Királysírt rejthet az elveszett apátság

Egres, románul Igriș manapság semmiben sem különbözik Temes megye Maros menti egyenfalvaitól. A török után, a 18. század végén újjáalapított település utcái egymásra merőlegesen futnak, történetiséget aligha lehet találni, a templom is a 19. századból származik. Pedig Egres adott helyet a középkorban az egyik híres magyar apátságnak, amelynek az alapfalai még ma is háborítatlanul pihenhetnek a település, vagy közvetlen környezete földjében.

Az egresi apátságot 1179-ben alapította III. Béla, aki több helyütt telepített le cisztercieket az országban, Egres mellett Zircen, Pásztón, Szentgotthárdon és Pilisszentkereszten is. Bár a francia rend első apátságát még II. Géza alapította a század közepén Cikádorban, az egresi is korainak számított, s talán ennek – no meg az elhelyezkedésének és jövedelmeinek – köszönhetően hamar meghatározó erejűvé vált: a kezdetben Pontigny-ből származó szerzetesek közössége már a 13. század elején filiát, vagyis saját erőből újabb apátságot alapított a dél-erdélyi Kercen.

III. Béla fia, II. András is kötődött az egresi apátsághoz. Apátja már az uralkodása alatt pápai megbízottként is tevékenykedett, s hiteles hellyé emelték, komoly birtokadományokat kapott. A király második feleségét, Jolántát itt temették el 1232-ben (az első, a sokkal híresebb Gertrud szintén a cisztercieknél, Pilisen nyugodott), s Erges lett András végső nyughelye is 1235-ben bekövetkezett halála után.

Az apátság virágzásának a mongol betörés vetett egy időre véget 1241-ben. A nagyváradi Rogerius kanonok Siralmas ének című művében a szemtanújaként számolt be a pusztításról (bár gyanítható, hogy Egresen nem járt a tatárjárás idején): „Néhány nap múlva pedig az említett kolostort vagy monostort, Egrest vették ostrom alá, sok ostromgépet sorakoztatva fel. A bentlevők nem sokáig állhattak ellen, és hogy életüket megtarthassák, megadták magukat a tatárok kezére és becsületére. De velük is az történt, ami másokkal, kivéve néhány szerzetest, akiknek megengedték, hogy elmenjenek, és kivéve néhány úrasszonyt és igen szép lányt, akiket saját használatukra megtartottak.”

Az egresi ostrom kárairól nincsenek adatok, ám a megadás arról tanúskodik, hogy nem rombolták le teljesen az épületeket (egyúttal kétségessé teszi azt a közkeletű vélekedést is, hogy az apátságot már II. András idejében jelentős, jól védhető kőfalakkal erődítették volna). Valószínű azonban, hogy a kolostort és a templomot feldúlták, kirabolták – nyilván felnyitották a király sírját is értékek után kutatva. Ám a közösség hamar kiheverte a mongol támadást, hiszen a források szerint az apátság 1247-ben már ismét működött.

Ekkortájt kerülhetett sor a megerősítésére is: bár a védművekről nincsenek adatok, elég biztonságosnak tűnhetett ahhoz, hogy IV. (Kun) László egy ideig itt őrizze a koronát. A kun harcokban sikeresen átvészelt egy ostromot is: a források alapján egyre inkább az erődítmény jellege miatt vált fontossá. A 15. században a monasztikus rendek válsága a cisztercieket sem kerülhette el – bár a pontos körülményeket és okokat nem ismerjük, II. Ulászló 1500-ban a monostort a hozzá tartozó birtokokkal a csanádi püspöknek adományozta, mire a ciszterci szerzetesek elhagyták az apátságot. Oláh Miklós 1536-ban már említést sem tett róla. A török 1551-ben vette be Egrest és „széthányatták” az erődítéseket. A monostor köveinek egy részét talán Csanád várának erődítéséhez hordhatták el. A monostor után a falu is elpusztult, az 1561. évi török adóösszeírás is így említi. A 17. században rácok költöztek be a faluba, ám Egrest csak a 18. század végén, II. József uralkodása idején alapította újra – román lakossággal – a Szapáry-család.

Az apátság romjai azonban túlélték a törököt, sőt, az újjáépítést is. Egyes romok még a 19. század elejéig álltak, Henszlmann Imre még feljegyezte emlékezetüket. Bár az apátság köveit felhasználták a falu építésekor, az alapozásokat vélhetően megkímélték, így talán mind a kolostor, mind a templom egyes részletei – köztük II. András sírhelye – viszonylagos épségben maradhattak.

Trianon után a határ közelsége miatt Egresen sohasem folyt feltárás. A településen fellehető kőemlékeket Heitelné Móré Zsuzsanna dokumentálta és munkáját a temesvári múzeum a közelmúltban publikálta. A műemlékem.hu magazin értesülése szerint jelenleg a temesvári múzeum szakemberei vizsgálják, hogyan lehetne – egyelőre ásatás nélkül – legalább meghatározni a középkori épületek pontos helyét.

Kapcsolódó cikkeink:

Európai jelentőségű az abasári feltárás

Örökre elvesztek a magyar királyok?

Várad még várhat Szent Lászlóra és Zsigmondra

Járólap lehet a király sírköve

Az egresi apátság a Határeset adatbázisában

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA