Református templom

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 26,459'

Hosszúság (lon):

E 21° 48,827'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Templom

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A falu keleti szélén, a Bodrog partján emelkedő Várdombon, a temetőben

Egyéb adat:

Rövid leírás:

Zemplén Északkelet-Magyarország korai történelmének egyik kulcs-helyszíne. A mai falu keleti részén, a Bodrog folyó partján emelkedő dombon - vaskori és 9-10. századi előzményeken - a magyar államalapítás korában hatalmas, mintehy 3,6 hektár alapterületű, föld-fa konstrukciós vár épült fel, amely az ekkor megalakított Zemplén vármegye katonai, igazgatási és egyházi központja lett. A középkorban mezővárossá fejlődő Zemplén vára a tatárjárást követően elvesztette ugyan kiemelkedő jelentőségét, de falait még az Árpád-kor végén kővel erősítették meg. E kővár egészen az új korig fennállt. Mint Erdély és a "királyi" Magyarország határvidékére eső erősség, szerepet kapott a Buda török elfoglalását követően három részre szakadt ország részeinek egymás elleni küzdelmeiben. Végül 1685-ben Thököly Imre csapatai foglalták el a várat, amely ezen ostrom alatt olyannyira megsérült, hogy már nem is állították helyre. Utolsóként fennálló kőtornya amely a mai református és görögkatolikus templomok között állt, 1872-ben omlott le.

Valószínűleg a kezdetektől Zemplén volt a hasonnevű esteresség központja is, bár erről a legkorábbi írott adatunk csak a 14. század elejéről maradt fenn. Az esperes várban álló címtemplomának titulusa Szent György volt.

A reformáció a 16. század közepén uralkodóvá vált Zemplénben is. A település református gyülekezetéről 1564-ből maradt fenn a legelső híradás. Az új hitet befogadók természetesen tovább használták őseik - középkori eredetű - templomát. Egy későbbi feljegyzés szerint a templomot a 17. század elején Bethlen Gábor költségén építették (erősítették) meg - legalábbis erről tanúskodott egy, a templomon 1750-ben meglévő, azóta elveszett felirat.

A templomnak eredetileg tornya nem volt. Egy 1653-as feljegyzés szerint a gyülekezet ekkor vásárolt harangot és faanyagot egy torony építéséhez. A templom ma álló, a hajó nyugati homlokzatába félig behúzott helyzetű tornya 1873-ban épült a zempléni kővár előző évben leomlott tornya köveinek felhasználásával.

A 2. Világháború idején a templomot több aknatalálat érte, melynek pusztítását 1953-ra sikerült maradéktalanul kijavítani.

2007-re erősen leromlott műszaki állapotba került a templom, így halaszthatatlanná vált annak felújítása. A máig is zajló munkák szlovák és magyar állami és egyházi támogatással zajlanak. Az ezzel párhuzamosan végzett régészeti feltárások és restaurálások újabb fontos adatokat szolgáltattak az épület történetével kapcsolatban. Eszerint a templom legidősebb része egy 12. századi, román stílusú templomépület volt, patkó alakú szentéllyel. Ez a maival azonos szélességű templom a hajó központi részét alkotja és koronaszintig áll, még délre néző ablaka is előkerült a vakolat alól. E korai épületet a 15. század második felében alaposan kibővítették: szentélyét lebontva, kelet felé meghosszabbították, felépítve a mai, poligonális, kívülről támpilléres szentélyét. Ez eredetileg boltozott volt. A templom déli falán több nagy méretű, gótikus záradékú ablakot és déli főkaput is vágtak. (Ezeket még a 19. században befalazták ill. beszűkítették mai méretükre. Eredeti helyüket és alakjukat a falkutatás tárta fel.) A 16. század elején nyugati irányban hosszabbították meg a hajót, északon pedig három helyiségből álló sorral bővítették a templomot. Ezek legkeletebbike a szentélyhez kapcsolódó sekrestye volt, míg a középső és a nyugati helyiséget oldalkápolnaként értékelhetjük. E 3 helyiséget később (a 18. században?) ismeretlen okból lebontották, alapozásukat a régészeti ásatás azonosította. A templomon belül folytatott ásatás azonosította a korai templom szentélyét és feltárta a templom padlószintje alatt Fejes György 1600-ban készített sírkövét, amelyet a helyreállítást követően a szentélyben állítottak ki.

A falkutatás során a szentély belső falán nagy felületű, késő gótikus szövegemlék került elő. Mégnagyobb meglepetést okozott viszont a szentély külső, keleti falán feltárt, nagy méretű freskó, melynek központi alakja Szűz Mária.

Az ásatás a templomtól délre felszínre hozott egy 18-19. századi ún. koporsó alakú sírkövet, ami ma is megtalálása helyének közelében található és az Árpád-kor óta itt, a templom körül működő temetőhöz tartozik.

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2017-11-03 14:37:36