Megújulásunk támogatója:  

Augusz-ház együttese

azonosító:
8764
törzsszám:
4077
szélesség (lat):
N 46° 20,924'
hosszúság (lon):
E 18° 42,116'
védettség:
Műemléki védelem
jelleg:
Építmény
név jellemző:
Mai
eredeti kategória:
Lakóépület
eredeti főtípus:
lakóház
megye:
Tolna
helység:
helyrajzi szám:
1919/10 (környezet: 1916)
település KSH kódja:
22761
földhivatal:
Szekszárd Megyei és Körzeti Földhivatal
rövid leírás:
A 36. szám alatt csatlakozó beépítésben álló, tagolt alaprajzú, nyeregtetős lakóház. Az utcavonallal párhuzamos, egyemeletes szárnyához D felől kétemeletes keresztszárny csatlakozik, annak É-i oldalán az utcavonaltól beljebb álló, pártázatos lezárású lépcsőtoronnyal. Poligonális falpillérekkel tagolt, pártázatos attika- és oromfalakkal koronázott homlokzatok. Földszintjén különböző típusú boltozatokkal fedett helyiségek. 18. századi lakóház romantikus stílusban átépítve és bővítve (tervlapok: 1866; építész: Hans [Johann] Petschnig). A 20. század második felében hátsó, K-i homlokzatát és belsejét átalakították.
A 38. szám alatt zártsorú beépítéshez illeszkedő, téglalap alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős lakóház. Emeletén pilaszterekkel tagolt utcai homlokzatának földszintjén egyenes záródású, kőkeretes kocsibejárat, két oldalán egy-egy kőkeretes gyalogkapuval, valamint emléktábla Liszt Ferenc bronz domborműves portréjával (1931). A hármas bejárati rendszernek megfelelően a földszintet két dór oszlopsorral három hajóra osztott, lapos dongaboltozatú kocsiáthajtó és passzázs alkotja. A 19. század elején épült, 1841-től mintegy száz éven át kaszinó. Emeletének alaprajzi rendszerét a 20. század második felében átalakították.
A 40. szám alatt É-i oldalával zártsorú beépítéshez illeszkedő, téglalap alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős, beépített tetőterű sarokház. Földszintjén szegmensíves nyílások alkotta árkádsor. Épült az 1794-es tűzvész után, mint Elefánt fogadó. Későbbi tulajdonosa, báró Augusz Antal, Tolna megye alispánja gyakran látta vendégül benne Liszt Ferencet, aki 1846-os első látogatása után többször járt a városban. A 20. század második felében átalakították, földszintjén árkádsort nyitottak, az emelet alaprajzi rendszerét megváltoztatták, 1994-ben tetőterét beépítették. Az együttest 1983-1985 között és 1988-ban felújították.
:
A három épületből együttes főhomlokzat nyugat felé néz, és az utcavonalba illeszkedik.
A jobb szélen álló, 40. szám alatti sarokház egyemeletes, melynek főhomlokzata 6, oldalhomlokzata 4 tengelyes.
Két barokk üvegablak a siklósi várból származik. Hátsó homlokzata a Liszt Ferenc térre néz a fő- és oldalhomlokzatokéval egyező szalagkeretes, táblás mellvéddíszmű, egyenes záródású ablakokkal és kőkonzolokon nyugvó erkéllyel.
A földszintet vízszintes sávozás, az emeletet vakolatkváderezés díszíti. A földszinti szakasz faltömegét körben szegmentíves záródású árkádok törik át. Az erős kiülésű főpárkány fölé manzárdtető borul. A tetőteret beépítették.
A középső, klasszicista épület szintén egyemeletes. Főhomlokzatának és hátoldalának emeletét 4 egyenes záródású, 1 + 2 + 1 elrendezésű ablak tagolja, sima, plasztikus fejezettel és lábazattal ellátott falpillérek által övezve.
A földszintet 3 szegmensívvel záródó, oszlopos kocsiáthajtó alkotja a hátsó oldalon. Igen szépek a középső boltív lapos, tábladíszes, stukkóhevederei.
A főhomlokzat egyenes záródású, kőkeretes nyílásokkal tagolt, a középsőnél kerékvetőkkel. A bal sarokház jobb oldalon még egy emeletet és sokszögű, pártázatos tornyot, bal oldalán romantikus, lépcsőzött attikát és oromfalat kapott.
Hátsó homlokzatán kőkonzolos, erkéllyel.

Állapotjelentések

2009.06.24 07:01 QnJ állapot: 4 - pont: 2

Ezen a helyen állott a Fekete Elefánt fogadó, melyben többek között II. József király is több napig vendégeskedett 1789-ben.

Az épület legrégebbi része a jelenleg kékesszürkére festett déli szárny, amely az 1820-as években épült. Építtetője idősebb Augusz Antal volt, a későbbi báró apja.
A középső rész (jelenleg fehér) a Vármegyeháza klasszicista stílusát idézi, építési ideje is az 1830-as évekre tehető.
A legújabb északi szárny a Triest melletti Miramare kastély mintájára épült, 1870-ben készült el, építtetője báró Augusz Antal, tervezője és kivitelezője a svájci származású Stann Jakab volt.

1894-től itt működött a Szekszárdi Kaszinó (előtte a Bezerédj utcai Tormay házban volt), majd 1905-től az ország első közgazdasági és társadalomtudományi szakkönyvtára is.
1973-ban költözött az épület első emeletére a Liszt Ferenc Zeneiskola (a Széchenyi utca 5. alatti régi házból, amely eredetileg Leopold Károly tulajdona volt, tőle 1908-ban vette meg a Kereskedelmi Kaszinó, majd 1955-ben itt kezdte meg működését a zeneiskola Husek Rezső zongoraművész igazgatása alatt. A zeneiskola kiköltözése után nem sokkal lebontották a házat), a második emeleti toronyszobában pedig zeneműtár működött a Liszt Ferenc emlékkiállítással közös helyiségben. Később a zeneműtár a könyvtárba, a kiállítás a Megyeháza emeletén kialakított múzeumi szakaszba került, a toronyszobában pedig egy nagyobb és két kisebb zeneiskolai tantermet alakítottak ki.

Liszt Ferenc, a 19. század legnagyobb magyar zeneszerzője és zongoraművésze jó barátságban volt Augusz Antallal, akinek a vendégszeretetét négy alkalommal is élvezhette. Először 1846-ban, amikor a városháza felavatásán is részt vett. Ekkor vetette papírra a VIII. magyar rapszódia első megfogalmazását. 1865 szeptemberében egy hétig volt az Augusz ház vendége, miközben egy csónakázás is befért a programba a Csörge-tavon veje, Hans von Bülow társaságában. Feltehetően ekkor merült fel az Újvárosban építendő katolikus templom felszentelésére írandó férfikari mise terve, de a mű nem készült el az 1868-as időpontra, két évvel később a világpolitika szólt bele, míg végül 110 éves késéssel, 1978-ban került sor a mű szekszárdi bemutatójára. 1865 telén Augusz küldött két láda (50 üveg) szekszárdi vörösbort a Vatikánban tartózkodó zeneszerzőnek, aki az egyik ládát IX. Pius pápának ajándékozta. Augusz évekig megtartotta jó szokását, minek következtében a muzsikus egész Nyugat-Európában terjesztette a szekszárdi bor jó hírét. Franciaországból borászati szakkönyveket is küldött Augusznak.
1870-ben Liszt Ferenc bő három hónapot töltött itt, amikor az újonnan felépült északi szárnyban több neves muzsikussal együtt koncerteket adtak. Utolsó szekszárdi látogatása 1876-ban volt.

forrás: http://www.szeki.hu/turista/kalauz/magyar/tu000012.htm

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.

Közeli objektumok

Garay János (0.020 km)
Liszt Ferenc (0.029 km)
Lakóépület (0.032 km)
Díszkút (0.039 km)
Lakóépület (0.041 km)
Díszkút (0.067 km)
Lakóépület (0.073 km)