Határon túli emlékek: bárki segíthet
„A magyar állam korábban is támogatta évente néhány tíz millió forinttal a határon túli épített emlékek fennmaradását, s ezt mindenképpen folytatni kellene” - mondta el a műemlékem.hu-nak Entz Géza művészettörténész, a KÖH elődjének, az Országos Műemlékvédelmi Hivatalnak volt elnöke, a kultúráért felelős államtitkár szakmai főtanácsadója. Hozzátette: sajnos nagyon sok olyan épület, épített örökségi elem található, amely az elmúlt évtizedekben gazda nélkül maradt, így fennmaradásukhoz feltétlenül magyarországi segítség szükséges.
„Ha csak a Partium és Erdély területét nézzük, látható, hogy az ott nyolcszáz évig élő szászokat szinte kisöpörte, megsemmisítette Ceausescu diktatúrája. Így történeti-művészettörténeti szempontból rendkívül kétszázat jóval meghaladó számú erődtemplom maradt gazda nélkül. Német alapítványok komoly mértékben segítették és segítik ezen emlékek felmérését és állagmegóvását. Nem csak a szászok tűntek el azonban ezekről a területekről, de a magyar lakosság száma is jelentősen csökkent. Így komoly veszélyben vannak elsősorban az akár még a szakemberek előtt is kevéssé ismert épített emlékek. Az volna a cél, hogy ezeknél találjunk egy-egy olyan helyi közösséget, akik fontosnak érzik az épület fennmaradását” - folytatta Entz Géza, hozzátéve: az ilyen jellegű határon túli munkát reményei szerint magánkezdeményezésre újraalapított Teleki László Alapítvány fogja majd szervezni, hiszen ők működésük másfél évtizede alatt nagy tapasztalatra és kapcsolatrendszerre tettek szert.
Akad azonban arra is példa, hogy nem várnak az állami segítségre: a kelet-erdélyi Homoród folyó északi szakasza mentén több unitárius templom is egy magyarországi vállalkozó anyagi segítségével újult meg. „Szerencsére akadnak emberek, akik hajlandóak segíteni. Ha az egykori magyar királyság területén pusztuló műemlékről hallunk, gyakran a különböző nemzetek ellenségességére fogjuk a dolgot. Pedig ezzel csak elhárítjuk magunkról a felelősséget. Jó volna, ha mind többen feltennék azt a kérdést: én vajon miben segíthetek?” - mondta a főtanácsadó.
A Kárpát-medence különböző országaiban természetesen nem azonos a veszélyeztetettség mértéke. A szakemberek szerint Ukrajna (és benne Kárpátalja) emlékeinél lehet a legtöbb gond, hiszen ott ugyancsak gyerekcipőben jár a műemlékvédelem, az eljárások hosszasak, s széles körű a korrupció is. Hasonlóan zűrzavaros (bár némiképp jobb) a helyzet Szerbia bácskai területein.
„Nem csak pénz kérdése természetesen ezeknek az emlékeknek a megmentése” - tette hozzá Entz Géza. „Nem lehet vitatni például a romániai szakemberképzést, azonban az ottani műemlékvédelmi-, restaurátor-, művészettörténész szakembereket alapvetően az ortodox kultúrkörbe tartozó épületek felújítására készítik fel. Vagyis elsősorban nem kő, hanem téglaépítészetet tanulnak, más falképkészítési technológiákban lesznek jártasak, sőt, a forráskutatásnál nem a latin, hanem a görög és ószláv nyelvű forrásszövegekben kell jártasságot szerezzenek. Így a Babes-Bolyai Tudományegyetemen immár két évtizede örvendetesen megújult és igen magas színvonalú magyar művészettörténész, könyvtáros régész és levéltáros képzésből kikerült növekvő számú szakember mellett a határon túli épített örökség megmentése érdekében továbbra is szükséges a magyarországi szakmai együttműködés.”
Kapcsolódó cikkeink:
Magyarok mérték fel a szlovéniai kisvárost
Állóháború a házsongárdi temetőben
Arad: a Maros mosti ki a vértanúk csontjait
Legalább már útlevél nem kell a magyar várba