Páholyból nézhették szinte a provincia végnapjait

Az aquincumi településegyüttes territóriumához tartozó budai hegyvidéken eddig több, mint ötven villagazdaság maradványai kerültek elő, az elmúlt százharminc év intenzív régészeti kutatásai során. A gazdaságok lakói jelentős részben kiszolgált katonák és a városi arisztokrácia tagjai voltak, a birtoktestek méretei pedig – a pannoniai dunai határvidéken megszokottnak megfelelően – kicsi, vagy közepes, maximum néhány négyzetkilométer méretűek lehettek. Ezek az Aquincum környéki villák jellemzőn két csoportra oszthatók: egyik részük a polgárvárostól nyugatra, ahhoz relatíve közel helyezkedett el, míg más részük –  és ezek vannak jelenlegi tudásunk szerint többen – a budai hegyek lábánál futó, északnyugat-délkeleti irányú, az ókori Brigetioba (Komárom – Szőny) vezető út, a mai Bécsi út mentén épült ki. Ezen utóbbi villák különösen a köztük megfigyelt kis távolság miatt (nagyjából ötszáz méter) afféle elővárosi településláncolatot alkotnak, az aquincumi polgárvárostól nyugatra és a katonavárostól észak-nyugatra. A legtöbb ilyen gazdaság – amelyekből jellemzően vagy a lakó-, vagy pedig a gazdasági épületek, esetleg az ott lakók temetőrészlete került eddig elő –  a Kr. u. 2. század közepén épült és a 3. század végégi, a 4. század elejéig maradtak használatban. A gazdaságok datálása a feltárások során előkerült leletanyag (érmek, terra sigillata, amphora és egyéb, keltező értékű tárgyak), valamint a belső díszítésük (falfestmények, stukkók) alapján lehetséges.

A mai Bécsi út felett, a Csúcshegy – Harsánylejtő több, mint 11 hektáros területén az elmúlt húsz évben és jelenleg is kisebb-nagyobb megszakításokkal, a folyamatosan alakuló beépítéshez (lakóházak, utak, közművek, templom) igazodó régészeti kutatásokkal sikerült napvilágra hozni egy, a fent elírtak közé illeszkedő villakomplexum nyomait, amely ugyanakkor számos újdonsággal is szolgált. A többi gazdaságtól eltérően itt volt lehetőség összefüggő, nagy terület kutatására, aminek nyomán lehetővé vált a gazdaság belső szerkezetének rekonstrukciója, azaz el lehetett különíteni a lakó (urbana) és a gazdasági (rustica) részt. Az előbbihez egy nagyméretű, kőlapokkal burkolt, belső udvaros lakóépület tartozott, amelynek helyiségeiből padlófűtés nyomai, bronz bútoralkatrészek és falfestménytöredékek utaltak az egykori gazdag enteriőrre. A kerítésfalakkal határolt villa gazdasági traktusát különálló épületek és számos vasszerszám (metszőkések, sarló, csákány, vas lánc stb.) jelezte. A teljes gazdaság építése – az előkerült nagy számú érem, kerámiaedények és egyéb kisleletanyag alapján – a Kr. u. 3.század legvégén – 4. század elején történhetett egy korábbi, hosszabb életű császárkori falusias település helyén, amelynek veremházait a 3.század második felében számolhatták fel. A villát a 4. század végig biztosan lakták. A meglepően késői keltezés feltehetően a komplexum vegyes jellegével magyarázható: a civil lakosság mellett (után?) valószínűleg katonák kisebb csoportja (és családtagjaik) vette rövid időre birtokba a jól védhető (és jó kilátással is bíró) hegyoldali gazdaságot, ahogy ez a környéken más villákkal is történt (például békásmegyeri villa).

A régészeti kutatások másik érdekessége egy 13 csontvázas temetkezésből álló, kisebb temető előkerülése volt (eddig 8 gyerek, 5 felnőtt). A melléklet nélküli sírok – amelyek elhelyezkedése figyelembe vette a lakóépületet – vélhetően a villagazdaság utolsó lakóihoz tartozhattak. Az elhunytak között lehettek olyanok, akik a római uralom legvégén élhettek a területen, talán mint szövetséges (foederati) barbár beköltözők, akik zsoldosként harcolva a római hadseregben, családjaikkal letelepedhettek a provinciában, így Aquincum környékén is. Az egykori lakók rokoni kapcsolataira, betegségeire, származási helyére, sőt külsejükre a közelmúltban, az MTA – ELTE Lendület Biorégészeti Kutatócsoport munkájaként megindult archaeogenetikai vizsgálatok fognak majd – reményeink szerint – információkat szolgáltatni.