Megújulásunk támogatója:  

Szent király a fal mögött

Ha hivatalos tudósítást kellene írnunk, így kezdhetnénk: „Szenzációs középkori freskók kerültek elő egy kis abaúji falu templomában!” Ezután következhetne, hogy ki, mikor, mekkora felületen... De én inkább arra hívnálak, hogy gyere és tekints be a kulisszák mögé! Nézz és láss, tudd meg, hogyan is zajlott ez a felfedezés az ország északkeleti csücskében, Mérán! Paszternák István beszámolója.
Ha hivatalos tudósítást kellene írnunk, így kezdhetnénk: „Szenzációs középkori freskók kerültek elő egy kis abaúji falu templomában!” Ezután következhetne, hogy ki, mikor, mekkora felületen... De én inkább arra hívnálak, hogy gyere és tekints be a kulisszák mögé! Nézz és láss, tudd meg, hogyan is zajlott ez a felfedezés az ország északkeleti csücskében, Mérán! Paszternák István beszámolója.

A dolog még 2017-ben kezdődött, amikor a tényleg kicsi, Kassától mindössze 40 kilométerre délre található falu református gyülekezete elhatározta a sok évtizede csak kisebb karbantartásokat átélt, így műszaki szempontból erősen felújításra szoruló temploma teljes rendbetételét. Mi 2018-ban kaptuk az első kutatási megbízást: a templom külső homlokzatainak felújítását megelőzve építészettörténeti kutatást végezhettünk a műemléken. Amint erről akkoriban a Műemlékem.hu Magazinban is beszámolhattunk, a kicsit csúnyácska, 19. századi külsőt mutató épület rengeteget „öregedett” azokban a hetekben. Falai már akkor elárulták számos titkukat! Kideríthettük, hogy műemlékünk felmenő falaiban hordozza egy 13. századi, Árpád-kori egyház falait. Rátalálhattunk az ősök Anjou-kori, majd 15. századi templombővítéseinek nyomaira, de dokumentálhattuk a református atyafiaknak az 1794-es, nagy mérai tűzvész pusztításait helyreállító munkálkodásait is. Ezen adatokra támaszkodva készülhetett el még 2018 végére a templom értékőrző, értékbemutató külső helyreállítása. A korábbi, kissé lehangoló képpel szakítva igyekeztünk felvillantani e 800 éves időkapszula történetiségét is, bemutatva például annak hajdani, középkori nyílászáró-rendszerét, falainak vékony vakolattal fedett szövetét.

Már a külső kutatás és helyreállítás hónapjai alatt „kacsintgattunk” mi, ott dolgozó régészek, restaurátorok a templom belseje felé, de a benti kutatásokra ekkor még csak szándékok voltak – pénz és engedély nem.

De azután a templom „elkezdett dolgozni”! Pontosabban nem is a templom, hanem annak verdefényes, gyönyörű külső, illetve romos és sötét belső állapota közötti felfoghatatlan, hatalmas kontraszt volt az, ami alig 2 év alatt meglágyította a belső felújítás szükségessége ügyében ingadozók szívét. 

927_20210910_21531963.jpg

És a stáb – építész, statikus, régészek, kő- és falképrestaurátorok, dendrokronológus, talajradaros, művészettörténész – 2021 tavaszán belevághatott a folytatásba. Nagytiszteletű Kusnyír László lelkész úrral összelállítottuk a felújítás szakmai programját. Bíztunk, bízhattunk sok mindenben. „Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1Sám 7, 12), így reméltük, hogy ha továbbra is mindent az Ő dicsőségére igyekszünk tenni, újabb vállalkozásunban is mellettünk áll majd. Szükségünk is van minden megerősítésre, hiszen, amint alább kiderül, a dolgok picit másképp alakultak, mint hittük. Úgy, ahogy nem is reméltük volna!

A műemléki kutatások szigorú szabályait betartva elsőként a belső falfelületek falképrestaurátori szondázó kutatására került sor. Azt, hogy a templomban középkori freskók vannak, már évtizedek óta tudni lehetett Lángi József 25 éve itt nyitott kutatószondái alapján. De hogy pontosabban hol, mekkora és milyen ez a rejtőző örökség, azt senki nem tudhatta. Fazekas Gyöngyi restaurátorunk most annak rendje s módja szerint, padlón és állványról is számos helyen megszondázta az egymásra rétegződött sok-sok mérai vakolatréteget, köztük középkoriakat is talált. De falképet egy nyúlfarknyit sem! 

Még csak egy árva felszentelési kereszt sem jutott nekünk! – gondoltuk. Na, mindegy, így legalább szabadabban végezhetjük a belső „roncsolásos falkutatást”. Utóbbi művelet neve eleve némi visszatetszést kelt olyan helyeken, ahol sokan úgy képzelik, szikével és kisecsettel kellene dolgoznunk. Pedig hidd el, kedves Olvasó, a roncsolásos falkutatás egy nagyon finom és rengeteg „észmunkát” igénylő, a motoros bontókalapácsot a kifejezett intellektussal ötvöző munkafolyamat! Kiinduláskor van egy előzetes munkahipotézised arról, mi is van ott, előtted a falban. De mihelyst kalapácsod alatt lehullik az első tenyérnyi vakolat, rögtön elkezdesz spekulálni, mit is látsz és ennek ismeretében hogyan változhat az előbbi hipotézised? Boldogult, legendás régészprofesszorunk, László Gyula ezt az időszakot nevezte el igen találóan „termékeny bizonytalanságnak”! Én például folyton szövegelni szoktam az állványon, miközben bontogatom a vakolatrétegeket. Csak úgy, magamnak, hangosan gondolkodva, mit is látok és mi következik ebből… Ezen a jelenlévők, segítők vagy bámészkodók, gondolom, jól szórakoznak… Privát ötletbörze ez, ilyenkor még ki szabad mondani olyan bolond asszociációkat is, amit egy perc múlva már magad is cáfolnál. A hallgatóságnak pedig mindig elmesélem, hogy egy kutatásnál nem menet közben kell mindent tudnunk, minden kérdésre választ adnunk, hanem – jobb esetben – a végén, amikor minden begyűjthető adat és információ a kezünkben van.

Mérán is így ment ez. Ha már freskó nincs, hát gyűjtsük be ami van! Szép lassan idebent is megtaláltuk a templom középkori nyílászáró rendszerének idáig vakolattal elfedett, de 2018-ban kívülről megtalált elemeit: az elfalazott déli kaput, az egykori sekrestyeajtót, a hajó 13-14. századi, korai ablakait. Ezekre valójában mindre számítani lehetett. Biztosak lehettünk az egykori szentély északi-északkeleti részén egy szentségtartó fülke, latinul pastoforium létezésében is, ami a templom építésekor itt gyakorolt, katolikus liturgia elengedhetetlen eleme volt és amelyet a templom református felekezetű tulajdonosai később befalaztak. Megvidámította szívünket, hogy a Mérán is szerencsésen megtalált, nagyméretű, vakítóan fehér mészkőből faragott pastoforium igen nívós alkotásnak bizonyult! Bár sajnos levésve és ripityára törve találtunk rá, de az ősök megtették azt a szívességet, hogy a fülkét a „bontás” saját sittjével tömedékelték el. Így, bár maga az alkotás elpusztult, de az így szerencsésen megmenekült töredékek lehetőséget adnak az egykor konzolosan előreugró, gótikus boltozatot utánzó belső terű, talán üvegezett (!) nyílásokkal és kis szoborfülkével is rendelkező, pompás későgótikus épületelem elméleti rekonstrukciójára!

927_20210910_21531260.jpg

Na, ez legalább valami – gondoltuk. Ha már freskó nincs.

A templomhajó északi falát, ami amúgy is az egész épület legidősebb, román kori része, már 2018-ban is nézegettük, mivel itt „valami nem stimmelt”. Volt itt egy falelválás, ami kívülről nem mutatkozott, így akkoriban abban maradtunk, hogy ez nyilván valamilyen fülkeszerűség lehet, no de majd a belső kutatás idején megtudjuk. Ráadásul a szondázó kutatását befejező Fazekas Gyöngyi restaurátor is azzal a szóbeli végrendelettel adta át nekünk a pályát, hogy szerinte itt valamiféle köpenyfal állhat. Viccesen még meg is tippelte, hogy biztos egy Szent László-ciklus rejtőzik mögötte. „Ha majd meglesz a Szent László, mindenképpen hívjatok fel!” – mondta. 

A dolog úgy alakult, hogy a kutatásunkra szánt hét végén, pénteken már tárcsáznunk is kellett restaurátor kolléganőnket!

De persze, eddig az örömteli pillanatig még jól megcincált bennünket a régész-szerencse! Kétnaposra tervezett kutatásunknak pénteken már amúgy is a harmadik, „terven felüli” napját kopácsoltuk végig a mérai templomban. A régész kutatók egyébként is jól ismerik a „péntek délután szabályt”, ami oly pontosan írja le a valóságot, mint egy Murphy-törvény. Eszerint minden ásatáson a legfontosabb és egyben további kutatások végzésére kötelező leleteket szigorúan péntek délután találja meg az ember. Mi is így jártunk Mérán! Péntek délelőtt némi kalapálás árán megállapíthattuk, valóban egy, még a középkorban, alighanem a késő gótikus átépítés során, épületszilárdítási célból felhúzott köpenyfal fedi belülről a templomhajó északi falát. Alsó részén át is törtük, két helyen is, de a mögötte húzódó, korábbi falon nem hogy Szent László-ciklust, de szinte még vakolatot se találtunk! 

Hát ez van.

De pénteken délutánig csak böködte, fúrta az oldalunkat a kíváncsiság. Végül felmerült, hogy „ha már úgyis ott van az állvány”, próbáljuk megnézni „még egyszer, utoljára”, ezúttal magasabban! És ekkor történt meg a csoda, amire mindannyian vártunk! Nem részletezem, mert elég, ha itt csak a végét mondom el:

A templom korai falának az említett köpenyfal által elfedett részein nagyméretű és különösen jó megtartású, színpompás freskófelületeket találtunk! A freskók megtartása azért ilyen remek, mert – ellentétben számos másik, középkori templommal – itt a kései utókor nem akarta eltűntetni, lemeszelni, elvakolni, vagy épp elpusztítani a freskókat. Egészen egyszerűen a templom gótikus átépítése, megmagasítása idején már túl gyengének és vékonynak találták a román kori falakat, amelyet, mivel magasabbra kívánták emelni azokat, meg kellett valahogyan erősíteni. Így épült e fal vastagítására annak belső oldalán egy „köpenyfal”, évszázadokra elfedve a mérai freskók titkát. Mire a templomi freskókat puritánságból elfedni igyekvő reformáció Mérán is győzedelmeskedni tudott, e freskók már egy bő évszázada, elfelejtve lapultak a fal mögött.

927_20210910_21531758.jpg

Amint feltárásaink során kiderült, a mérai diadalív e kései fallal elfedett – egyben megmentett – részén áll maga Szent László király életnagyságú, gótikus páncélos alakja, feje körül glóriával, kezében nyeles bárddal. Hogy semmi kétségünk ne legyen afelől, ki is ő, a lába alatti szalagon fennmaradt gótikus minusculás felirat közli: „sanctus rex”. Az északi hajófal elfedett részein, ott, ahol elbonthattuk a köpenyfalat, díszes keretekkel elválasztva, több sorban nagy méretű, színes és mozgalmas szentírási jelenetek láttak napvilágot. Alul jobbra egy „Levétel a keresztről” jelenet széle látható, amint épp egy vörös tunikás, gótikus öves alak a halott Jézus karját fogva segít a test leemelésében. A túloldalt egy a hazai középkori freskófestészetből ismert „Köpönyeges Mária” kompozíció részlete bontakozott ki. A fontossága miatt nagy méretben ábrázolt Boldogasszony széttárt köpenye alatt óvja meg az oda térőket. E jelenetnek eddig egyetlen alakját bonthattuk ki teljes egészében. Az általunk egyelőre Szent Lőrincként azonosított, glóriás személy kezében egy furcsa, lapátszerű tárgy (egy rostély?) látható, amelyen gót betűkkel egy a Bibliából ismert, fontos, és katolikus testvéreink által ma is szinte minden nap elmondott keresztény ima kezdő sorai olvashatóak: „Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum”, vagyis: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled.”. A kései kutatók megtévesztése céljából a hatszáz évvel ezelőtti pictor 90 fokkal elfordítva festette fel e szöveget, de mi így is megfejtettük… Ki tudja? Talán az ima következő sorait a Mária köpönyege alatt álló többi, még csak részben feltárt alak hordozza?

927_20210910_21531158.jpg

De miért nem kutatnak tovább? – kérdheti jogosan minden örökségbarát, meg érdeklődő olvasó. Pedig a válasz a fentebb írt, a freskók megmenekülése szempontjából döntő, de a helyreállítást jelentősen megdrágító körülményben rejlik! A mi jó, „freskómentő” köpenyfalunk ugyanis máig statikai funkcióval is bír: részben ezen áll a templom mai födémszerkezete, gerendáinak sora! Ha nem szeretnénk, hogy munka közben a tető a nyakunkba szakadjon, köpenyfalunk elbontása előtt statikusi kifejezéssel „ki kell váltanunk” azt egy rejtett vasbeton szerkezettel. Hogy pedig a templom szerkezete ne gyengüljön meg, szükség lesz az évszázadok alatt megrepedt, „széttört” falszerkezetek „összevarrására” is. Ezek a többletköltségek viszont, ha hozzávesszük még a templom mára teljesen tönkrement padlójának elodázhatatlan cseréjét, az elektromos gépészeti cseréket és a szinte teljesen elkorhadt aljú padsoroknak legalább a javítását, hát, bizony, több tízmilliós a különbség az aprócska abaúji gyülekezet anyagi lehetőségei és a fenti munkák nemrég kiszámolt tekintélyes költsége között! Ez már az a nagyságrend, amit nem lehet letudni a „Miért nem pályáznak?” vagy „Most a Kormány úgyis rengeteg pénzt ad az egyházaknak” közkeletű, de rajtunk e pillanatban semmiben sem segítő, felületes fordulatokkal. Természetesen nem szívesen azonosulnánk az ismerősöktől megkapott „Jobb lett volna, ha meg se találjátok!”, a „Nem kellett volna felhívni magukra a figyelmet!” vagy „El kellett volna titkolni!” jótanácsokkal sem. Nagy megnyugvás számunkra, hogy megbízónk, a mérai egyházközség, élén annak lelkész házaspárjával, továbbra is szilárdan kitart értékeinek feltárására és bemutatására irányuló szándéka mellett. Ez nem kis döntés a mai világban!

927_20210910_21532164.jpg

Ma Méra megmentőjére vár. Mindenképp történnie kell valaminek, mert az épület helyzete jelenleg statikailag nem teljesen stabil. Nem szeretném megérni, hogy szégyenszemre – de töredék költségből – vissza kelljen falazni frissen megtalált freskóinkat, de ha hamarosan nem mutatkozik valamilyen megoldás, akkor még ennek a csúfságnak is eljöhet az ideje. Persze, nem ezt tervezzük, így most mindenhonnan igyekszünk támogatást szerezni a helyreállítás befejezéséhez. Valamiért egy mondat jutott eszembe Arany János elbeszélő költeménybeli szőlősgazdájától, aki látja a jégverés miatt épp pusztuló ültetvényét: "No hát, no!" így kiált; "én uram isten! / Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!". Bízzunk benne, hogy sokra! Így hamarosan Méra is elfoglalhatja majd méltó helyét a Hernád-völgy kiemelkedő jelentőségű és megkapó szépségű, középkori egyházi épületeinek sorában!

 

Paszternák István

régész, műemlékvédelmi szakértő

 

A beruházás megrendelője: Mérai Református Egyházközség, nt. Kusnyír László lelkész, abaúji esperes. A jelenlegi velünk dolgozó kutató-felújító csapat tagjai: dr. Simon Zoltán és Paszternák István régészek, Fazekas Gyöngyi falképrestaurátor, Kovács István kőrestaurátor, Baracza Szabolcs farestaurátor, dr. Grynaeus András dendrokronológus, Szőke Balázs művészettörténész, Stibrányi Máté régész (talajradaros kutatás), Széll Norbert építész, Kalydy Zoltán statikus.

 

A mérai református templom a Műemlékem.hu adatbázisában

 

Írta: Paszternák István régész, műemlékvédelmi szakértő, fényképezte: Kovács Olivér, Paszternák István

2021.09.10

Képgaléria a cikkhez

12


Fontosabb kulcsszavak

Aba Sámuel (1) adókedvezmény (1) Al-Duna (1) államalapítás (2) állapotjelentés (3) alsóvár (2) Andrássy-család (1) antropológia (1) apátsági templom (8) Apátúr ház (1) Aquincum (3) Aquincumi Múzeum (11) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (14) átadás (1) Ausztria (1) avarok (4) Bálint Marianna (1) barokk (1) Bebek (1) bemutatás (3) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) bővítés (1) Brigetio (1) BTM (8) budai vár (4) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (16) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (9) ciszterci (2) ciszterna (1) civilek (1) Csepel (1) Csillag erőd (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (4) Dobó István (1) dokumentáció (1) dombóvári vár (1) drón (1) egri vár (1) együttműködés (1) életveszély (2) elhunyt (4) előkészítés (1) első világháború (2) emlékmű (2) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erdély (1) Erdélyi bástya (2) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (3) Év Kiállítása (2) Év Múzeuma (1) falkép (8) falkutatás (5) falukutatás (1) famaradvány (1) Fejérdy Tamás (1) fellegvár (1) feltárás (47) feltárás (1) felújítás (30) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) Floralia (2) földrengés (1) földvár (2) Ford (1) Forster Központ (2) freskók (5) FUGA (1) füleki vár (5) Galamb József (1) genetika (2) gepidák (1) Gödöllői Királyi Kastély (2) Görgei (1) gótika (1) Gótikus út (3) gőzmozdony (1) Grassalkovich (1) hadi régészet (1) hagyományőrzés (4) Hajdúsági Múzeum (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (26) határon túl (1) határon túl (22) Helikon (1) helyreállítás (12) helytartói palota (1) Herman Ottó Múzeum (1) honfoglaló (1) honfoglalók (4) Horvátország (3) Hunyadi János (1) I. András (1) I. Géza (1) ICOMOS (10) ICOMOS-díj (1) II. András (1) II. Rákóczi Ferenc (3) indóház (1) ipari örökség (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) járvány (3) játék (1) Jósa András Múzeum (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) Karoling (1) kastély (4) kastélypark (3) katolikus templom (1) kegyhely (1) kelta (1) kiállítás (13) kincs (1) kincslelet (1) királyi palota (3) királysír (10) királytemetkezés (12) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) kivándorlás (1) Klissza (1) kocsis temetkezés (1) KÖH (2) kolostor (6) Komor Marcell (1) KÖN (2) konferencia (1) Konok Tamás (1) könyv (1) könyvbemutató (2) korona (2) Kovács Olivér (1) középkor (4) Közkincs-kereső (3) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökség Napjai (3) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kút (1) kutatás (9) kútház (1) kvíz (1) Láng Orsolya (1) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Légből kapott (1) légifotó (1) legolvasottabb (1) lelet (1) Liget Projekt (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) magazin (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (2) Magyar Régész Szövetség (1) Máré-vár (1) Mátyás Király Múzeum (8) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) migráció (1) Mithrász (2) mohácsi csata (2) Mór püspök (1) mozaik (2) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (4) műemlékvédelem (16) Műemlékvédelmi Nyári Egyetem (1) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) muhi csata (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (8) múzeumbarátok (1) Múzeumok Éjszakája (3) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagy Gergely (2) nagyberuházás (1) Nagyváradi vár (1) Nándorfehérvári diadal (1) Nemzeti Hauszmann Program (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (8) Népi Építészeti Program (7) népi műemlék (13) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) Óbudai Kult. Éj (1) ókeresztény (1) Olimpia Hotel (1) Olof Palme-ház (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) Orseolo Péter (1) őskor (3) őslény (1) ostrom (3) palánk (1) paleontológia (1) pálos (1) Palotajátékok (1) pályázat (4) Paszternák István (1) Példaadó műemlékgondozásért díj (1) Pétermonostora (1) pincerendszer (1) posta (2) premontrei (5) Pulszky Társaság (1) Ráday Mihály (1) Rákóczi (1) református templom (3) régészet (18) Régészet Napja (1) Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (1) rekonstrukció (8) rendezvény (1) reneszánsz (1) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (8) Rezi Kató Gábor (1) rom (1) Római Fesztivál (1) római kor (5) Rómer Flóris Múzeum (1) Rómer Flóris Terv (3) romkert (2) romkonzerválás (2) Sághi Attila (3) Salamon-torony (3) sánc (1) Sándy Gyula (1) Savaria (1) Sibrik-domb (1) Sine Metu (1) sírbolt (1) sírépítmény (2) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Széchenyi (1) székesegyház (1) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) Szépművészeti Múzeum (1) Szerbia (1) szkíták (2) szobor (1) szülőház (1) tájház (1) tájrégészet (1) tanösvény (2) tatárjárás (1) Teleki László Alapítvány (15) település (2) temetkezés (4) temető (5) templom (5) templom (3) templomrom (1) terepbejárás (1) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) török fürdő (1) török kor (4) Tóth Zsolt (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (7) Varga Kálmán (2) Varga Mariann (1) Várkapitányság (2) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) várkutatás (3) vármúzeum (3) városfal (1) Városliget (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (3) víz alatti régészet (2) vonat (1) Wilhelm Gábor (3) Wittinger Zoltán (1) Ybl Miklós (1) Zelemér (1) Zrínyi (1) Zrínyiújvár (1) zsinagóga (1)


Kapcsolódó cikkek

Befejezéséhez közeleg a felsőmérai műemlék református templom kutatása. Paszternák István régész, műemléki szakértő beszámolója.