Ország:

Románia

Szélesség (lat):

N 47° 4,139'

Hosszúság (lon):

E 21° 55,947'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

BH-II-m-A-01080

Típus:

Templom

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Strada Şirul Canonicilor 2

Egyéb adat:

A török dúlás komoly károkat okozott Nagyváradon, számos középkori egyházi és fejedelmi épület esett áldozatául. A gazdasági nehézségek szintén hátráltatták az újjáépítéseket. A 17. század közepére erősödött meg a püspökség is ahhoz, hogy új katolikus püspöki palota, papnevelde és székesegyház építését tűzhesse ki célul. A székesegyház építését Forgách Pál püspök indította el, és ahogy a püspöki palotánál, itt is Franz Anton Hillebrand tervei alapján épült meg a székesegyház.

Rövid leírás:

1751-ben indult meg a székesegyház építése olasz kőművesmesterekkel. Vezetőjük Giovanni Battista Ricca volt, aki jelentősen átalakította Hillebrand terveit. 1756-ban, az építkezések megszakadtak és csak három évvel később folytatódtak Ricca halálát követően Domenicus Luchini vezetésével. Ricca és utóda az itáliai, míg Hillebrand a klasszicizáló barokk stílust képviselte, amely számos konfliktushoz vezetett az építkezések során. Mindezek következtében elhúzódott a székesegyház építése és csak 1780-ban szentelték fel.
A tervező és kivitelező stílusbeli különbözősége és az építkezések elhúzódása az egész épületre rányomta a bélyegét. Nem alakult ki egy egységes, harmonikus megjelenése a templomnak. A főhomlokzat az övpárkánnyal két emeletre tagolódik. A földszinten három ajtó vezet a templomba. Két tornya az időhiány miatt jóval kisebbre sikeredett, mint ahogy azt az épület tömbje megkívánta volna. Az egyházzal szerves egységet nem alkotó, inkább saroktoronynak tűnő tornyokat barokk hagymasisakok zárják le.
A hajóba előcsarnok vezet. A háromhajós tér a homlokzatokkal ellentétben gazdagon díszített. A főbejárat felől hármas boltozású, ívelt vonalban kiugró orgonakarzat indítja, amelynek mellvédjén 3-3 füzéres jón pillér tagolja. A főhajó és a dongaboltozatos kereszthajó találkozását lapos kupolatér fedi. Az itt látható, Krisztus mennyei diadalát ábrázoló freskókat Johann Nepomuk von Schöpf készítette, amely 1878-ig az egyetlen festett felület volt a székesegyházban. Ekkor Storno Ferenc festette ki majdnem az egész templomot.
Főoltárát és a kereszthajó két nagy mellékoltárát 1777-ben kezdték el készíteni. A Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárkép 1779-ben készült el, Vinzenz Fischer által. A két oldalán álló fa Szent István és Szent Imre szobrokat Franz Eberhardt készítette. A mellékoltárok Szent Lászlót és a Szent Családot jelenítik meg. Ezeket is Fischer késztette 1778-ban. Ismeretlen festők készítették a Szent Keresztet, Szent Mihály arkangyalt, Szent Pál és Szent Péter búcsúzását megjelenítő oltárokat, míg Johann Ignaz Cimbal munkái a Nepomuki Szent János, Szent István, Szent Borbála, Szent János apostol és Szetháromság oltárok.

Adatlapot készítette:

hil.di

Adatfelvétel ideje:

2013-06-21 21:30:29

Az adatlap forrása: