Itt pihenhetett a trónjáról letaszított magyar király

A középkorban latinul Monasterium Sancti Petri in Sylvis, vagyis Szent Péter kolostor az erdőben néven említett egyházi intézmény létezésére az első írott adat 1174-ből származik, azonban feltételezik, hogy már a 11. században is működött, amelyet a kolostor könyvtárában fennmaradt 11-12. század fordulójáról származó kézirat is valószínűsít. A kolostort a bencéseknek alapították, egészen a 15. század első feléig, vagyis a monasztikus rendek válságáig a tulajdonukban maradt.

A horvátul a Sveti Petar u Šumi (vagyis Szent Péter az erdőben) nevű isztriai településen ma is álló kolostor kezdeti időszakához egy magyar király emléke is kötődik. Mint a Műemlékem.hu Magazinban már olvashattak róla, az egyik legenda szerint a trónjától megfosztott és menekülni kényszerült Salamon király az Isztrián talált menedékre, majd „remetéskedés” után Pólában (Pulában) hunyt el.

Salamon az utókor által egyik leginkább félreértelmezett uralkodója a magyar történelemnek. A nemzeti emlékezetben úgy maradt fenn az alakja, hogy I. Géza és I. Szent László ellenlábasaként német segítséggel küzdött ellenük, míg végre a „szent király” elűzte az országból. Ez a történetértelmezés azonban a szélsőségesen Szent László párti utókor szája íze szerint született, hiszen a valóságban I. András fiaként az ország vitathatatlanul törvényes uralkodójának számított egészen addig, míg I. Béla fiai, vagyis Géza és László nem lázadtak fel ellene. A Krónika a mesés részleteket leszámítva viszonylag reálisan írja le a törvényes király és az őt „megpuccsoló” testvérpár történetét, a későbbi korok történelemmagyarázatai azonban az Árpád-kor egyik fekete bárányává tették a német császár és a pápa által egyaránt támogatott Salamont, aki egy évtizeden át tartó harcok után végül elhagyta az országot.

Életének befejező szakaszáról két verzió is ismert, vagyis a besenyőkkel szövetkezve a Balkánon halt meg, illetve az Isztriai-félszigetre, vagyis a mai Horvátországba menekült. Utóbbiba illeszkedik az a szál, amely szerint Pólába tartva (a tengerparti város légvonalban alig több mint harminc kilométerre van Sveti Petar u Šumi-tól), az itteni bencés kolostorban időzött hosszabb ideig, ami elvileg nem kizárható, hiszen a félsziget belső része ebben a korszakban a karintiai frankok/németek irányítása alá tartozott, s így nyilván rokonszenvvel fogadták a jobb sorsra érdemes megbuktatott királyt.

Salamon kolostorbéli időzésére semmilyen bizonyíték nincs a hagyományon kívül, de a pólai sírkővel, s az ottani székesegyházban lévő szarkofágban őrzött emberi maradványokkal meglehetősen összetett, kidolgozott történet benyomását kelti.

Salamonnal azonban nem értek véget a  Monasterium Sancti Petri in Sylvis magyar kapcsolatai. A kolostort és a hozzá tartozó templomot 1459-ben kapta meg a magyar alapítású pálos szerzetesrend III. Frigyes német-római császártól, azzal a feltétellel, hogy egy időben legalább tíz szerzetesnek (közülük minimum hat pappá szentelt testvérnek) kell élnie a monostorban. A pálosok nagyszabású átépítésekbe és felújításba kezdtek, a kerengőt 1474 táján alakították ki és egy újabb szinttel megmagasították a kolostor épületeit. A bővítés során a román kori oszlopokat az első emeletre helyezték át. Az épületegyüttes az uszkók háborúk során, 1616-ban leégett, a felújítás a század közepén kezdődött el. A munkálatok évtizedeken át tartottak, a bejárat fölött ma is olvasható felirat szerint 1731-ben fejeződtek be. A Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt templomot ezek során barokk stílusban építették át. A szerzetesrendek feloszlatása után a szerzetesi templom plébániatemplomként szolgált tovább. A pálosok 1993-ban tértek vissza, majd a templomot és a kolostort a horvát kulturális minisztérium támogatásával felújították. Az egyik mellékszárny helyreállítása jelenleg is folyik.