Nedec vára

Ország:

Lengyelország

Szélesség (lat):

N 49° 25,354'

Hosszúság (lon):

E 20° 19,172'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Vár, várkastély

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A településtől északkeletre lévő tó partján

Egyéb adat:

A lengyel hadsereg 1918 novemberében vonult be Árva és Szepes vármegye északi területeire, miután Wilson amerikai elnök hatására önrendelkezési hullám vonult végig Közép-Európán. Ennek szellemében mindkét megyében alakult egy-egy Lengyel Nemzeti Tanács, amelyeknek a tagjai az anyagországhoz, a katolikus Lengyelországhoz való csatlakozást tűzték ki célul. Miután 1918. október 28-án kikiáltották a Csehszlovák államot, 1919 januárjában csehszlovák-lengyel háború robbant ki (Árva ás Szepes területén nem voltak fegyveres harcok), s ugyan ez hamar véget ért, azonban a csehszlovák csapatok megszállták a két vármegye északi részét is, mert a teljes egykori Magyar Királysághoz tartozó Felvidékre igényt tartottak. A viszony azonban elmérgesedett a helyi lengyel lakossággal, így ezen területek hovatartozása a párizsi békekonferencia elé került. Bár elsőre népszavazást javasolt a Legfelső Tanács Területi Bizottsága, végül a kibontakozó lengyel-szovjet háború miatt a területet hatalmi döntéssel osztották meg Csehszlovákia és Lengyelország között. Ennek értelmében az egykori Magyar Királyság területéből Lengyelországhoz került Árva vármegye északi részéből 14 település (Alsólipnicza, Alsózubricza, Bukovinapodszkle, Chizsne, Felsőlipnicza, Felsőzubricza, Harkabúz, Hladovka, Jablonka, Oravka, Pekelnik, Podvilk, Szárnya, Szucharova), illetve Szepes vármegyéből szintén 14 település (Alsólápos, Bélakorompa, Dercsény, Erdős, Feketebércz, Felsőlápos, Frigyesvágása, Kaczvin, Kislápos, Nedecz, Répásfalu, Szepesgyörke, Újbéla, Újterebes). Lengyelország 1920. augusztus 10-én vette birtokba az új területeket. Fontos részlet azonban, hogy míg Árva odacsatolt részein többségben volt a lengyel lakosság (az 1910-es népszámlálás szerint több mint 93 százalék), addig Szepes hasonló sorsú részében meghaladta a 94 százalékot a magukat szlováknak tartók aránya, s a lengyelek aránya az 1 százalékot sem érte el. A magukat magyarnak vallók aránya Árva Lengyelországhoz csatolt részében 0,8, Szepes Lengyelországhoz csatolt részében 1,1 százalék volt. A teljes Lengyelországhoz csatolt terület a Magyar Királyságból 589 négyzetkilométert tett ki.

Rövid leírás:

Drugeth Vilmos szepesi ispán, Anjou Károly Róbert király udvarának egyik befolyásos tagja 1330 előtt építtette fel a megvásárolt birtok központjaként szolgáló Nedec várát, amit a régi írások emlegettek még Dunajecként is, a közeli folyóra utalva. A hely kiválóan alkalmas volt a védelemre, mivel a szikla, amelyen emelték 80 méter magasra emelkedik a Dunajec folyó jobb partja fölé. A legkorábbi magjának a felsővár számít, ahol a négyszögletes öregtornyot, a kápolnát, a sziklába vésett ciszternát és különböző lakó és gazdasági helyiségeket alakítottak ki a középkori építőmesterek. Az évszázadok múltával egyre szűkösebb lett az erősség, így 1470 és 1487 között jelentős mértékben kibővítette az akkori földesura, a Szapolyai család. Az alsóvár elkészültével duplájára nőtt a területe, míg három külsőtornya jelentősen fokozta a védelmi lehetőségeket. 1507-ben a Palocsay Horváth família további munkálatokat hajtatott végre. A régi kaput befalazva, a DNy-i oldalon nyitottak újat. A Ny-i falnál háromemeletes palota épült, míg K-en kialakítattak egy teljesen új részt, ez lett a középsővár. A kőfal reneszánsz díszítésű védőpártázatot kapott, ami nagyon hasonlít a késmárki várnál alkalmazott mintákhoz. Az építkezés befejezésekor a bevakolt várfalakat sgrafittóval ékesítették. Az ekkor kialakult erősség napjainkig megőrizte ezt a formáját, csak a Ny-i palotaszárny emeleteit bontották le 1820 után. Bár tűzvész is pusztított a középkori várban, de földesuraitól mindig újjáépítetve, a történelmi múlt hű tanújaként várja az ide látogatókat.

A vár története:
1301.
A Magyarországra érkezett Anjou trónkövetelő, Károly Róbert udvarához tartozó Drugeth Fülöp seregvezérként végigküzdötte a tartományurak elleni belháborúkat. Miután 1327-ben, mint a nádorispáni tisztség viselője meghalt, minden birtokát, mivel nem volt fia, az uralkodó Vilmos nevű unokatestvérének adta át.
1313.
Fügedi Erik történész szerint, mivel Rikalf fia Kakas urburárius 2000 márkával adós maradt, az uralkodó lefoglaltatta a birtokait. Ebből adta a Nedec jobbágyfalut is magába foglaló uradalmat Károly Róbert király a bizalmas hívének számító Drugeth Vilmosnak. -- Vele szemben Engel Pál történész szerint Drugeth Vilmos ispán megvásárolta a Rikalf-rokonságtól a területet.
1330 előtt
Drugeth Vilmos ispán az újonnan szerzett uradalmában felépítette Nedec várát. A királyi udvarhoz szorosan kötődő, Károly Róbert bizalmasának számító Vilmos nádor egészen haláláig viselte a szepesi, tornai, abaúji, hevesi, gömöri, borsodi és sárosi királyi ispán tisztségét is, sőt 1333-tól nádor helyettes majd 1334-ben kinevezik a legmagasabb hivatalra, a nádorságra {palatinus}.
1330.
Drugeth Vilmos nádor az ebben az esztendőben elkészített végrendeletében Nedecet, „mint új várat” a testvéröccsére, Miklósra hagyta rá.
1342 szeptember
Miután meghalt Vilmos nádor, az újonnan trónra lépő Lajos király visszavette az addig honorbirtokként {vagyis a királyi tisztség ideje alatt} használt váruradalmakat a Drugeth famíliától. Ugyanez lett a sorsa Nedec várbirtoknak is, bár azt saját pénzből, magánvárként emeltette Vilmos nádor {akkor mért kobozták el vajon?}
1344 október. 8.
Korabeli oklevél szerint Dénes fia Jakab mester, mint nedeci várnagy állt Széchy Miklós szepesi királyi ispán szolgálatában. Jakab várnagy már a Drugetheket is szolgálta.
1344 december 5 - 1347 június. 11.
Berzéte Miklós királynéi pohárnokmester volt egyúttal a nedeci várnagy is.
1347.
Egykorú forrás tanúsága szerint Nagy Lajos király a váruradalmat eladta a Rikalfokkal rokonságban álló Dunajeci András fia Miklós budai plébánosnak és unokaöccseinek.
1382 december 29.
Írásos adat szerint a Dunajeci Polyán birtokos szolgálatában álló István fia János várnagy állt az erősség élén.
1401.
Miután a földesúri család férfiágon kihalt, Zsigmond király a reá visszaszállt váruradalmat Perényi Miklós bárónak adta. Ez ellen azonban Berzevici Péter óvást nyújtott be, mondván a felesége jogán, aki Dunajeci Hedvig volt, már megvásárolta a birtokot.
1402.
A meghozott bírói ítélet alapján Berzevici Péter báró {+1433} kapta meg a váruradalmat, így a továbbiakban Nedec is az ő vagyonát szaporította.
1416 november. 11.
Ezen a napon Betlenfalvi Márton várnagy parancsolt az erősség lakóinak.
1433 után
Péter úr halála után fia, János örökölte meg a környező jobbágyfalvak uradalmi központjául szolgáló Nedec várát.
1434 május 24.
A Ragyolci Petras nevű férfiú, mint várnagy állt Péter báró özvegyének szolgálatában.
1440.
Habsburg Albert magyar király váratlan halála után az országban anarchikus állapotok törtek ki. Míg az özvegy Erzsébet királyné másállapotban lévén a megszületendő gyermekét akarta a magyar trónra juttatni, addig a bárók nagy része, köztük Hunyadi János szörényi bán is, egy felnőtt férfit kívánt uralkodónak, aki a legégetőbb veszedelem, a török elleni harcba tudja őket vezetni. Az özvegy királyné hatalmának megtartása érdekében az országba hívta Jan Giskra cseh zsoldosvezért és tapasztalt, harcedzett katonáit. Giskra megkapta Zólyom várát, egyben kinevezték Kassa városának főkapitányává. Legfőbb feladata lett, hogy megakadályozza az ellenkirály, Jagelló Ulászló híveinek közlekedését Lengyelország felé. A cseh vitézek rövidesen hatalmukba hajtották a Felvidék nagy részét, várakat és városokat foglaltak el, köztük Likavát is, sőt addig elhagyott erősségeket építettek újjá (ilyenek voltak például Csábrág, Murány, Csővár) valamint újabbakat is emeltek a tartományukban. Ugyanígy tettek az életüket és vagyonukat féltő, kisebb-nagyobb birtokos nemes urak is.
1444 november 30.
Okleveles adatok szóltak Berzevici FeketeJános kapitányról, aki az Erzsébet özvegy királyné hívására az országba érkezett, és a Felvidék középső és K-i részeit uralma alá hajtó cseh huszita zsoldosvezér Jan Giskra táborához csatlakozott.
1462 április vége, május eleje
Hunyadi Mátyás király kiegyezett a cseh Jan Giskra zsoldosvezérrel, aki a Szepesség elvesztése és Habsburg III. Frigyes császárnak a háborúból való kiválása után kénytelen volt meghódolni a magyar uralkodó előtt. Giskra vezér, a maradék várainak átadásáért cserében az Arad vármegyei Lippa és Solymos váruradalmait és 25 ezer aranyat kapott, a király pedig a zsoldjába
fogadott csehekből megalakította az állandó zsoldos hadseregének a magját. -- Berzevici Fekete János nemes úr, miután meghódolt az uralkodó előtt megtarthatta a birtokát.
1463.
Miután János báró fiúgyermek hátrahagyása nélkül (?) meghalt, a nedeci váruradalom a királyi Kamara kezelésébe jutott.
1470.
Hunyadi Mátyás király a hozzá hűséges Szapolyai Imre szepesi ispánnak adományozta oda. A főnemes utasítására jelentős bővítéseket végeztek a kicsiny és szűkössé váló erősségen.
1507.
Szapolyai István nádor özvegye Hedvig hercegnő megvásárolta a likavai váruradalmat Horváth András nemes úrtól, amelyért neki 2 ezer aranyat fizetett készpénzben és újabb 2 ezer arany értékben átadta a nedeci várbirtokot. Így a további évtizedekben a Horváth nemesi család lakott a falai között.
1526 augusztus 29.
A törökkel vívott vesztes mohácsi csatában elpusztult II. Lajos király és seregének jelentős része. Rövidesen a köznemesség a tokaji gyűlésén Szapolyai János erdélyi vajdát választotta meg magyar királynak, míg a főnemesség szűkebb csoportja Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget kívánta a trónon látni. A két uralkodó hívei között megkezdődött az országot romlásba döntő belháború.
1527.
Habsburg Ferdinánd király zsoldos serege hadjáratot indított a János király uralta vidékek ellen. Ennek folyamán Nicolaus Salm generális csapatai szeptember 17.-én a tokaji csatában legyőzték János híveit, maga az uralkodó is kénytelen volt Erdélybe menekülni.
1528 március 8.
A Kassa városának visszafoglalására indult Szapolyai János király csapatai Abaújszinánál ismét vereséget szenvedtek Katzianer Habsburg-párti zsoldosvezér hadától. Maga János király, csekély kíséretével Lengyelországba menekült el. -- Katzianer generális rövidesen a Szapolyaiak családi fészkét, Szepesvárt foglalta el, míg vezértársa petrovinai Pekry Lajos a lovasaival bevette Likava és Liptóújvár erősségeit. -- Közelebbről ismeretlen időpontban a János király birtokának számító Nedec erődítését is megszállták a támadó zsoldosok. Habsburg Ferdinánd király a vár kapitányául a szepesi sztarosztát (?) Potturniansky Istvánt nevezte ki.
1528.
Az egykorú krónikák tanúsága szerint a Szapolyai párthoz tartozó és Árva vármegyében korlátlan hatalommal bíró Kosztka Péter katonasága szállta meg.
1529.
János király az addig végzett hűséges szolgálataiért jutalmul a lengyel származású Laszky Jeromosnak adományozta oda Nedec és Késmárk várait a hozzá tartozó jobbágyfalvakkal együtt. A bőkezű adomány azonban nem tartotta vissza a lengyel főnemest attól, hogy néhány év múlva az ellentáborba, a Habsburgokhoz álljon át. -- Nedec vára a későbbiekben rablólovagok tanyája lett.
1589 előtt
A korabeli írások szerint Laszky Jeromos fia Adalbert a birtokosa.
1589.
Miután Adalbert nemes úr eladta a várat, régebbi földesurai, a Palocsay Horváth família szerezte meg. Ebben az időszakban György úr töltötte be a családfői tisztet.
1617.
Ebben az esztendőben meghalt Palocsay Horváth György, akinek kiterjedt uradalmait a fia, István örökölte meg.
1654.
Mivel István báró fiúgyermek hátrahagyása nélkül halt meg, a nedeci várbirtokot a királyi Kamara vette kezelésbe.
1670.
Habsburg I. Lipót német-római császár és magyar király a hozzá feltétlen hűséget tanúsító Sylveszter Giovanelli bárónak adományozta oda.
1683.
A Thököly Imre felső magyarországi fejedelem zászlaja alatt küzdő kurucok Lőcséről hozatott ágyúkkal vették tűz alá a nedeci várat, amit az őrsége rövidesen kénytelen volt feladni. Maga Giovanelli báró nagy összeggel megvásárolta a szabadságát és a lengyelországi Krakkó városába menekült el. Ott is halt meg 1685-ben. Más adatok szerint a földesúr kuruc fogságba esett és az Abaúj vármegyei Regéc várában szenvedett fogságot. Még ugyanebben az esztendőben az erősségbe érkeztek a Görgey János vezette felkelők is, miután a szász polgárok, lakta Lőcse város tanácsa elérte, hogy 2 ezer arany fejében elhagyják a gazdag kereskedő várost.
1684 októbere
Nedec várának kuruc őrsége feladta a posztját a megjelenő császári zsoldosokkal szemben.
1684 december 25.
Az erődítménybe szállítottak 60 kuruc foglyot, akik egy kedvező alkalmat kihasználva megtámadták és lefegyverezték az őrséget. A Thököly-féle szabadságharc hadi eseményeinek romlása miatt azonban nemsokára kénytelenek voltak elmenekülni a várból.
1685.
Miután visszatért a jogos földesura, a Giovanelli család, az ő tulajdonukban volt 100 éven keresztül a nagykiterjedésű uradalom.
1703-1711.
A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején Nedec vára nem viselt semmilyen katonai szerepet. Esetleges ostromáról nem maradt fenn adat. 1711 után, mivel a birtokosai a Habsburg császár oldalán tettek a hűségükről bizonyságot, a középkori erősség nem esett áldozatul a magyar várakra kimondott megrongálási parancsnak. Továbbra is a főnemesi család tagjai lakták.
1776.
A Giovanelli család férfitagjainak kihalása után, immár harmadízben, örökség útján ismét a Palocsay Horváth família szerezte meg a birtokot. Mivel azonban eléggé leromlott az épület állaga, továbbra is inkább a Poprád folyó melletti dombon magasodó Palocsa várát lakták.
1856.
Mivel leégett a palocsai várkastély, a főrangú család tagjai átköltöztek Nedec várába, amit felújítattak.
1823.
Korabeli adatok szerint báró Palocsay Horváth András tulajdonos házszentelője alkalmából 200 meghívott vendég mulatott a nedeci várban, méghozzá három napon és három éjjelen keresztül. A búcsúzás idején pedig minden vendéget, régi szokás szerint, elpáholtak egy lapáttal, hogy örökre emlékezzenek a nedeci várban eltöltött szép napokra.
1857.
Az utolsó Palocsay családtag kihalása után leányágon a Salamon família örökölte meg a váruradalmat.
1850 körül
Nedec középkori vára egy tűzvészben leégett.
1861.
Földesurai újjáépítették az üszkös romokat.
1920.
A trianoni békekötés értelmében a környező vidéket a megalakuló Lengyelországhoz csatolták, maga a vár továbbra is magántulajdonban maradt.
1939.
Utolsó tulajdonosa Salamon Tivadar eddig az esztendőig lakta a várat.
1945.
A II. világháború után állami kezelésbe került a középkori erősség, amely a műemlékvédelmi szakemberek restaurálása után ismét régi fényében pompázik.

A leírás és a képek forrása: http://varak.hu

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2018-05-02 00:44:45