Telitalálat a BTM online Garády-kiállítása
Aki rendezett már kiállítást életében, tudja, hogy az ötlet megszületésétől az első látogató fogadásáig tartó folyamat nem csak a nagy álmok, de a legalább akkora kompromisszumok időszaka is. A grandiózus terveket rendre a földre rántják az olyan makacs tények, mint a kiállítótér adottságai, a vitrinek száma, az installációs lehetőségek, az anyagi keretek. Amíg a kiállítást rendezőnek az ismeretei többnyire gyarapodnak az adott témáról a folyamat során, egyre nagyobb gondot okoz a szelektálás, s általában a bemutatott információ mennyisége. Bár gyakori panasz, hogy a látogatók gyakran csak végigsietnek a tárlaton, mindig van olyan, aki az első szótól az utolsóig elolvassa a tablószövegeket. Látogató tehát sokféle van, az épített kiállítás azonban többnyire egy változtathatatlan egész.
Még nehezebb lehet életmű-kiállítást rendezni. Különösen akkor, ha ez az életmű eredményes és jól dokumentált, ahogyan Garády Sándor, Budapest közép- és törökkor tekintetében úttörő régészének a tevékenysége. Éppen aprólékos feljegyzései, személyiségéből adódó dokumentáló igényessége emelte kora átlaga fölé. Ez a nagy tömegű információ roppant értékes és érdekes – és egy klasszikus kiállítás keretében bemutathatatlan, hiszen nem lehet a látogatótól elvárni, hogy órákon át lapozgassa a multimédiás eszközöket. Ráadásul Garády életének a régészetet megelőző szakasza is roppant érdekes, hiszen évtizedeken át sikeres vasúti mérnök volt.
Szerencsésen ismerték ezt fel a Budapesti Történeti Múzeumban, így megszületett – Éder Katalin és Takács Ágoston kurátori tevékenységének hála – az intézmény első online kiállítása. Nem virtuális, vagyis nem egy meglévő, fizikai térben is elérhető tárlat „netes” verziója. A Garády Sándorról szóló kiállítást eleve erre a felületre tervezték. Itt valóban mód nyílik szinte a teljesség bemutatására, akár annak életrajzi, akár tudományos szeleteit akarja megismerni a látogató. Az olvasott anyagokat ráadásul nem kell memorizálni, hiszen bármikor újrakereshetők. Ez már csak azért is fontos, mert éppen Budapest harmincas évekbeli ásatásainak részletes megismerhetősége miatt feltehetően a szakmai közönség is látogatni fogja az online tárlatot.
![]()
A muzeológiának időszerű ismét átgondolni azt, hogy miként lehet használni az internetet. Sajnos még ma is tetten érhető némi ellenérzés, lesajnálás. Pedig az online kiállítás nem „csak”, hanem éppen a megfelelő kiállítási forma egy olyan komplex téma bemutatására, mint a Garády Sándorról szóló összefoglaló. Összerakni, megszerkeszteni sem kisebb szakmai kihívás, mint egy „valódi” tárlatot. Nem mellesleg, bármikor szabadon (és ingyen) látogatható, s nyilván hosszabb életű lesz, mint bármely időszaki tárlat.
Írta: Kovács Olivér
