Megtalálhatták a jáki templom alapítójának sírját

A sír megtalálásával több évtizedes feltételezést sikerült valószínűleg igazolni, hiszen még Entz Géza vetette fel, hogy a toronyalj nyugati falán látható falkép (jobb oldalán sirató asszonyok láthatók egy templom modellje mellett, bal oldalán férfiak alakjának töredékei maradtak meg, felettük angyalok visznek csecsemő képében a mennybe egy lelket) alapján valószínű, hogy itt temették el az apátság alapítóját. Jáki Nagy Márton minden bizonnyal az építkezés ideje alatt hunyt el,  és a 13. századra keltezhető, a templommal együtt épült téglasír jó eséllyel az ő temetkezése lehet.

„Természetesen nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy ő nyugodott a sírban, azonban erősíti a téglasír halottjának Jáki Nagy Mártonnal való azonosítását, hogy a sírépítmény alatt egy olyan női temetkezést találtunk, amelyből két kisméretű arany karika és egy fátyoltű került elő. Az Árpád-kori Jákon valószínűleg kevesen birtokoltak arany tárgyakat, így a hölgyet a Ják nemzetség tagjának gondolhatjuk. Ez és a két temetkezés helyzete alapján feltételezhető, hogy kapcsolat, akár rokoni  viszony van köztük” – mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak dr. Pap Ildikó Katalin, ásatásvezető régész. „Amennyiben ez igaz, akkor a Ják nemzetség tagjai már a Szent György-templom felépítése előtt is ezen a helyen temetkeztek, ami megmagyarázhatná azt, hogy miért éppen a déli toronyaljat  választotta a templomalapító temetkezőhelynek. A toronyaljban voltak további, ennél a két sírnál korábbi időszakra keltezehető  temetkezések is, amelyek közül több szintén egymás fölött illetve egymást vágva helyezkedett el.”

A templombelsőben folytatott kutatás másik tudományos célja annak igazolása, hogy állhatott-e korábbi szakrális épület a ma látható, 13. században épített templom helyén. Erre elősorban a Szent György-templomtól délre és a templombelsőben, a déli mellékhajóban feltárt 11-12. századi, egymást vágó temetkezéscsoportok alapján gondolhatunk, amelyek egy feltételezhető kora Árpád-kori egyházi épület körül sűrűsödnek. A feltételezést egy, a déli toronyalj belső részében és a déli hajóban található falsarok, és egy, a déli mellékhajó keleti részén észak-dél irányban húzódó fal alapozza meg, amelyet a déli mellékhajó után a főhajóban is sikerült azonosítani. A további épületmaradványok megtalálására még több hetük van a szakembereknek.

„A templomon belüli ásatás befejeztével újabb szakaszába ér az apátsági templom helyreállítása, a déli mellékhajót és a szentélyeket követve, elkezdődik a főhajó és az északi mellékhajó falfelületeinek restaurálása” – tette hozzá Sarkadi Márton építészmérnök, műemlékvédelmi szakértő, a helyreállítási munkák Szombathelyi Egyházmegye által megbízott szakmai koordinátora. „A kutatás már eddig is sok érdekes eredményt hozott, egyre részletesebben megismerjük a 13. századi építés közben bekövetkezett tervváltást. Az a tény már régóta ismert, hogy a templom hosszházát áttervezték, a pillérek számának csökkentése révén szellősebb templomot építettek, ami feltehetően a műhely egy újabb, fiatalabb generációjának köszönhető. Most a tervváltás lefolyását, az eredeti terv részleteit sikerül dokumentálni, összhangba hozni egymással a régészeti és a falkutatási megfigyeléseket.”

A megújított jáki templomot a bemutatásához tervezett kiszolgáló épületekkel és kiállításokkal a tervek szerint jövőre nyitják meg a látogatók előtt.