Felszíni víztisztítómű
azonosító:
11796
törzsszám:
16199
szélesség (lat):
N 47° 35,970'
hosszúság (lon):
E 19° 5,598'
védettség:
Műemléki védelem
jelleg:
Építmény
név jellemző:
Mai
eredeti kategória:
Egyéb építmény
eredeti főtípus:
közmű- és távközlési műtárgy
eredeti típus:
vízművek
jelenlegi kategória:
Egyéb építmény
jelenlegi főtípus:
közmű- és távközlési műtárgy
jelenlegi típus:
vízművek
megye:
Budapest
helység:
cím:
helyrajzi szám:
76511/6 (környezet: 76511/8)
földhivatal:
Fővárosi Kerületek Földhivatala
állapot:
Használaton kívül
rövid leírás:
Budapest ivóvízigényének megnövekedése miatt 1957-ben a Dunából kiemelt víz mesterséges tisztítását végző telepet építettek. A Budapest É-i határában, a Szilas-patak torkolata közelében létesült telep napi 200.000 m3 tiszta vizet állított elő. A telep két periódusban (1959-1962 és 1964-1967 között) épült fel. Az épületrészek a technológiai sorrend tengelyére felfűzve állnak, központban a főépülettel. Az elrendezés nagyvonalú az építészeti megfogalmazás egyedülálló, a technológia páratlan fejlesztés eredménye.
külső leírás:
A telep közepén áll az irodákat, vezérlő-berendezéseket és szociális helyiségeket tartalmazó főépület, amely a telep É-i és D-i széle felől a közepe irányába haladó technológiai folyamat végpontjában áll. Az elrendezés tiszta, logikus, és rendkívül nagyvonalú.
A fejépület téglány alaprajzú, háromszintes, lapostetős épület nyersbeton mészkőlap és klinkertégla homlokzattal. A nyolc tengely széles homlokzat a harmadik szinten a felére csökken, és két oldalán masszív konzolok, kiterjesztett szárnyhoz hasonló vasbeton lemezt tartanak.
A főépület által kijelölt kereszttengelyt az egész telepen végighúzódó, az épületeket az első emelet magasságában összekötő gyaloghíd hangsúlyozza. A fejépület két oldalán a szűrőket befogadó, téglány alaprajzú, emeletes épületek helyezkednek el, amelyeket karakteres, íves keresztmetszetű dongahéj szerkezet fed. Az É-i szűrőház középfolyosós, a D-i oldalfolyosós elrendezésű. A D-i mellett négy, az É-i mellett három, kör alaprajzú, kupolával fedett, derítőmedencét rejtő építmény áll, amelyeket szintén gyaloghídon érhetünk el. Az É-i oldalon negyvenöt fokos szögtöréssel halad tovább a gyaloghíd a vegyszeradagolás és jégtelenítés műveleteinek helyet adó, egyszerűbb formálású, az előző épületekhez képest szintén negyvenöt fokkal elfordított, egy emelet magas, lapostetős épületbe. Ennek K-i oldalán hajdan két nagyméretű torony állt, amelyekben a szűréshez használt aktív szenet tárolták. A vegyszeradagoló-épületet teherszállító darupálya kötötte össze a telep szélén elhelyezett vegyszerraktárral. A telek északnyugati sarkában kapott helyet a transzformátorház. A déli oldalon a derítőmedencékhez szintén kapcsolódik vegyszeradagoló épület, amely egyben a konyhának és az étkezőnek is helyet ad.
Az egymást követő két ütemben felépült D-i és É-i üzemrész között a - feltehetően technológiai tapasztalatokra visszavezethető méretezési, elrendezési módosítások miatt - kisebb különbségeket találunk az építészeti formálásban. Módosult kissé az anyaghasználat valamint a szerkezetek igényessége is, bár ennek megítélését nehezíti, hogy jelenleg a rekonstrukció során megváltoztatott állapotot látjuk. A D-i szűrőépület tetőfödéme rendkívül karakteres, szinuszgörbe vonalat követ, amely az oldalfolyosós belső elrendezést tükrözve, a rövidebb homlokzatok szélére húzott, pilonszerű bejáratok rizalitjai felett merészen felfelé ível. Az É-i szűrőépület egyszerűbb, egymás mellé sorolt dongafedést kapott, amelyből kiemelkedik a bazilikális megvilágítású középfolyosó. A rövidebb homlokzatok középtengelyébe kerülő bejáratok formálása megelőlegezi a D-i szűrőépület elegáns pilonjait, azonban a hullámvonalat követő csarnoktetőtől elszakadt, alacsony hajlásszögű lefedésük kevésbé hatásos, fejletlenebb megoldás. A homlokzatok általában klinkertégla burkolatot kaptak, amelyet helyenként mészkő-lapburkolat élénkít. A lábazatok általában terméskőből készültek. A derítők impozáns belső terét mindkét oldalon hasonló kiképzésű, alacsony ívű, finom vonalú, kazettás vasbeton gömbszelet kupolával fedték. Technológiai szempontból érdekes az előre gyártott és helyszínen készült szerkezetek aránya. A hivatalos elvárás az előbbit preferálta, azonban az előre gyártott elemekből épült medencéknél fellépő hibák miatt ezek a tározók monolit szerkezettel épülhettek. Az oldalfalak és a kupola azonban előre gyártott elemekből készültek. A kupolánál a bordák csupán az elemek összeillesztésére és egymáshoz való rögzítésére szolgálnak, egyébként héjként működik a szerkezet, amelynek a vastagsága csupán 6 cm.
Technológia-történeti érdekesség a derítőmedencére épülő víztisztítási eljárás alkalmazása, amely a nemzetközi gyakorlattól eltérő, sajátos magyarországi fejlesztés eredménye. Hasonló technológiával épült a szolnoki, ráckevei, debreceni tisztítóüzem is.
Az épület előtti, parkosított területet Bartha Lajos szobrász térplasztikája díszíti.
A fejépület téglány alaprajzú, háromszintes, lapostetős épület nyersbeton mészkőlap és klinkertégla homlokzattal. A nyolc tengely széles homlokzat a harmadik szinten a felére csökken, és két oldalán masszív konzolok, kiterjesztett szárnyhoz hasonló vasbeton lemezt tartanak.
A főépület által kijelölt kereszttengelyt az egész telepen végighúzódó, az épületeket az első emelet magasságában összekötő gyaloghíd hangsúlyozza. A fejépület két oldalán a szűrőket befogadó, téglány alaprajzú, emeletes épületek helyezkednek el, amelyeket karakteres, íves keresztmetszetű dongahéj szerkezet fed. Az É-i szűrőház középfolyosós, a D-i oldalfolyosós elrendezésű. A D-i mellett négy, az É-i mellett három, kör alaprajzú, kupolával fedett, derítőmedencét rejtő építmény áll, amelyeket szintén gyaloghídon érhetünk el. Az É-i oldalon negyvenöt fokos szögtöréssel halad tovább a gyaloghíd a vegyszeradagolás és jégtelenítés műveleteinek helyet adó, egyszerűbb formálású, az előző épületekhez képest szintén negyvenöt fokkal elfordított, egy emelet magas, lapostetős épületbe. Ennek K-i oldalán hajdan két nagyméretű torony állt, amelyekben a szűréshez használt aktív szenet tárolták. A vegyszeradagoló-épületet teherszállító darupálya kötötte össze a telep szélén elhelyezett vegyszerraktárral. A telek északnyugati sarkában kapott helyet a transzformátorház. A déli oldalon a derítőmedencékhez szintén kapcsolódik vegyszeradagoló épület, amely egyben a konyhának és az étkezőnek is helyet ad.
Az egymást követő két ütemben felépült D-i és É-i üzemrész között a - feltehetően technológiai tapasztalatokra visszavezethető méretezési, elrendezési módosítások miatt - kisebb különbségeket találunk az építészeti formálásban. Módosult kissé az anyaghasználat valamint a szerkezetek igényessége is, bár ennek megítélését nehezíti, hogy jelenleg a rekonstrukció során megváltoztatott állapotot látjuk. A D-i szűrőépület tetőfödéme rendkívül karakteres, szinuszgörbe vonalat követ, amely az oldalfolyosós belső elrendezést tükrözve, a rövidebb homlokzatok szélére húzott, pilonszerű bejáratok rizalitjai felett merészen felfelé ível. Az É-i szűrőépület egyszerűbb, egymás mellé sorolt dongafedést kapott, amelyből kiemelkedik a bazilikális megvilágítású középfolyosó. A rövidebb homlokzatok középtengelyébe kerülő bejáratok formálása megelőlegezi a D-i szűrőépület elegáns pilonjait, azonban a hullámvonalat követő csarnoktetőtől elszakadt, alacsony hajlásszögű lefedésük kevésbé hatásos, fejletlenebb megoldás. A homlokzatok általában klinkertégla burkolatot kaptak, amelyet helyenként mészkő-lapburkolat élénkít. A lábazatok általában terméskőből készültek. A derítők impozáns belső terét mindkét oldalon hasonló kiképzésű, alacsony ívű, finom vonalú, kazettás vasbeton gömbszelet kupolával fedték. Technológiai szempontból érdekes az előre gyártott és helyszínen készült szerkezetek aránya. A hivatalos elvárás az előbbit preferálta, azonban az előre gyártott elemekből épült medencéknél fellépő hibák miatt ezek a tározók monolit szerkezettel épülhettek. Az oldalfalak és a kupola azonban előre gyártott elemekből készültek. A kupolánál a bordák csupán az elemek összeillesztésére és egymáshoz való rögzítésére szolgálnak, egyébként héjként működik a szerkezet, amelynek a vastagsága csupán 6 cm.
Technológia-történeti érdekesség a derítőmedencére épülő víztisztítási eljárás alkalmazása, amely a nemzetközi gyakorlattól eltérő, sajátos magyarországi fejlesztés eredménye. Hasonló technológiával épült a szolnoki, ráckevei, debreceni tisztítóüzem is.
Az épület előtti, parkosított területet Bartha Lajos szobrász térplasztikája díszíti.
állapot leírása:
Az épületekből a fém nyílászáróitókat, és más épületszerkezeti elemeket kibontották. Az aktív szén tárolására szolgáló tornyok acél részeit elbontották. Az épületből szinte valamennyi acélcsövet eltávolítottak. Elbontották a technológia egyéb, újrahasznosítható részeit, alkatrészeit, gépészetet. A vörösrézfedést, ereszcsatornákat megbontották, lopják. A kapott információ szerint a telepre az őrzés ellenére betörnek, rongálnak, illetve a még mozdítható (zömében fém) elemeket lopják.
Az épület állapota folyamatosan romlik.
A telep leállítása óta a Vízművek több ízben próbált új funkciót keresni az épületeknek - máig sikertelenül. A hasznosítás nélkül maradt épületek jelentős terheket rónak a Vízművekre.
Az épület állapota folyamatosan romlik.
A telep leállítása óta a Vízművek több ízben próbált új funkciót keresni az épületeknek - máig sikertelenül. A hasznosítás nélkül maradt épületek jelentős terheket rónak a Vízművekre.
Állapotjelentések
2011.08.14 07:24 prozak01 állapot: 3 - pont: 9
Az épületek állapota nem változott, az egész telep leginkább valamiféle lomtárnak tűnik, rengeteg az ide-oda lerakott rozsdásodó vashulladék. Egy kft. működik a telepen, amelyet fegyveres őrség őriz, így csak a kerítés mellől lehet fotózni.
Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.Közeli objektumok
I. számú átemelőtelep (0.089 km)
Felszíni vízkivételi mű (0.429 km)
Megyeri csárda (1.433 km)
Templom (1.656 km)
üdülő (1.767 km)
Villa (1.816 km)
Bakonyi István síremléke (1.988 km)
Újpesti vágóhíd (2.671 km)
Káposztásmegyeri vízműtelep (2.697 km)
csónakház 1930 körül (2.907 km)
