üzemrész között a - feltehetően technológiai tapasztalatokra visszavezethető méretezési, elrendezési módosítások miatt - kisebb különbségeket találunk az építészeti formálásban. Módosult kissé az anyaghasználat valamint a szerkezetek igényessége is, bár ennek megítélését nehezíti, hogy jelenleg a rekonstrukció során megváltoztatott állapotot látjuk. A D-i szűrőépület tetőfödéme rendkívül karakteres, szinuszgörbe vonalat követ, amely az oldalfolyosós belső elrendezést tükrözve, a rövidebb homlokzatok szélére húzott, pilonszerű bejáratok rizalitjai felett merészen felfelé ível. Az É-i szűrőépület egyszerűbb, egymás mellé sorolt dongafedést kapott, amelyből kiemelkedik a bazilikális megvilágítású középfolyosó. A rövidebb homlokzatok középtengelyébe kerülő bejáratok formálása megelőlegezi a D-i szűrőépület elegáns pilonjait, azonban a hullámvonalat követő csarnoktetőtől elszakadt, alacsony hajlásszögű lefedésük kevésbé hatásos, fejletlenebb megoldás. A homlokzatok általában klinkertégla burkolatot kaptak, amelyet helyenként mészkő-lapburkolat élénkít. A lábazatok általában terméskőből készültek. A derítők impozáns belső terét mindkét oldalon hasonló kiképzésű, alacsony ívű, finom vonalú, kazettás vasbeton gömbszelet kupolával fedték. Technológiai szempontból érdekes az előre gyártott és helyszínen készült szerkezetek aránya. A hivatalos elvárás az előbbit preferálta, azonban az előre gyártott elemekből épült medencéknél fellépő hibák miatt ezek a tározók monolit szerkezettel épülhettek. Az oldalfalak és a kupola azonban előre gyártott elemekből készültek. A kupolánál a bordák csupán az elemek összeillesztésére és egymáshoz való rögzítésére szolgálnak, egyébként héjként működik a szerkezet, amelynek a vastagsága csupán 6 cm.
Technológia-történeti érdekesség a derítőmedencére épülő víztisztítási eljárás alkalmazása, amely a nemzetközi gyakorlattól eltérő, sajátos magyarországi fejlesztés eredménye. Hasonló technológiával épült a szolnoki, ráckevei, debreceni tisztítóüzem is.

Az épület előtti, parkosított területet Bartha Lajos szobrász térplasztikája díszíti.

állapot leírása:

Az épületekből a fém nyílászáróitókat, és más épületszerkezeti elemeket kibontották. Az aktív szén tárolására szolgáló tornyok acél részeit elbontották. Az épületből szinte valamennyi acélcsövet eltávolítottak. Elbontották a technológia egyéb, újrahasznosítható részeit, alkatrészeit, gépészetet. A vörösrézfedést, ereszcsatornákat megbontották, lopják. A kapott információ szerint a telepre az őrzés ellenére betörnek, rongálnak, illetve a még mozdítható (zömében fém) elemeket lopják.
Az épület állapota folyamatosan romlik.
A telep leállítása óta a Vízművek több ízben próbált új funkciót keresni az épületeknek - máig sikertelenül. A hasznosítás nélkül maradt épületek jelentős terheket rónak a Vízművekre.