Agyag őrizte meg a gepidák sírjait

„A 44-es út szélesítése miatt kezdtük el a megelőző régészeti feltárásokat Tiszaug, az egyetlen tiszántúliként a megyénkhez tartozó település határában. Az útszakasz nyomvonalán végül három korszak,  a, szarmaták, a gepidák és az avarok tárgyi emlékanyagát tártuk fel, amelyek közül a ritkasága okán is a gepida temető volt talán a legérdekesebb” - mondta el portálunknak Wilhelm Gábor, a kecskeméti Katona József Múzeum régésze. „A Tiszához közelebbi dombháton a település maradványait tártuk fel, s tulajdonképpen részben a szerencsének is köszönhető, hogy ezen a másik kiemelkedésen rátaláltunk az eddig csaknem száz sírból álló 5-6. századi gepida temetőre.”

A germán gepidák a népvándorlás korában bukkantak fel, a Visztula környékéről húzódtak délre, a Kárpát-medencébe. A hunok szövetségeseiként vettek részt a Róma elleni hadjáratokban, majd Attila halála után nagy szeletet hasítottak ki a hunok által meghódított területekből, létrehozva a kérészéletű Gepidiát. Első királyaik Erdélyben, a mai Kolozs megyében tartották feltehetően az udvarukat és volt szállásterületük a Tisza-Körös-Maros mentén is. Hatalmi központjuk a 6. század közepén már Sirmiumban, a mai Szávaszentdemeteren volt, ahol ariánus keresztény püspökük is székelt. A század második felében felőrlődtek a Bizánci birodalom és a longobárdok között, s nagy részük feltehetően beolvadt a térség avar lakosságába. Mivel írásbeliséget nem hoztak létre, történetüket csak a kortárs népek forrásaiból ismerjük – meglehetősen hézagosan. 

„A gepida tárgyi leletek rendkívül jellegzetesek, s mivel alig egy évszázadon át éltek ezen a vidéken, meglehetősen ritkák. Ezen az ásatáson már a sírfoltok azonosítása is roppant nehéz volt, hiszen az agyagos, kemény talajon alig, vagy egyáltalán nem lehetett észlelni azokat. Az agyag megnehezítette a bontómunkát is, azonban valamit valamiért: cserébe rendkívül jó állapotban őrizte meg a leletanyagot, még a farönkökből kialakított koporsók anyagának egy részét is” - tette hozzá Wilhelm Gábor.

A gepidáktól fennmaradt tárgyak közül a legjellegzetesebbek a faragott, többnyire kétsoros csontfésűk, amelyek korukban is jól azonosíthatóvá tehették viselőjük hovatartozását. Ezek a sírok többségében ott voltak, a szerencsés közegnek köszönhetően a viselet jól azonosítható részleteivel együtt. Néhány sír keltezését pénzérmék is segítik. Különösen a női sírokban volt gazdag a leletanyag, ékszerek is előkerültek. A férfisírok közül többet is kiraboltak, feltehetően nem sokkal a temetkezésük után, hiszen feltűnő, hogy kardot egyetlen sírban sem találtak – ezek feltehetően a rablók zsákmányául estek.

„Amikor még a terepi munka előtt adatgyűjtést végeztem, hallottam egy történetet, miszerint évtizedekkel korábban, egy közeli épület pincéjének építésekor csontvázat és vele arany ékszereket találtak. Akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek, hiszen mendemondák mindenhol akadnak. Most visszagondolva, mivel a sírsorok arra felé húzódnak, valószínűeg igaz lehet” - folytatta a feltáró régész. „Eddig száznál is több feltárást vezettem, de most találkoztam először a gepidákkal. Kifejezetten izgalmas volt a tárgyaikon és temetkezéseiken keresztül megismerni ezt a népet.”

A leletek restaurálását már elkezdték, hamarosan természettudományos vizsgálatokat is végeznek az emberi maradványokon és az edényekből előkerült földmintákon. A tervek szerint a kecskeméti múzeum 2019 végén nyithatja meg a gepidákról szóló tárlatát.