Zrínyiújvár: elkészült a kútház rekonstrukciója

Két ország, két megye és két település határán áll az ország délnyugati csücskében, a Murától ma kőhajításnyira az az alaposan beerdősült, buckás domb, amelyet még egyetemista korában azonosított Zrínyiújvárként Vándor László régész, a Zala Megyei Múzeumok nyugalmazott igazgatója. A feltárások kezdetéig évtizedekig kellett várni, mire a 2010-es évek elején, többnyire önkéntes és társadalmi munkában, elsősorban a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával elkezdődhetett a kutatás. A hosszas várakozásnak nem csak az általános emberi – és bürokratikus – tétlenség volt az oka, de az is, hogy a terület határsáv, ahová sokáig belépni sem lehetett. 

1661-ben kezdte építtetni Zrínyi Miklós – akinek éppen idén emlékezünk meg a születése négyszázadik évfordulójáról – az erődöt a Mura magaspartjára. Voltaképpen egy hídfő volt, amelyet a túlparti másik erődből láttak el katonákkal, felszereléssel. Az építésének a célja a tőle nyugatra eső terület (elsősorban a Muraköz) védelmén kívül a török területre betörő csapatok mozgásának biztosítása volt. 1664 januárjában innen indította Zrínyi a híres téli hadjáratot, melynek során egészen Eszékig hatoltak, miután megostromolták, majd elfoglalták Pécset is – a vára kivételével –, ám a hadi vállalkozást nem sikerült eredményesen folytatni. Áprilisban Zrínyi már nem tudta bevenni Kanizsát, a megosztott császári hadvezetés miatt szétesett a hadjárat. Májusban átkelt a Dráván Köprülü Ahmed nagyvezír, júniusban pedig megkezdték Zrínyiújvár ostromát. A földszerkezetű erőd kemény diónak bizonyult: három hétig állta az ostromot, ezután tudták csak bevenni egy döntő rohammal, amely során a védők többségét lemészárolták, a menekülők közül pedig sokan a Murába vesztek.

„Zrínyi még a téli hadjárat elején feldúlta Türbét is, Szulejmán szultán belső szerveinek temetkezési helyét, s elhozták onnan a sírépítmény fölé helyezett zászlót, amit aztán az erőd kútja fölé tűztek ki. A Zrínyiújvárat elfoglaló törökök visszavették, s mielőtt lerombolták a várat, mintegy bosszúból a kútba hajították a várvédők holttestét” – idézi fel Vándor László, hogy az egyik bástyán és a várudvaron egykor állt legénységi épületen kívül miért éppen a várkút kutatását és bemutatását tűzték ki célul Költő László régésszel, a Somogy Megyei Múzeumok nyugalmazott igazgatójával. 

A 2017-ben lezajlott kútfeltárás során azonban csak töredékes emberi vázakat, elsősorban hosszúcsontokat találtak, így valószínű, hogy az ostrom befejeztével és a török csapatok elvonulása után az elesettek bajtársai kiemelték a holttesteket és azokat feltehetően a túlparti erőd közelében temették el.

A faszerkezetű kút legépebben maradt darabjait, köztük egy itató vályút, amely az egyetlen Zrínyi Miklóshoz (egész pontosan a lovához) köthető emlék Magyarország területén, Zalaegerszegre vitték, a konzerválásuk jelenleg is tart, s a tárgyi leletekkel együtt a bemutatásra várnak. A helyszínen a kút rekonstrukciója készült el az eredeti helyen.

A két szakember reméli, hogy az egykori várban még készülhetnek a bemutatást szolgáló elemek. Így az egykori legénységi épület egy falát, illetve egy sáncot szeretnének rekonstruáltatni – az előbbin helyet kaphatnának az erőd történetét, a feltárási eredményeket bemutató tablók is. Apropó lenne rá, hiszen a négyszázadik évforduló és a költő-hadvezér Zrínyi Miklós emlékezete megérdemelné ezt az anyagilag túlságosan nem jelentős beruházást.