Pálffy-kastély

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 21,792'

Hosszúság (lon):

E 17° 23,769'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Kastély (és kertje)

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A falu fölé északnyugaton emelkedő domb platóján, erdős környezetben

Egyéb adat:

A falu magyar hivatalos neve 1899-ig Pudmericz volt.

Rövid leírás:

Gróf Pálffy Jánost (1857-1934), gróf Pálffy Móric ötödik gyermekét - a Bajmócot építő rokonától, gróf Pálffy Jánostól megkülönböztetendő - „ifjabb” előtaggal szokás megjelölni. (Bátyja, József a szomolányi vár építőjeként lesz ismert.) Ifjabb Pálffy János a főrendiház örökös tagja volt. 1889-ben házasodott meg, gróf Elsa Schlippenbach gráci születésű osztrák grófnőt véve feleségül.

Ugyanebben az évben építtette pudmerici (gidrafai) kastélyát: a főbejárat fölé helyezett emléktábla tanúsága szerint az épületet házasságuk megünneplésére szánták, tervezője pedig „Fran A Neumann” volt. A felirat (melyen a későbbi restaurálás is torzíthatott) kétségtelenül Franz Neumann bécsi építészt jelöli (nem pedig az egyes könyvekben szereplő, és megfoghatatlan „Alexander Neumann”-t).

Az épületnek a magyarországi kastélyépítészetben szokatlan német neoreneszánsz stílusa talán az ifjú grófné választása volt. A pudmerici kastély jóformán parafrázisa Neumann ekkor emelet másik munkájának, a csehországi Reichenbergben (Liberec) emelt középtornyos, német neoreneszánsz stílusú városházának (1888-92.). A kastéllyal megpecsételt frigy nem tartott sokáig: a pár 1900-ban már el is vált.

A hosszúkás épület főtömbje kétemeletes, a jobbról hozzákapcsolódó mellékszárny egyemeletes. A mozgalmas főtömböt magasra szökkenő középtorony valamint meredek oromzatok és változatos, hegyes tetőidomok teszik szinte meseszerűvé. A főbejárat középen, az első emeleten helyezkedik el. Kétfelől kocsifelhajtó rámpa, szemből széles lépcső vezet fel hozzá; ez az elrendezés a földszintet alárendelt, mintegy alagsori szerepre szorítja. Az oldalrizalitok közé fogott főbejáratot oszlopokból és attikából álló építmény keretezi, az attika tartalmazza az építésről megemlékező feliratot és a két családi címert. A főpárkányon ülő, tekercsekből induló díszített, lépcsőzetes oromzatok közül a legnagyobb a főbejárat fölötti, amely nagy órát foglal magába. (Hasonló van a reichenbergi városházán is.) A középtornyon felül terasz húzódik körbe. Az épület középső részét balról nyolcszögű, hegyes tetejű saroktoronynak kialakított szakasz kíséri. Jobb oldalon a mellékszárny alacsonyabb ugyan, de architektúrájának gazdagsága nem marad a főtömbétől.

Az épület központja a főtömb közepét elfoglaló kétszintes csarnok. Földszintjén fehér kandalló áll, emeleti mellvédjét díszes kovácsoltvas rács alkotja. Hasonló rács kíséri a csarnok mellett található főlépcsőt. A felső szinten feltehetően a család magánszobái helyezkedtek el, a fötömb alsó szinjén és a mellékszárnyban a cselédek szobái és a kiszolgálórészleg kaphatott helyet.

A kastély a falun kívül, tölgyfaerdő tisztásán áll. Az épülethez fasor vezet, környezete gondosan parkosítva volt.

Forrás: Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon a historizmus korában. Akadémiai doktori értekezés, Budapest, 2004.

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2016-03-14 10:23:02