Arcot kaptak az ismeretlen gepidák

„Két temető feltárásának az anyagából állt össze a kiállítás. A Tiszapüspökiben található lelőhelyet a szolnoki múzeum munkatársai kutatták majd' egy évtizeddel ezelőtt, míg a tiszaugit nekem volt szerencsém feltárni 2017-2018-ban” - mondta Wilhelm Gábor régész, a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa, a tárlat egyik kurátora. „A látványos leletanyag miatt a szakmában sokan vágynak rá, hogy gepida sírokkal találkozhassanak, nekem is szerepelt a bakancslistámon egy ilyen feltárás.”

A gepidák a népvándorlás korában bukkantak fel, a hunok szövetségeseiként vettek részt a Róma elleni hadjáratokban, majd Attila halála után nagy szeletet hasítottak ki a hunok által meghódított területekből, létrehozva a kérészéletű Gepidiát. Első királyaik Erdélyben, a mai Kolozs megyében tartották feltehetően az udvarukat és volt szállásterületük a Tisza-Körös-Maros mentén is. Hatalmi központjuk a 6. század közepén már Sirmiumban, a mai Szávaszentdemeteren volt, ahol ariánus keresztény püspökük is székelt. A század második felében felőrlődtek a Bizánci birodalom és a longobárdok között, s nagy részük feltehetően beolvadt a térség avar lakosságába. Mivel írásbeliséget nem hoztak létre, történetük néhány részletét csak a kortárs népek forrásaiból ismerjük.

„Az egyik legjellemzőbb gepida leletek a csontfésűk, amelyekből nagyon sok előkerült Tiszaugon, azonban egyéb tárgyak szempontjából is gazdagnak volt minősíthető a tiszaugi feltárás, dacára annak, hogy a csaknem kétszáz sír egy részét kirabolták” - tette hozzá Wilhelm Gábor. „A tiszapüspöki temetőben nagyjából feleennyi sír volt és eltárt némiképp a leletanyag is, hiszen ott sok fegyveres temetkezést tártak fel. A temetőjük alapítása is korábbra datálódik, mint Tiszaug határában, s némiképp hamarabb is hagytak fel a használatával.”

Az időszaki tárlaton bemutatott gazdag, részben a Kárpát-medencén túlmutató tárgyi anyag mellett, antropológiai szempontból is megismerkedhetünk a két gepida temetőben eltemetettekkel. Ennek leglátványosabb része négy arcrekonstrukció. Tisztán germán vonásokat azonban nem találunk: a keleti rasszhoz tartozó harcos mellett nordikus és a mediterránumra jellemző típusok is előfordultak.

„Roppant sokszínű társaság lehetett az, amit korábban gepida népként tartottak számon. Kis túlzással gyűjtőnévként is értelmezhetjük nevüket, hiszen a korszakban kisebb nagyobb királyságok bukkantak fel látszólag a semmiből és tűntek el nyomtalanul. Az ezeket alkotó egyének azonban túlélték ezeket a hatalmi struktúrákat és időről időre más szerveződésben bukkantak fel” - magyarázta a régész.

Bár a kiállítást már szeptember elején megnyitották - és jövő év elején átköltözik majd a szolnoki múzeumba - a temetők tudományos kutatása még nem zárult le. Tervezik, hogy izotóp-vizsgálatokat fognak végezni, amely segítségével viszonylag pontosan meg lehet határozni, hogy a temetőkben nyugvók Európa mely részéről származhattak.

Tiszaugon is maradt még kutatni való. A temetőnek ugyanis csak egy részét tárták fel, s a régész azt reméli, hogy idővel visszatérhet erre a terepre, hogy maradéktalanul megismerjük az egykor itt élt gepidák temetkezéseit.