Megtalálhatták II. András és felesége sírhelyét

„2013-ban kezdődött el az egresi apátság kutatása, amely során elsőként az épületegyüttes helyét kellett meghatároznunk. Szerencsére már az első földradaros mérések eredményesek voltak, így ezt követően megkezdődhetett a nemzetközi összefogással szervezett feltárás, amelyben a helyileg illetékes temesvári Bánsági Múzeum szakemberei személyében találtunk partnereket” – mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Major Balázs régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének vezetője. „Idén már mintegy három hónapon át folyt a kutatás, amely során azonosítottuk egy 2017-ben már feltárt alapozásnak a párját, így nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy II. András királyt, illetve második feleségét, Jolántát a szentély diadalívének indítópillérei mellé, egy-egy felszínen elhelyezett tumbában, azaz díszes síremlékben temethették el. Olyan márvány faragványtöredékek is előkerültek, amelyek ezekhez tartozhattak, de természetesen folytatni kell a kutatást."

Az egresi apátságot 1179-ben alapította III. Béla, aki több helyütt telepített le cisztercieket az országban, Egres mellett Zircen, Pásztón, Szentgotthárdon és Pilisszentkereszten is. Bár a francia rend első apátságát még II. Géza alapította a század közepén Cikádorban, az egresi is korainak számított, s talán ennek – no meg az elhelyezkedésének és jövedelmeinek – köszönhetően hamar meghatározó erejűvé vált: a kezdetben Pontigny-ből származó szerzetesek közössége már a 13. század elején filiát, vagyis saját erőből újabb apátságot alapított a dél-erdélyi Kercen.

III. Béla fia, II. András is kötődött az egresi apátsághoz. Apátja már az uralkodása alatt pápai megbízottként is tevékenykedett, s hiteles hellyé emelték, komoly birtokadományokat kapott. A király második feleségét, Jolántát itt temették el 1232-ben (az első, a sokkal híresebb Gertrud szintén a cisztercieknél, Pilisen nyugodott), s Erges lett András végső nyughelye is 1235-ben bekövetkezett halála után.

Az apátság virágzásának a mongol betörés vetett egy időre véget 1241-ben. A nagyváradi Rogerius kanonok Siralmas ének című művében a szemtanújaként számolt be a pusztításról (bár gyanítható, hogy Egresen nem járt a tatárjárás idején): „Néhány nap múlva pedig az említett kolostort vagy monostort, Egrest vették ostrom alá, sok ostromgépet sorakoztatva fel. A bentlevők nem sokáig állhattak ellen, és hogy életüket megtarthassák, megadták magukat a tatárok kezére és becsületére. De velük is az történt, ami másokkal, kivéve néhány szerzetest, akiknek megengedték, hogy elmenjenek, és kivéve néhány úrasszonyt és igen szép lányt, akiket saját használatukra megtartottak.”

„A mongol pusztításról egy, a templom főhajójában két éve feltárt tömegsír tanúskodott” – tette hozzá Major Balázs. „Ide több mint ötven tetemet helyeztek el. A földi maradványokat intézetünk szakemberei vizsgálják.”

Egres feltehetően hamar kiheverte a támadást, mert 1247-ben már ismét apátságként működött. Ekkortájt kerülhetett sor a megerősítésére is, amely eredményeként elég biztonságosnak tűnhetett ahhoz, hogy IV. (Kun) László egy ideig itt őrizze a koronát. A 15. században a monasztikus rendek válsága a cisztercieket sem kerülhette el – bár a pontos körülményeket és okokat nem ismerjük, II. Ulászló 1500-ban a monostort a hozzá tartozó birtokokkal a csanádi püspöknek adományozta, mire a ciszterci szerzetesek elhagyták az apátságot. A török 1551-ben vette be Egrest és „széthányatták” az erődítéseket. A monostor tégláinak egy részét Csanád várának erődítéséhez hordhatták el. A monostor után a falu is elpusztult, s Egrest csak a 18. század végén, II. József uralkodása idején alapította újra a Szapáry-család. A templom és a kolostor ekkor szintén a felépülő település „téglabányája” lehetett.

„A hatalmas templom érdekessége, hogy egy korábbi templom helyén építették. Ennek is azonosítottuk a maradványait, s megállapítottuk, hogy a ciszterci templom területén feltárt temetkezések egy része ehhez a korai templomhoz tartozhatott, ám abban a korszakban természetesen még az épületen kívül voltak. A többi temetkezés a templomban késő középkori” – mondta Major Balázs.

Idén mintegy százhatvan négyzetmétert kutattak meg a csaknem húsz méter széles és ötven méter hosszú, háromhajós bazilikából. A forrásokat a Jolánta Kulturális Egyesület koordinálásával, az Árpád-ház Program keretében, a Bethlen Gábor Alap támogatásával tudták biztosítani. A beépítetlen telken nincs akadálya a további ásatásnak, feltehetően a teljes kolostor is feltárható a templomon kívül.