Folytatódott a feltárás a főváros 11. kerületében a Lőportorony utcában: a középkori településmaradványok mellett egy sokkal korábbi, hétezer éves megtelepedési fázist is sikerült azonosítani.

Bár korunk kevéssé természetcentrikus világában nehéz elképzelni, a folyóvizek komoly hatással voltak az emberi letelepedésre évezredeken át. A Duna partja mellett így a Rákos-patak is egyfajta „civilizációs bölcső” volt.

Remek kiállítás mutatja be a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában a főváros területének „eltűnt idejét”. A tárlat olyan korszakokkal ismertet meg, amelyeket alig ismerhetnek a látogatók.

A Kevermes határában talált, feltehetően késő rézkor – kora bronzkor határára keltezhető sztélé teljességgel unikális lelet a Kárpát-medencében. Az eddig lefolytatott vizsgálatok után az eredeti helyét, feltehetően egy kurgánt szeretnék azonosítani a kutatók – adta hírül az NRI Régészeti Hírügynöksége.

Ha nem is az egyes lakások ajtajáig, de a Kertvárosi Helytörténeti és Emlékezet Központig igen, ahol kiállítást nyitottak és bemutatták a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai által a 16. kerület területéről ismert régészeti emlékekről írt kötetet.

Magányos temetkezés volt az a halomsír, amelyben egy nagyon magas rangú szkíta nőt temettek el Aldebrő-Ilona-tábla lelőhelyen. A sírmellékletet feltehetően még az ősszel bemutatják a nagyközönségnek.

Két gyapjas mamut maradványaival kezdődött 2012-ben Feldebrő –Bakoldal lelőhely kutatása, amely hamarosan Európa akár egyik legígéretesebb paleolitikus lelőhelyévé válhat.

A tettes ugyan mindig, a régész azonban csak ritkán tér vissza a tett színhelyére. Bátaszék határában most mégis ez történt, ráadásul a korábban az M6-os autópálya nyomvonalán kutató régészek saját szakállukra folytatták az újkőkori lelőhely feltárását.