Sándy Gyula kiállítás a Lóvasút kiállítótermében

Napsugaras tornyok építésze – Sándy Gyula és a Hegyvidék címmel nyílt kiállítás Budapest XII. kerületében, az egykori Lóvasút kiállítótermében. „Volt ugyan egy kész kiállítási anyagunk Sándy Gyula munkásságáról, amit októberben mutattunk be a MÉSZ Kós Károly termében, ezt azonban most a kiállítás helyéhez szabtuk, vagyis ezen a tárlaton hangsúlyosabb szerepet kapott a roppant gazdag életműnek a Hegyvidékkel, tágabban Budával kapcsolatos szelete” - mondta el portálunknak Varga Mariann, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ megbízott igazgatója. „Nagy segítséget kaptunk a társrendező Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteménytől és új tárgyakat, tervrajzokat is be tudunk mutatni a megújult tablók mellett. Intézményünk feladatának tekinti, hogy a kiállítások helyének megfelelően aktualizálva mutassa be meghatározó építészek életművét, hiszen a nagyközönség így testközelből ismeri az épületeket, vagyis jobban magáénak érezheti a szellemi és materiális hagyatékot.”

A Sándy-kiállításnak aligha lehetett volna jobb helyet találni, hiszen éppen a XII. kerület „kapujában” a Krisztina körúton áll az építész talán legismertebb munkája, a Postapalota épülete. Azt valószínűleg már kevesebben tudják, hogy egyébként tervezett Postapalotát Zágrábnak és Újpestnek is. Az 1868-ban született építész – a kiállítás ennek 150. évfordulója előtt tiszteleg – nagy generáció tagja volt, hiszen az egyetemen többek között Hoepfner Guidó, Komor Marcell, Jakab Dezső, Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr is az évfolyamtársa volt. Tehetsége már korán megmutatkozott, hiszen bár Pecz Samu tervezte meg a mai Szilágyi Dezső téri református templomot, a részletek kidolgozását már az építészirodájába frissen bekerült fiatalemberre bízta. Sándy a későbbiekben sok templomot tervezett – félszáz tervéből huszonhét épült fel –, így a budafoki, székesfehérvári, rákosligeti evangélikus templomot is. Az ő munkája a mai budapesti József Attila gimnázium, a marosvásárhelyi Agrár Takarékpénztár és a Mária utcai Heinrich-raktár. Tanárként és szakkönyvek szerzőjeként a későbbiekben építész-generációk kiművelését köszönhetjük neki.

A csütörtök esti kiállításmegnyitó leginkább meghitt perceiben Sándy Gyula unokája, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas festőművész Konok Tamás mesélt a közös emlékeikről. Az írásban is megfogalmazott visszaemlékezés eredeti kézirata a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményét fogja gyarapítani, most csupán néhány gondolatot idézünk belőle.

„Az alkotás iránti vágy megismerését, azt, hogy művész lehettem, neki köszönhetem. Négy éves gyermek lehettem, amikor nap mint nap izgalommal vártam, hogy nagyapám a rajzasztala előtt dolgozni kezdjen. Ilyenkor oda vihettem kis zsámolyomat, amelyre felállva figyeltem a készülő alaprajzok formarendjeinek alakulását. Még olvasni sem tudtam, amikor magyarázatainak köszönhetően az alaprajzokból és a metszetekből értelmezni tudtam az épületek megjelenését. Áhítattal lestem a tollából futó vastag és vékony vonalak rendjét. Negyven évvel később ezek a vonalhálók, mint emlékképek jelentek meg a Graphidionnak nevezett alkotásaimban. … Figyelme a munkálatok minden részletére kiterjedt. Jóval túl a hetvenedik életévén felkapaszkodott a lélegzetelállítóan imbolygó magas pallókra, vagy a toronysisak gerendáihoz, hogy utasításokat adjon az ott dolgozó mesterembereknek. … A sorstól kegyelmet kapott: hitet a teremtőben, a művészetben, az emberi etikában és kvalitásban. … Tudom, hogy nem ment el egészen. Épületei állnak, bejárhatók és emberek használják. … A magyar eklektika nagy építészeinek egyike volt, akik városaink arculatát szebbé tették. Mesteréhez, Steindl Imréhez hasonlóan, de egyéni kifejezőerővel, ő is a gótika szellemét követte, ami nem más, mint a világ nagy építőmesterének kővé dermedt csontváza” - mesélt nagyapjáról Konok Tamás.

A Sándy Gyula életművét bemutató kiállítás 2019. április 30-ig látogatható.