Éghajlatváltozás okozta Zalavár hanyatlását
Befejeződött a 2023-as ásatási évad első üteme a zalavári Várszigeten. A cél ebben az évben az apátság épületeinek, környezetének feltárása az 1019-ben Adorján mártír tiszteletére szentelt templomtól délre. A bonyolult rétegviszonyokat három régész, Ritoók Ágnes és Simonyi Erika (Magyar Nemzeti Múzeum) és Dr. Szőke Béla Miklós (MKH BTK Régészeti Intézet) kutatja. Az 1702-ig fennálló apátság területe ugyanis rendkívül bolygatott, a romokat előbb kőbányaként hasznosították, majd homokot bányásztak a területen még a múlt század közepén is. Ezzel gyakorlatilag megsemmisült nemcsak az 1019-ben említett templom, hanem előzménye, a 850-ben Szűz Mária védelme alá helyezett templom minden nyoma, hiszen az alapozásánál mélyebben termelték ki a homokot azon a területen, ahol egykor állt. A környező temető legmélyebbre ásott sírjai közül néhány, töredékesen ugyan, de megmaradt, így az egyház pontos helyét éppen a „sírmentes” terület jelölte ki.
"A középkori épületegyüttesnek és 9. századi előzményeinek a legdélebbi részletei azonban legalább alapozások és egyéb régészeti jelenségek formájában megmaradtak. A feltárt alapozások különlegessége, hogy az alapozási árok alját karvastagságú cölöpökkel verték ki. Ezt a technikát nemcsak az Árpád-korban, ahogyan azt eddigi ismertté vált maradványok alapján feltételezni lehetett, hanem a későbbi évszázadokban is alkalmazták" – tájékoztatta a Régészeti Hírügynökséget Ritoók Ágnes.
"Ilyen alapozásokat már a római kortól kezdve rendszerint mocsaras, vizes területeken alkalmaztak. A zalavári Várszigeten a 9. századi kőépületek azonban még nem cölöpszerkezeten álltak" – jegyezte meg Dr. Szőke Béla Miklós. Az első ilyen cölöpalapozások itt a kora Árpád-korban készültek.
A 10. század folyamán csapadékosabbá váló időjárás, az özönvízszerű esőzések és villámárvizek egész Közép-Európát sújtották, és – mint az utóbbi évtized kutatásai bebizonyították – jelentős szerepet játszottak a morva fejedelemség központjainak lassú elnéptelenedésében is, hiszen ezek a Morva folyó szigeteire települtek.
A kutatók szerint hasonló jelenség játszódott le a Dunántúlon, így Zalavár térségében is. A klíma változása az Alsó Zala-völgy szigeteit szinte megközelíthetetlenné tehette. A várszigeti központ „újjáélesztéséhez” a 10. század végén ezért volt szükség híd- vagy dorongutak építésére, és az új alapozástechnika bevezetésére. Így a megye központja is az apátság mellé települhetett. Újabb csapadékos időszak köszöntött be azonban a 14. század folyamán. Részben ennek köszönhető, hogy a várszigeti település fokozatosan elveszítette jelentőségét közigazgatási és szakrális szempontból is.
Az idei feltárási évadban most egy kis szünet következik, majd augusztustól tovább folyik a terepi kutatómunka Zalaváron.
Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Régészeti Hírügynökség
Kapcsolódó objektum a műemlékem.hu adatbázisából
Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek
Megnyílt a veszprémi vár felújítás közbeni, átmeneti állapotát bemutató kiállítás, a WIP, vagyis Work in Progress. A tárlat kiállítóhelyei, így a Szent György kápolna is, már látogathatóak a nagyközönség számára – adta hírül a Nemzeti Régészeti Intézet Régészeti Hírügynöksége. 
Folytatódott a 2021 nyarán a Gerecsében talált hun kori leletegyüttes vizsgálata. A tárgyak többségének díszítéséhez használt gránát jóval az akkor ismert világ határán túlról, Srí Lankáról származik – adta hírül a Nemzeti Régészeti Intézet Régészeti Hírügynöksége. 
2018-ban új lendületet kap a régészeti kutatás Zalaváron. Szükség is van rá, hisz a következő esztendőben már ünnepelni kellene. 
Vagy éppen a tégla – épített örökségünk javát nem a tatár, vagy a török dúlta szét, mi magunk bontottunk szorgalmasan. Az Archeologia cikke. 
A 9. századi keresztelőtemplom után a Karoling-kori palota maradványait is visszatemetik Zalaváron. 
Öt év múlva lesz az ezredik évfordulója a zalavári bencés apátság megalapításának. A készülődést már most el kellene kezdeni. 
A frank birodalom keleti bástyája, a szláv írásbeliség egyik bölcsője, majd mocsárvár, amelyet a török nem tudott bevenni - Zalavár sorsát csupán a békésebb 18. század pecsételte meg.