Az első magyar a purgatóriumban
Ha a települést átszelő főút felől pillantjuk meg a zselízi (szlovák nevén zeliezovcei) Szent Jakabnak szentelt templomot, a nyugati oldal és a torony aligha készteti ara az utazót, hogy megálljon mellette, hiszen ez a része láthatóan a huszadik század második feléből származó, mérsékelten igényes épület. Ám érdemes tenni körülötte egy kört: néhány méter után a déli fal, s az azon nyíló kapu, majd a szentély támpillérei több mint hatszáz évvel korábbi eredetről tanúskodnak.
Az igazi értéket a templomba belépve találjuk: a hajó déli falán egy, a szentély déli falán két, 14. századból származó freskó látható. Kettő közülük, ha úgy tetszik – minden kvalitása ellenére – szokványos gótikus falkép, ám a harmadik európai mértékkel mérve is különleges: a Becsei Vesszős György különítéletét megörökítő kompozíció már-már képregényszerűen meséli el (hiszen a feliratok szinte a szereplők szájából kunkorodnak elő) a templomépítő halálát, azt, ahogy a lelkét meg akarja kapni a Sátán, s ahogyan Krisztus közbenjár az üdvösségéért. A falkép, Becsei Vesszős ismert élettörténete és egy ismeretlen szerző által a 14. században feljegyzett „Visiones Georgii” című látomás – amelyben életrajzi elemek is szerepelnek – a korszak talán legdrámaibb személyes élettörténetének összeállítására késztetett többeket.
A templomot alapító Becsei Vesszős György élete a korszakhoz képest jól dokumentált. Apja a lévai vár kapitánya volt, maga udvari lovagként és I. Lajos király hű embereként az ispáni címet és a visegrádi várnagyságot kapta meg. Testvérével együtt a király közvetlen környezetéhez tartozott, nagy vagyont gyűjtött és 1360-61 táján halt meg. Hogy az általa alapított zselízi Szent Jakab templom ekkor kész volt-e már, nem tudjuk: az mindenesetre bizonyos, hogy a freskókat – s így apja „különítéletét” is – csak a lánya utasítására készítették el, valószínűleg a század utolsó évtizedében.
Becsei Vesszős így a korszak szép karriert befutó, ámde csaknem szokványos figurája lehetne, ám fennmaradt egy tőle független forrás 1353-ból, amely Grissaphan fia György írországi utazásáról szól, s azokról a látomásokról, amelyekben a csak másfél évszázada felfedezett, ám hamar európai hírűvé vált Szent Patrik barlangban, a hírhedt Purgatóriumban része volt. Grissaphan (magyarosítva: Krizsafán) György így az első volt a Kárpát-medencéből, aki bizonyíthatóan meglátogatta a pokol kapuját, ahol a barlang kénes levegőjében eltöltött néhány óra alatt látomásai (életszerűbben hallucinációi) voltak. A szerencsésebbek közé tartozott, hiszen a zarándokok egy része belehalt a gázmérgezésbe.
A lejegyzett látomás a korszak látomásirodalmának izgalmas darabja: vicsorgó szörnyetegek, ricsajozó ördögök, asszonyi kísértések (szemérmes a szerző, a nők nem szexuális aktusra, hanem házasságra csábítják), tűztó, a lelkek elégetése és jégfolyóba dobása, a tisztítótűz, majd a mennyország kapuja. Nem csupán arról tanúskodik, hogy a kénes gáz hatásos hallucinogén, hanem arról is, hogy az emlékképeket lejegyző ismerhette Dante Isteni színjátékát, amelyen az olasz mester 1307-től 1321-ig dolgozott, s amely látomásirodalom alapműve lett, a 12. századi angol látomásirodalmat, valamint talán az apokrif látomásokat is, s nyilván ezeknek szellemében állította össze a „testre szabott” látomást.
Ám ennél is izgalmasabb a lejegyzett látomás bevezetője, amely Krizsafán György életének néhány mozzanatát villantja fel: megtudjuk belőle, hogy I. Lajos lovagja volt, részt vett a nápolyi hadjáratban, megölt kétszázötven embert és Apuleiában várkapitánnyá nevezték ki. Ám a sok vérengzés után megbánta bűneit, elzarándokolt Rómába, majd Santiago de Compostellába, de nem talált megnyugvást, így kötött ki Írországban, a Lough Derg (vagyis Vörös-tó) szigetén, a Szent Patrik barlangnál – ahol bemutatta ajánlóleveleit és igazolást kért arról, hogy felkereste a szent helyet.
A Visiones Georgii, amelyet Írországban, vagy Itáliában jegyezhettek le, nem csak a magyar látomásirodalom kivételes és a nagyközönség körében méltánytalanul kevéssé ismert emléke (évtizedekkel korábbi mint Tari Lőrinc, Luxemburgi Zsigmond vitéze és diplomatája szintén az írországi barlangban átélt és sokkal inkább közismert látomása), de arra is csábít, hogy kiegészítsük vele Becsei Vesszős György életútját. Ám attól, mert kerek lesz egy történet, még korántsem biztos, hogy igaz.
Így a közismert teória szerint Becsei Vesszős György lett volna az, aki Lajos király Nápolyba vonuló seregének tagjaként néhány hónap alatt hosszú zarándoklatokra elegendő bűnöket gyűjtött össze Itáliában (van olyan feltevés is, ami szerint maga fejezte le 1349 elején Durazzoi Károly herceget, akit – tévesen – Lajos az öccse egyik gyilkosának vélt). Ezzel a teóriával magyarázzák azt is, hogy miért egy római kori szarkofág a zselízi templom oltárköve: eszerint György az Itáliában rabolt kincseket ebben a kőkoporsóban szállíttatta Zselízre – bár észérvekkel aligha támasztható alá, hogy egy nehéz kőszarkofág miért jelentene nagyobb védelmet a rablókkal szemben, mint egy jobban mozgatható faláda. Ám az is igaz, hogy nincs rá magyarázat, miként került a római kori limestől jó harminc kilométerre északra a felirata szerint Aelius Domitius légiós veterán szarkofágja.
Eddig nem sikerült igazolni, hogy Becsei Vesszős György és Krizsafán György ugyanaz a személy lett volna (talán a Krizsafán név megfejtése segíthet a későbbiekben). Azonban mind a látomás, mind a freskók eléggé érdekesek a kikerekített drámai történet nélkül is. Különösen, ha megismerjük az utóbbiak kalandos sorsát is. A 16. században ugyanis a templom a protestáns gyülekezeté lett, akik lemeszelték (és ezzel akaratlanul is megóvták) a falképeket. 1730-ban a katolikusok visszaszerezték a templomot, ám ezután rövidesen csak az elföldelt szarkofág került elő, amikor kriptát akartak építeni a templomban. 1884-ben kifestették a templomot és ekkor a falképek átütöttek a friss festéken. Szerencsére Rózsa József plébános felismerte az értéküket, ezért Stornó Ferencet kérte fel a restaurálásukra.
Ám a 14. század végi freskók csak hajszál híján kerülték el a pusztulást. A II. világháborúban ugyanis a településről kivonuló németek felrobbantották a templom tornyát és megsemmisült a hajó északi része is. Addig tizennégy falkép volt a templomban, amelyből tizenegy örökre elveszett.
(A cikk elkészítésében a többi között Sághy Marianne és Szegfü László tanulmányai, valamint Buzás Gergely tanácsai voltak segítségemre)
A zselízi Szent Jakab templom a műemlékem.hu - Határeset adatbázisában
Az eddigi Határeset-adatlapok térképen
Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek
A többi között történelmi színjáték keretében megelevenedik Tari Lőrinc pokoljárása is a Múzeumok Éjszakáján a visegrádi királyi palotában szombaton. 
Ha nem is restaurált valójukban, de ismét láthatjuk Szent Borbála és Szent Apollónia alakját a felvidéki zselízi templom szentélyének északi falán. A feltételezések szerint lehetnek még ismeretlen középkori falképek az épületben.