Vaskapu-szabályozási emléktábla

Ország:

Románia

Szélesség (lat):

N 44° 39,302'

Hosszúság (lon):

E 21° 43,524'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

Típus:

Világi plasztika, szobor

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 5
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Külterületen, a Duna bal partján vezető út mentén, Lászlóvárától délkeletre.

Egyéb adat:

Rövid leírás:

A Déli-Kárpátok szorosain áttörő Al-Duna ősidők óta a Kárpát-medence Balkánra nyíló kapujának számított. Ugyanakkor a rengeteg vízalatti sziklazátony és a Duna szélsőségesen ingadozó vízjárása miatt a Vaskapu-szorosnak nevezett, valójában nem is egy, hanem több szorosból, szurdokból álló, 130 kilométernél is hosszabb szakasz az egész folyam legveszélyesebb részének számított.

Bár a Vas-kapu hajózhatóvá tételével már a rómaiak is megpróbálkoztak, az érdemi eredményekhez szükséges technikai feltételek híján, munkájuk nem lehetett sikeres. A középkor folyamán - épp veszélyessége miatt - rendszeres, komolyabb volumenű hajózás gyakorlatilag nem volt e szakaszon.

A Vas-kapu szabályozásának ötletét a 19. század 30-as éveiben gróf Széchenyi István vetette fel ismét. A munkától az Al-Duna megnyílását, ezáltal a magyar külkereskedelem lehetőségeinek bővülését és a dunai gőzhajózás fellendülését remélte. Mivel e korban a vízépítési technológia még mindig gyerekcipőben járt, a Vásárhelyi Pál mérnök által megtervezett szabályozó beavatkozások szintén csak korlátozott eredménnyel jártak. A legveszélyesebb sziklazátonyoknak a hajózóútból való kirobbantása mellett a leginkább időtállónak a Duna bal partja mentén 122 km hosszúságban megépített kocsiút, az ún. Széchenyi-út elkészülte bizonyult. Ez nem csak a hajók vontatását tette lehetővé, hanem szekerekkel egész évben járható útvonalat biztosított Magyarország és az Észak-balkáni országok között.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc miatt hosszabb ideig leálló munkálatok az 1850-es években lassan újrakezdődtek. Az 1878-as Berlini Szerződés az Osztrák-Magyar Monarchiát bízta meg az Al-dunai munkálatok elvégzésével. Mivel a terület a Magyar Királyság területére esett, a munkálatokat - egy, a magyar országgyűlés által 1888-ban elfogadott törvény szerint - teljes egészében a magyar kormány végeztette el, ill. finanszírozta.

A munkálatok újrakezdődésének emlékére Lászlóvára község alatt, a Duna bal parti szikláinak egyikére monumentális emlékfeliratot készítettek. A szikla szabálytalan felületébe mélyesztett, sík mezőbe vésett felirat szövege a következő: „Az Aldunai vaskapunak és a többi zuhatagnak az MDCCCLXXXVIII évi XXVI t. cz. által elrendelt szabályozása megkezdetett I. Ferencz József uralkodása alatt Gróf Szapáry Gyula ministerelnök idejében bellusi Baross Gábor kereskedelemügyi minister által MDCCCLXXXX évi szeptember XV-én. Isten áldása legyen e művön és megalkotóin.”

A Széchenyi-út e rövidebb, máig épségben maradt, máig is országútként szolgáló szakaszán lévő emléktábla szerencsésebb volt, mint a Vas-kapu többi, történeti értékű felirata, táblája. A szorosba az 1960-70-es években az utódállamok: Románia és Jugoszlávia két hatalmas vízi erőművet is épített. Ezek óriási duzzasztó hatása miatt mára nemcsak a Széchenyi-út többi szakasza került mélyen a víz színe alá, hanem Traianus római császárnak egy parti sziklába vésett felirata, ill. egy, a Széchenyi István által vezetett Duna-szabályozási munkákra emlékező tábla is. Míg előbbit az erőmű építésekor gondosan kivésték és magasabbra helyezték át, addig a Legnagyobb Magyar emléktáblája ma víz alatt áll.

A leírás a wikipedia.org adatai alapján készült. A helyszín azonosításában nyújtott segítségéért Baráz Csabának, a csatolt képek készítőjének tartozunk köszönettel.

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2013-05-07 14:36:22