Veteránok telepedhettek le az erődnél

Rövidesen épül a Zalaegerszeget az M7-sel összekötő kétszer kétsávos, M76-os gyorsforgalmi út a fenékpusztai ókori római erőd és temető szomszédságában, attól nagyjából nyolcszáz méternyire. Az előzetes régészeti munkák, és az azt követő vizsgálatok többek között választ adhatnak arra is, hogy ez a terület betöltött-e, és ha igen, milyen szerepet töltött be az erőd életében. A feltárás során a területnek a rómaiak előtti múltjáról is gazdag leletanyag került elő a szűkös feltárási időszak alatt. Az útépítés beruházója a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.,a régészeti munkákat a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. koordinálja. Az előzetes régészeti munkák ásatásvezetője Eke István, a Göcseji Múzeum régésze, szakmai partnere Havasi Bálint, a Keszthelyi Múzeum régész-igazgatója volt.

Legizgalmasabb kérdés a rómaiak reprezentációja ebben a térségben. Fenékpuszta a római korban kiemelt stratégiai, kereskedelmi csomópont volt, természeti formáját tekintve akkor még félsziget. Itt keresztezték egymást az Észak-Olaszországból Aquincumba, és Savariából Sopianae-ba futó útvonalak. Miután a 4. századtól a barbár törzsek egyre többen és egyre gyakrabban támadták a Római Birodalom kapuit, elkezdték belső erődjeiket építeni a Dunától nyugatra, észak-déli irányban a rómaiak. Ennek a rendszernek volt kiemelt bázisa a fenékpusztai castellum.

A most lezárult ásatás kapcsán érdekes kérdés, hogy a 800 méterre ennek 3 hektár területnek, illetve lakóinak volt-e szerepe az erőd kiszolgálásában, s ha igen, akkor milyen?

„Parcellázás nyomaira bukkantunk, ami akár arra is utalhat, hogy veterántelepítés zajlott a területen” – mondta el portálunknak Eke István régész. „A római légióban, ha valaki leszolgálta a 25 évet, az állam földterületet és nagyobb összeget biztosított számára a civil élet megalapozásához. Savaria, azaz Szombathely így született, az volt az első veteránváros Pannóniában. Az általunk meglelt területhatároló árkok alapján arra gondolhatunk, hogy talán ez zajlott Keszthely környékén is. A római korban amúgy nagyon fejlett volt a földnyilvántartás, képzett geodéták mérték ki a területeket, megfelelő műszerekkel.”

Ebből a korból meglehetősen gazdag leletanyag került elő: ékszerek, fibulák, ezüst és bronz pénzérmék sora, melyekre főként fémkeresőkkel találtak rá.

Fenékpuszta mai térsége azonban lakott volt az őskortól egészen a középkor végéig. Az útépítés kapcsán kijelölt csaknem három hektáros területen öt régészeti kultúra emlékei kerültek felszínre. Érdekes jelei ennek az ásatás nyugati szakaszán fellelt metszésvonalak, amelyek három korszak egymástól határozottan elkülönülő nyomai. 

A legrégebbi leletek a középső rézkorból valók, és a 6 ezer évvel ezelőtti Balaton-Lasinja kultúrához kapcsolódó épületek, élelemtároló vermek, agyagnyerő gödrök nyomait mutatták meg gazdag leletanyaggal. Ez az ásatás legmélyebb része, amely mutatja, hogy a terület akkor vízmentes volt, tehát a Balaton akkori szintje tartósan alacsonyabb volt a mainál. 

A nagy tömegben előkerült állatcsontok arról tanúskodnak, hogy a neolitikum és a rézkor közötti klímaváltozás, a lehűlés, visszaszorította a földművelést, és a pásztorkodó állattartást tette szükségessé ezen a területen is.

A rézkornak ebben a szakaszában a fémmegmunkálás még elsősorban a presztízstárgyak, ékszerek készítésében nyilvánult meg, ilyen leletek ezúttal itt nem kerültek elő. Találtak viszont nagy számban csonttűket, csiszolt kőbaltákat, pattintott kőkést, és egy ritka értékes, mészkőből készült medált. Ezt a ritkaságszámba menő ékszerdarabot a két oldalán a rögzítésére szolgáló lyukkal, nyakban vagy karon viselhették.

Előkerült szépen díszített edények, cserepek sora, ezeken kívül agyagkanalak. Utóbbiakat nem feltétlenül étkezéskor használták, tenyérnyi nagy méretük arra utal, hogy inkább merítésre, talán fémöntésre szolgáltak. Funkciójukról a beleégetett szemcsék meghatározása után lehet pontosabbat mondani.

Az ezt követő, 2500 évvel ezelőtti korai vaskorból, a Hallstatt-kultúrából egy település nyomaira leltek: 10-15 négyzetméteres kunyhóalapokra, mellettük ételtároló vermekre. Ebben a korban már az emberek ismerték, alkalmazták a fémművességet, ezen a területen is kerültek elő bronz használati eszközök és ékszerek.

A hiedelemvilág nyomára még az elmúlt évi ásatás során bukkantak rá: akkor találtak itt korai vaskori áldozati gödröket, az egyikben szarvasagancsot is. A munkát folytatva most rengeteg összetört edényre leltek, melyek nagy száma és kiváló állapota vallott arról, hogy nem használat közben sérültek, hanem valamilyen rítus eredményeképp váltak töredékké.

E korszak vallási emléke egy előkerült léleklyukas edény, ami a hamvak befogadására szolgált. Az edény felül zárt, a lélek alul, a kialakított kis lyukon távozott. Az edény nem sírban volt, ahol a szerepe szerint helye van.

A kelták idejéből kevés anyag került elő. Néhány edénytöredék, egy fibula, és élelemtároló-, és anyagnyerő gödör tanúskodik arról, hogy ők is megtelepedtek itt.

A rómaiak után a középkor következett: a rézből készült tálkapénzek III. Béla korához, a 12. század utolsó harmadához köthetők, s találtak ezüst bécsi fillért is, annak tanúságaként, hogy főként a 13. században az alacsony ezüsttartalmú, gyenge pénz helyett a tehetősebbek idegen fizetőeszközben tartották vagyonukat. A 13-17. század közötti időszakról, az egykor itt elterülő faluról vallanak a leletek. A falu a 14. században királyi birtokként szerepel az oklevelekben, majd a Gersei-Pethő családbirtoka lett. A falu a 17. század végén a törökök dúlták szét. Fenékpuszta „nomen est omen”, a hajdani Fenék falu egyszer, s reméljük nem mindenkorra pusztává lett…