Kereplő - harangláb (Klopacska)

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 58,689'

Hosszúság (lon):

E 21° 16,772'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Ipari objektum

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 2

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A Čipkárska és a Pod Turňou utcák között, egy nagyobb zöld területen

Egyéb adat:

Tótsóvár ma közigazgatásilag Eperjeshez tartozik, a kerületközpont város DK-i városrésze. Az épület panoráma képe: http://panoramy.sme.sk/panorama/1401/presov-solivar-banicka-klopacka/?pr=1411&p=1420

Rövid leírás:

Sóvár Árpád-kori eredetű település. Területén már a középkor óta ismertek voltak sós források, melyek vizének elpárologtatásával (főzésével) sót termeltek. A só a modern korokig a mindennapi élet, pl. a hús tartósítás, legfontosabb hozzávalója volt, így termelése, birtoklása minden szempontból stratégiai kérdésnek számított. 1572-től kősót kezdtek bányászni itt, mélyműveléses módszerrel, számos aknát mélyítve. A 16-17. században a területet bérlő Sós család fejlesztette a sóbányászatot és feldolgozást, később Eperjes város vette át e tevékenységet. 1673-tól a kassai királyi kamara irányította a munkát, komoly fejlesztéseket is végrehajtva. Pl. a sófőző épületéhez csatornát építettek, ennek vizén szállították a fűtéshez használt fát. 1752-ben a víz elárasztota a központnak számító Leopold-aknát, így a mélyművelés lehetetlenné vált. A termelés ekkortól egészen az 1960-as évekig a sós víz kiemelésével és ebből só lepárlásával folyt. Az ekkortól megszűnt termelés emlékeinek, az elszórtan elhelyezkedő ipari épületek (őrlők, raktárak, sófőzők, csatornák, a bányászok számára épített templomok) jelentős része máig fennmaradt. Az egyedülálló műemlékegyüttes bizonyos épületei a Szlovák Műszaki Múzeum kiállító helyeként látogathatóak. A legutóbbi kiállítás 2001-ben nyílt meg.

A bányatelep egyik jellegzetes épülete volt a kereplő, melyet egy mesterséges domb tetejére építettek fel. Az egyszerű, négyzet alaprajzú, fagerenda tartószerkezetű, kívülről deszka borítású torony sisakja jellegzetes, kettős hagymakupola, csúcsán kereszttel. Az épület, eredeti funkciója szerint, a benne működő, nagy méretű kereplő – tkp. egy kb. 1 m hosszú, speciálisan kiképzett deszka, melyet bükkfa kalapács ütött – hangjelzéseket adott a bányatelep lakóinak. Jelezte a műszak kezdetét és végét, de külön jele volt a tűznek, és a bányásztemetésnek. A kereplő (szlovákul: Klopačka) a sóvári lakosok körében olyannyira népszerű volt, hogy egyöntetűen tiltakoztak annak 1765-ös lerombolása ellen. Követeléseiknek megfelelően azt 1785-ben helyreállították. A három szintes fatorony 1914-ig a sótelep őrzését szolgálta, ezután harangtoronnyá alakították. Mai funkciója is ez.

(Forrás: A Visegrádi Országok technikai műemlékei II. (Szerk.: Holló Csaba et alii, Budapest, 2004.)

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2012-02-04 17:55:29