Évről évre ismertebb a pálosok világa

„2023-ban újabb helyszínnel bővülhet a legalább már részben megismert pálos kolostorok száma, hiszen egy kisebb feltárást tervezünk az Ózdhoz közeli hangonyi kolostor maradványainál. Az egykori Szent Anna-kolostor területén még csak kisebb kutatások folytak, sem a templom, sem a rendház alaprajza nem ismert. Most sem lesz teljes felületű a feltárás, de terveink szerint talán kezdetét veheti egy kutatási program itt is” - mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Pető Zsuzsa régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának régész-szakmuzeológusa. „Az egykori pálos kolostorok feltárása minden esetben több éven át húzódó munka, mint az a jelenleg is folyó bükkszentléleki, vállusi, zalacsányi és balatonszemesi kutatás is példázza.”

A hangonyi kolostor – sok más hasonló pálos intézménnyel együtt – tipikus példája a rend középkori történelmének. 1368-ban alapították, másfél évszázadon át folyamatosan gyarapodott, azonban már a 16. században elpusztult, miután 1567-ban a törökök felégették. Köveiből később egy közeli plébánia, majd lakóházak is épültek.

Az egyetlen magyar alapítású, pápai jóváhagyással működő, Remete Szent Pálról elnevezett férfi szerzetesrendnek a 13. század közepi alapítást követően kétség kívül az érett középkor időszaka, a 14-15. század volt a virágkora. I. Lajos magyar király uralkodásának utolsó előtti évében még a példaképként tisztelt szent ereklyéjét – vagyis kissé hiányos földi maradványait – is sikerült megszerezni Velencétől, s a budaszentlőrinci kolostorban helyezték el. Maga I. Lajos király is szoros kapcsolatban volt a pálosokkal, utolsó éveiben gyakran időzött az általa alapított márianosztrai kolostorban. A 16. század elején már csaknem száz kolostora volt a rendnek a magyar királyság területén, azonban a monasztikus szerzetesrendek hanyatlása a pálosokat is sújtotta. Egyre fogyatkozott a szerzetesek száma, s ez a reformáció megjelenésével, a török hódítással, illetve az ország három részre szakadásával végzetesnek bizonyult. A 18. században visszatértek ugyan, ám II. József rendelete a többi szerzetesrenddel együtt szétkergette őket. A 20. század első felében ismét tevékenykedni kezdtek, azonban 1950-ben feloszlatták őket, ahogyan a többi rendet is. Napjainkban alig néhány helyen vannak jelen az országban.

„Az egykor pálos kolostoroknak körülbelül a fele áll a jelenlegi Magyarország területén, elsősorban romként, így a megismerésük elsősorban régészeti módszerekkel lehetséges. Nagyjából a felüknél folytak eddig feltárások, vagyis az évről évre gyarapodó eredmények dacára még generációkon át húzódhat a kutatás” - tette hozzá Pető Zsuzsa.

Kérdés persze, hogy a tudományos eredmények hogyan jutnak el a társadalom széles rétegeihez. Marosvásárhelyen kifejezetten sokan nézték meg a tavaly augusztusban nyílt rendtörténeti tárlatot (amelynek Pető Zsuzsa a kurátora), s amely épp most költözik át Székelyudvarhelyre, ahol február 1-jétől lesz látható. A további sorsáról még nem tudni biztosat, de magyarországi intézmények is bejelentkeztek már, hogy szívesen helyet adnának neki. A kiállításhoz megjelent egy katalógus (magyar és angol nyelvű változatban, a Magyar Nemzeti Múzeum kiadásában), amely mindeddig talán a legátfogóbb összefoglalása a rend közép- és barokk kori történetének.

Hogy a pálosok valóban a helyükre kerüljenek a történelmi emlékezetben, nagy szerepet kell kapniuk a pedagógusoknak, a múzeumpedagógiának is. Így ha egy nemzedéknyi idő alatt is, de a valódi, mindenféle fantazmagóriáknál sokkalta érdekesebb történelem vehetné át a téveszmék helyét.