Műromot építhettek az erődváros elpusztítói

Az egykori erődváros egyik tornyának a feltárásával folytatódott idén a tanásatás-sorozat Keszthely-Fenékpusztán. Már a korábbi évad során is ezt a nyugati falszakaszt kutatták a régészek, két, illetve négy évvel ezelőtt az egykori kaput, idén az egyik tornyot tárták fel. A hajdani erődnek összesen negyvennégy, 13-14 méter átmérőjű kerek tornya volt, amelyek közül eddig mindössze hat-hét területén volt feltárás, így az, hogy idén az egyik teljes felületét megnyitották, sok új információval szolgált az erődítések részleteiről, s az egykori belső faszerkezet elhelyezkedésének megismerése révén a használatáról is. Kőben azonban, vagyis az erődfal és torony építőanyagában nem bővelkedett a feltárás: ahogyan nagyon sok helyen, itt is kitermelték az alapozásokat is, vagyis a falkiszedéseket feltárva,”negatívban” vizsgálták az egykori toronyfalat.

„Egy kiegészítő kutatás keretében visszatértünk az erőd nyugati kapujához is, mert egy szintezési anomáliára figyeltünk fel” - mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Heinrich Tamáska Orsolya ásatásvezető régész (a Leibniz Intézet Kelet-Európa Történetével és Kultúrájával foglalkozó részlegének (GWZO) kutatója), aki Havasi Bálint régész-térinformatikussal (a Göcseji Múzeum főigazgatója, korábban a Balatoni Múzeum igazgatója) évek óra irányítja a kutatást. „A kapu küszöbének eredeti szinténél lényegesen magasabban megfigyeltünk egy új réteget, ami arról tanúskodik, hogy az erőd eredeti építésénél jóval később, immár magasabb szinten állítottak össze a helyben talált kövekből valamiféle építészeti konstrukciót. Feltehetően a 18-19. század fordulója táján, amikor a Festeticsek éppen az erődváros szélén építették a majorságukat, a kövekből valamiféle műromot emeltek az istállók bejáratával szemben. Talán maguknak, talán az érkező vendégeknek akartak mutatni valamit az éppen általuk elbontott erődvárosból. Ez természetesen még hipotézis, hiszen írásos emléke nem maradt fenn ilyen beavatkozásnak, úgyhogy a biztos megfejtés még további kutatást igényel.”

Az ilyen műrom építése korántsem lenne meglepő, hiszen éppen ebben a korszakban lett nagy divat ez az építészeti műfaj, a romantika ébredése miatt. A szép, alapvetően római kori kőfaragványokat már a reneszánsz óta nagy kedvvel gyűjtötték Európa-szerte (valószínűleg volt ilyen antik kőtára Mátyás királynak is Budán), a 18-19. század fordulóján pedig már egész, azaz szándékosan csonka épületeket emeltek – ekkor már javarészt középkori kövekből. A legismertebb ilyen műrom Magyarországon talán a Charles Moreau által tervezett rom a tatai angolparkban található, amelyet a vértesszentkereszti apátság ideszállított köveiből állítottak össze 1785 és 1803 között. Fenékpusztán aligha építettek ilyen grandiózus méretű műromot, viszont legalább az építőanyag helyben volt hozzá, hiszen ekkor gőzerővel folyt az erődváros lebontása. Az itt kitermelt kőanyag egy részét pedig éppen a majorság épületeinek az építéséhez használták fel.

„Alapvetően egységként kellene kezelni a majorságot és az erődvárost, hiszen a majorságot éppen a hatalmas területű rommezőtől nyugatra, ahhoz tájolva építették. Vagyis Fenékpuszta nem született volna meg a római örökség nélkül” - tette hozzá az ásatásvezető régész.

A fenékpusztai majorságot több évtizedes tervezgetés, majd hosszas kivitelezés után 2023 decemberében nyitották meg a látogatók előtt. A helyreállított kiskastélyban alapvetően a Festeticsek ménesét, illetve a lovassport hozzájuk fűződő fejezetét mutatja be a kiállítás. Sajnos az egykori erődvárosnak nemhogy egy szoba, de még egy vitrin, vagy tabló sem jutott. A romokat feltáró régészek jó időn át keresték a kapcsolatot a fenékpusztai fejlesztés vezetőivel, az erőd bemutatását szorgalmazó igyekezetük, egy régészeti park kialakításának igénye mindeddig pusztába kiáltott szó maradt. 2019-ben összeállítottak egy virtuális kiállítást Castrum Virtuale címmel, az erőd épületeinek 3D-s rekonstrukcióit jelenleg itt tudják megtekinteni az érdeklődők.

Castrum Virtuale - a virtuális tárlat a Balatoni Múzeum honlapján