Almád: dobókocka kísérte a túlvilágra a halottakat

Csaknem két hetes munkával, önkéntesek hadával sikerült feltárni a Monostorapátihoz tartozó almádi monostor háromhajós bazilikáját. A feltárás elkezdése előtt már felidéztük a monostor kutatásának egy évtizedes történetét, s azzal zártuk a cikket, hogy a szervezők nagy reményekkel vágnak neki az újabb feltárásnak. A templom gazdagsága azonban felülmúlt minden előzetes várakozást, hiszen kő- és márványfaragványok, kétméteres álló falak, vakolt-, illetve festett felületek és bolygatatlan temetkezések sokasága került elő az épületmaradványban, illetve közvetlen környezetében.

„A Balaton északi partján található három korai alapítású bencés kolostor más-más utat járt be. Bakonybélben ismeretlen és feltáratlan az Árpád-kori templom, illetve a kolostor maradványa, Tihanyban az altemplom maradt meg a korszakból. A két királyi alapítású, ma alapvetően barokk átépítésű monostorral szemben a magánalapítású almádi monostor, éppen a pusztulása és a későbbi újjáépítés elmaradása miatt egyedüliként mutatja meg Árpád-kori értékeit” - mondta el portálunknak Buzás Gergely régész-művészettörténész, a tudományos kutatás vezetője. „A feltárás során nagyon sok faragott kőre bukkantunk, a többségükre az eredeti helyén, így annak dacára kiszerkeszthető lesz nem csupán a templom tömege, de belső elrendezése is, hogy az épület nyugati falát egy nagy beásás gyakorlatilag elpusztította.”

A templom főhajójában, közvetlenül a szentély bejárata előtt egy nagyméretű sírhelyet azonosítottak a kutatók. A sírban ugyan nem voltak emberi maradványok, de a csontokra néhány lépéssel odébb egy rablógödörben rábukkantak. Az akkor már romos és elhagyatott apátsági templomról ugyanis a kora újkorban az a hír terjedt el, hogy kincseket rejtettek el benne, így a fosztogatók több helyütt is felásták az épületet: a fő helyen álló sír, s a benne lévő temetkezések is ennek a kincsvadászatnak eshettek áldozatul.

Az alapító Atyusz-család tagjait azonban a korábbi időszakban még nem a templomban, hanem a déli mellékszentély mellett egy kis kápolnában temették el. Ezeket, az érintetlenül maradt sírokat is a sikerült most feltárni, illetve előkerült több temetkezés közvetlenül a templom szentélyeinek keleti oldalán. Itt két elhunyt földi maradványai mellett is előkerült egy-egy apró csontból készült dobókocka. Ez a fajta sírmelléklet teljesen unikális. Az eltemetésük idején még nem volt tető a sírok fölött (később egy kis fedett teret alakítottak ki itt), így érthetetlen, miért száműzték a templomegyüttesen kívülre a feltehetően szintén az alapító családhoz tartozó elhunytakat.

„Tanácstalanok vagyunk a dobókockák rendeltetését illetően. A kockák az elhunytak medence-tájékán kerültek elő, feltételezem, hogy a kezükbe tehették ezeket az apró tárgyakat” - mondta el portálunknak Hangodi László történész, aki maga is önkéntesként vett részt a feltáráson és dolgozik az almádi monostor kutatásán immár több mint egy évtizede.

Az Atyusz-család egyébként kifejezetten ősi família volt, feltehetően honfoglaló eredetűek. Nevük török eredetű és birtokaik eloszlása alapján már a 19. században felvetették, hogy Vérbulcsú-Bulcsú nemzetségének leszármazottai.

A monostortemplom feltárását követően a területet birtokló és a munkálatokban aktívan részt vevő katolikus plébánia igyekszik anyagi forrásokat találni a maradványok állagmegóvására és bemutatására. Igyekezetüket a korábban feltárt rotunda falainak felfalazására már siker kísérte (akkor az önrész mellé a Nemzeti Kulturális Alap adott pénzt), s remélhetőleg így lesz ez a templom esetében is.