Pulai erőd

Ország:

Horvátország

Szélesség (lat):

N 44° 52,219'

Hosszúság (lon):

E 13° 50,715'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Mezőgazdasági objektum

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 2

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Gradinski uspon 6.

Egyéb adat:

Az erőd a "Pula 19. századi erődrendszere" objektumcsoport tagja.

Rövid leírás:

Mivel Pula a Monarchia haditengerészetének központi kikötője volt, kulcsfontosságúnak tertotték a védelmét. Ezt számos kis erőd, ágyúállás szolgálta a 19. század közepétől. A védelmi rendszernek nagyon fontos tagja volt a legnagyobb, központi erőd.

A mai Pula történelmi belvárosa fölé a tenger szintjéhez képest 34 méterrel magasodó dombtetőn már a római hódítás előtt egy kősáncokkal megerődített települést hoztak létre a térség lakói. Ezt az erődítést a rómaiak is felhasználták, amikor fokozatosan birtokba vették az isztriai félszigetet, így egy kisebb tábort létesítettek itt, amely később megfigyelőpontként működött, hiszen a valódi település a domb lábnál alakult ki.

A középkorban egy vár állt a dombtetőn, amely kezdetben az isztriai őrgrófok tulajdonában volt, majd egy helybéli nemesi családnak engedték át hűbér fejében. A tulajdonképpen vár funkcióval bíró épületek közé tartozott egy templom is, amelyben - amennyiben a magyar Salamon király pólai remetesége igaz - a volt uralkodót eltemették. A sírjából a csontokat feltehetően a templom 17. századi lebontásakor emelték ki és helyezték el a tengerparton álló székesegyház oltárában egy szarkofágban, illetve ekkor került a sír fedlapja a közelben álló ferences kolostorba.

Velence több évszázados csatározások után 1331-ben szerezte meg a várost, a középkori várat ezután a kalmárköztársaság megbízottjai foglalták el. A 16. században az uszkók kalózok fenyegették a várost, azonban az új erősség kiépítésére csak a harmincéves háború (1618 - 1648) közepette, 1630-tól került sor. Három év alatt monumentális erődöt emeltek a francia Antoine De Ville hadmérnök tervei alapján. A téglalap alaprajzú erődöt a sarkain négy nagy fülesbástya erődítette. Hadi jelentőségét a harmincéves háborút követően nagyrészt elveszítette.

Az osztrákok 1813-ban foglalták el a várost és az erődöt, amelyet részben leromboltak az érkezésük előtt. 1840-től kezdődött el az újjáépítése, immár a 19. századi igények szerint. Bár területileg nem változott az erőd, új kazamatarendszert építettek ki, illetve víztartályt, valamint új ciszternákat építettek a század második felében. Ezek a fejlesztések már összhangban voltak a város víz- és csatornahálózatának kiépítésével, így az erőd is mindinkább a civil élet része lett, elsősorban laktanyaként használták, azonban a várost védő erődrendszer fontos tagja maradt.

Az első világháborút követően az olasz hatóságok megfigyelési pontként hasznosították, a második világháború után a jugoszláv hadsereg használta, majd a hatvanas évek elején múzeumot rendeztek be benne. Ma az Isztriai Történeti és Tengerészeti Múzeumnak ad otthont.

Adatlapot készítette:

klo

Adatfelvétel ideje:

2021-09-05 20:00:48