Fehérvári királysír: tévedhettek 170 éve

Napjainkig mindössze egyetlen középkori magyar uralkodó bolygatatlan sírját sikerült feltárni az adott kor színvonalán tudományos igényességgel. A fehérvári bazilika területén 1848 decemberében találták meg, majd bontották ki azt a női, majd férfi temetkezést, amelyeket Pauer János kanonok azonosított, s az érvelését az ásató Érdy János, majd később az ásatásokat folytató Henszlmann Imre is átvette. Az egyébként leginkább teológiai műveltségű Pauer kizárásos alapon bizonyította, hogy a sírokban III. Béla és felesége, Antiochiai Anna feküdt. Azt a sírmellékletekből helyesen állapították meg, hogy a temetkezések egy 12. századi uralkodópáré, majd kizárták azokat a királyokat akikről nem volt adat, hogy a feleségük mellé, néhány év eltéréssel temették el őket. Maradt Kálmán és III. Béla, ám miután Pauer hitelt adott a testi hibák sokaságáról beszámoló kései forrásoknak, III. Béla mellett tette le a garast. Uram bocsá' jobban is hangzott a makulátlan emlékezetű III. Bélát megtalálni. A később székesfehérvári püspökké emelt Pauer már 1849-ben kis könyvecskében számolt be a felfedezésről, így aprópénzre, egész pontosan példányonként 6 krajczár pengőre váltva a királysír feltárását. Érdy ugyan már 1848. december 27-én bemutatta az akadémia tagjainak a feltárás eredményét a Nemzeti Múzeumban, ám a nagyközönség tájékoztatása a teológusra maradt.

A sír azonosításának helyességéről másfél évszázadig senki sem kételkedett. 2006-ban azonban Tóth Endre felvetette, hogy a sírok sokkal inkább Kálmáné és feleségéé, Felíciáé lehetnek. Érvelését a sírmellékletekkel támasztotta alá: a királysírban talált két jól keltezhető tárgy: az enkolpion és a körmeneti kereszt egyaránt 11. századiak, ami egy 12. század végén eltemetett uralkodó esetében elég különös lenne, míg az 1116-ban elhunyt Kálmán esetében természetesnek tekinthető. Ráadásul az enkolpion dél-itáliai szicíliai eredetű tárgy, ami Kálmán szicíliai felesége révén könnyen a király birtokába kerülhetett. A körmeneti kereszt pedig meglehetősen szokatlan egy királysírban, nem úgy egy püspök sírjában, márpedig Kálmán volt az egyetlen püspökké szentelt Árpád-házi uralkodó.

Most ugorjunk egy nagyot! 2012-ben tárták fel egy leicesteri autóparkoló területén III. Richárd angol király földi maradványait. Az antropológiai vizsgálatok és genetikai elemzés bizonyították a sír azonosítását. A váz vizsgálata során megállapították, hogy feltehetően kisebb mértékű gerincferdülése volt, amelyet azonban megfelelően szabott ruhával ellensúlyozni lehetett. Ám alig egy évszázaddal később Shakespeare az angol krónikásokra alapozva már púposként ábrázolja drámájában a velejéig gonoszként megjelenő uralkodót: „kis termetű volt, ferde tagokkal, púpos háttal, bal válla sokkal magasabb volt, mint a jobb, arcvonásai visszataszítóak …” Ugye ismerős a jellemzés?

Térjünk vissza Székesfehérvárra! Itt a sírban talált maradványokat "a pesti legjelesebb orvosok vizsgáló küldöttsége" elemezte (hogy pontosan kik, sem Érdy, sem MTA nem közli). Mindenesetre a férfi csontvázról ezt írták: „A jobboldali bordák domborodottabbak, a gerinczcsontok bal oldala valamivel keskenyebb lévén, a jobb oldal erősebb kifejlésre és a testnek baloldal felé hajlására mutatnak.” Netán ez volna az a testi hiba, amiből Kálmán púposságának legendája származott? 

A királysír koponyáján egy szimbolikus koponyalékelés nyomai fedezhetőek fel. Ez a pogány magyarok körében még a honfoglalás idején virágzó szokás fokozatosan ment ki a divatból a 11. század folyamán, de akkor még létezett a korai templom körüli temetők sírjainak tanúsága szerint, ám III. Béla korában, a 12. század második felében, már igencsak furcsa lett volna.

A régészeti rétegek is egyértelműek: a teljes cikk az Archeologia - Altum Castrum Online portálon

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA