Mégis megnyitják a Salamon-tornyot

Nincs még egy éve, hogy a visegrádi alsóvár pusztuló állapotáról írtunk portálunkon. A kaputoronyról hullani kezdett a cserép (miután a bő ötven éves tetőhéjazat megadta magát), omlani kezdett a várfal, betondarabok potyogtak a Salamon-torony vasbeton gyilokjárójából. A múzeum munkatársai a veszélyes zónákat elkerítették és segítségért fordultak a tulajdonos magyar államhoz, hogy támogassa a még omladozóan is a legépebben maradt magyarországi középkori lakótorony, a szintén kuriózumnak számító kaputorony és a várfalak életveszély-elhárítását. Mivel hivatalos választ és pláne segítséget nem kaptak, úgy tervezték, hogy a látogatók épsége miatt 2019-ben már zárva marad a Salamon-torony.

Sajnos a tavalyi állapotok lényegében nem változtak, semmilyen felújításra nem került sor, de legalább az életveszélyt sikerült elhárítani, igaz, állami segítség nélkül. Amikor nyilvánosságot kapott, hogy idén zárva maradna a Salamon-torony, egy helyi vállalkozó kereste meg a múzeumot, aki egyébként gyakran hoz ide vendégeket. Ő szerzett munkásokat, akik lebontották a torony felső szintjére másfél évtizede javításként felhordott, de azóta instabillá vált betonburkolatot, így már nem kell attól tartani, hogy a látogatókra omlik. A múzeum egy kőműves képzettségű munkatársával, saját erejéből elkezdte a várfalból kihullott kövek visszafalazását és készül majd egy ácsolat is, amely a kaputorony tetejéről lecsúszó cserepeket megfogja, hogy ne zuhanhassanak a látogatók fejére. Végül szintén önerőből stabilizálják a szétfagyott betonkonzolokat is a Salamon-torony gyilokjárója alatt. Így április 28-án meg tudják nyitni az együttest a látogatók előtt, de persze a látogatók biztonsága érdekében továbbra is folyamatosan figyelni fogják a neuralgikus pontokat.

Április végén már csak azért is érdemes lesz ellátogatni a Salamon-toronyba, mert már látható ott a Sibrik-dombi régészeti feltárásokról készült kiállítás. A tárlat az elmúlt öt esztendőben folytatott kutatás eredményeit mutatja be, amelyek részben átírták Visegrád korai történelmét, illetve a Kárpát-medence kora középkora számára is fontos adalékokkal szolgáltak.

A torony állapotára visszatérve: korántsem előzmény nélküli, hogy tavaly életveszélyessé vált. Mint korábban már beszámoltunk róla, a múzeum öt évvel ezelőtt pályázni készült, hogy a Salamon-tornyot felújíthassák, azonban – mivel a tervek a hatvanas években a műemléki felújítás során rákerült vasbeton szerkezeteket némiképp háttérbe szorították volna – a műemléki tanácsadó testület nem támogatta a rehabilitációt. Az akkori indoklás szerint a modern anyag és forma ugyanúgy hozzátartozik a torony történetéhez, mint a 13. századi, ezért azt is meg kell védeni, az 1960-as években kialakított építészeti formán nem szabad változtatni. Csakhogy a kő és beton együttélése hosszú távon szinte lehetetlen, és a vasbeton pedig korántsem olyan tartós, amilyennek hitték a 1960-as évek helyreállításának tervezői. Az épületre a máig ható modernista korszellem hatására nem tettek valódi tetőt, a lapos tető szigetelése pedig a sokszori javítások ellenére is szinte csatornaként vezette és vezeti be a csapadékot a torony belsejébe, pusztítva ezzel a betont éppúgy, mint az eredeti köveket. Az eredetileg faszerkezetű, ám vasbetonból helyreállított külső gyilokjáró fedetlenül maradt, a vasbeton lemezen így akadálytalanul átfolyó víz pedig idővel kikezdte a folyosót tartó vasbeton konzolokat is. A kaputorony meredek cserépteteje pedig fél évszázad után egyszerűen csak javításra szorulna. Ma még csak a tönkrement cserepeket kellene kicserélni, de ha ez nem történik meg, hamarosan a tető faszerkezete is menthetetlen lesz. 

Viszont már a cserepezés cseréje, illetve az ehhez szükséges állványzat építése is olyan összegbe kerül, amit a múzeum nem tud kigazdálkodni saját bevételeiből, mint ahogyan a Salamon-torony tetőteraszának és gyilokjárójának lefedését sem. A jelenlegi életveszély-elhárító munkák így valójában csak elodázzák a bajt, de nem oldják meg a visegrádi alsóvár problémáit: lefedés nélkül a torony teteje tovább fog ázni, a gyilokjáró konzolai tovább repednek, és a kaputorony tetőzete is tönkre fog menni, így aztán az előbb-utóbb úgyis elkerülhetetlenné váló helyreállítás költsége majd jóval magasabb lesz annál, mint amekkora összegre ma szükség lenne.