Megújulásunk támogatója:  

Patriarchális bazilika







Ország:
Olaszország
Szélesség (lat):
N 45° 46,171'
Hosszúság (lon):
E 13° 22,231'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Templom
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 5
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 3
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Aqileia, Via Dei Patriarchi
Egyéb adat:
Aquileia a Kárpát-medencéből az itáliai félszigetre tartó út egyik fontos állomása volt, hiszen az itt ért ki először a tengerpartra. A város a korai kereszténység egyik legnagyobb központja volt, patriarchái rendre komoly szerepet játszottak mind a térség, mind a kereszténység történelmében. A 4. században császári palotát építettek Aquileiában, amelyet ekkor a világ kilencedik legnagyobb városaként tartottak számon. A bazilika épületegyüttese egy korábbi római kori épület helyén épült, így a jelenkori bemutatás több korszakot is megjelenít. Nemzetközileg elsősorban mozaikjai miatt ismert bazilikája és a tőle nyugatra álló keresztelőkápolnája 1998 óta a Világörökség része. A bazilika háromhajós, keletelt épület, félköríves, boltozott apszissal, a mellékhajók fölött sík, a főhajóban ívelt famennyezettel. A bazilika nyugati oldalán előcsarnok, attól nyugatra nyolcszögletű keresztelőkápolna áll. Az együttestől északra áll a négyszögletes alaprajzú torony. Alatta, illetve a bazilika alatt találhatjuk a középkori épületeket megelőző római kori maradványokat. A tágabban vett város Észak-Olaszország egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye.
Rövid leírás:
Aquileia már a Krisztus előtti második században megszületett, akkor még határvárosként az illírek területe mellett. A birodalom növekedése során a kora császárkor idejére a birodalom egyik kereskedelmi és kulturális központjává vált. Ide futott be a Tiberius császár idején kialakított (valójában időszakosan már a paleolitikum óta használt) Borostyánkő-út, amelyből a Dunántúl legfontosabb útja, a Via Magna (a tihanyi alapítólevélben is említett nagy hadiút) is leágazott. A 2. század második felében több mint százezer lakója volt.
A kalandozó magyarok a 10. század elejétől többször is pusztítottak a vidékén. Altemplomának egyik falképén egy hátrafelé nyilazó lovas alakját láthatjuk, amit a tudomány hosszú időn át a kalandozó magyarok egykorú képi megörökítéseként tartott számon. A templom azonban még a 8. század végén elromosodott, felújítására csak a 11. század első felében került sor, az altemplomi falképek is csak ezután készülhettek. Ráadásul a ma ismert réteg alatt egy másik is van, így valószínű, hogy a hátrafelé lovazó és az őt üldöző lovas alakja a 12. századból származik. A kép tehát csaknem két évszázaddal a kalandozások kora után készülhetett, amikor a pusztító magyarok emléke már aligha élt túl elevenen. A falképet leghelyesebb úgy tekintenünk tehát, mint a könnyűlovas keleti és a nehézlovas nyugati harcmodor kortárs megörökítését.
A bazilika másik magyar vonatkozása Meránai Berthold sírja. Gertrudis királyné (II. András meggyilkolt felesége) testvére volt, a magyar királyságban kalocsai érseki, szlavónia báni és erdélyi vajda rangot is kapott, a későbbi irodalmi művek (például a Bánk bán) részben őt és földijeit, a merániaiakat tette felelőssé a gyilkossághoz vezető konfliktusért. 1217-ben választották aquileiai pátriárkává, egy évvel később elhagyta Magyarországot, majd 1251-ben halt meg. A bazilika főhajójában temették el, eredeti díszes sírkövét 1733-ban eltávolították, majd a gödröt (benne a földi maradványaival) márványlappal fedték le. Halálának 750. évfordulóján, 2001-ben emléktáblát helyeztek el a márványlapon. A sír a bazilika nyugati bejárata közelében, a középvonaltól balra, részben a bejárati emelvény alatt található.
Adatlapot készítette:
klo
Adatfelvétel ideje:
2017-07-26 20:46:46
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.