Osztrák katonai emlékmű (Rukavina-emlékmű, Szégyenszobor)

Ország:

Románia

Szélesség (lat):

N 45° 46,145'

Hosszúság (lon):

E 21° 13,525'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

TM-II-m-A-06150

Típus:

Világi plasztika, szobor

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A Lippai Úti Köztemetőben (Calea Sever Bocu)

Egyéb adat:

Rövid leírás:

Az újkorban erődített katonavárossá alakított, soknemzetiségű bánsági Temesvár az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején is komoly katonai szerepet vitt. A Bánság az országos harci cselekmények tekintetében legtöbbször mellékhadszíntérnek számított. Bár a város lakossága lelkesen fogadta az 1848 márciusi forradalmi vívmányokat, az ősszel kitörő szabadságharc hadi helyzete sokáig egyértelmű volt Temesváron: a várat jelentős császári sereg tartotta megszállva, így magyar részről esély sem kínálkozhatott annak bevételére.

E helyzet 1849. júniusában változott meg érdemben, amikor a Vécsey Károly tábornok vezette honvéd sereg hozzákezdett a vár módszeres ostromához. Az egész szabadságharc egyik legnagyobb csatájának számító, 107 napig tartó ostrom végül császári győzelemmel végződött: A védők 1849 augusztusára már-már kilátástalan helyzetbe kerültek, épületeiket az ostromlók szétágyúzták, élelmük, muníciójuk gyakorlatilag elfogyott. Mivel az ostromlók a várat ellátó vízvezetékeket elvágták, a vári kutak vizére fanyalodó védők soraikban súlyos járványos betegségek pusztítottak. Mintegy kétezer védővel együtt járványban vesztette életét a vár császári parancsnoka, Georg Rukavina császári tábornagy is.

A szabadságharc külső hadi helyzete viszont ekkorra már az osztrák-orosz csapatok javára dőlt el, így a város előterében Bem József tábornokkal szemben csatát nyerő Haynau augusztus 9-én felmentette az akkor már alig védhető Temesvárt. Az osztrák oldalon e győzelmet az egész hadjárat egyik legfontosabb hőstetteként ünnepelték.

Maga a fiatal császár, I. Ferenc József is rendkívül hálás volt a Temesvárt sikerrel megvédő katonáinak. Az e győzelem emlékét megörökítő emlékmű alapkövét személyesen tette le 1852-es temesvári látogatása során a vár és egyben a város egyik központi terén, az akkori Savoyai Jenő hercegről elnevezett, mai Szabadság téren. A végül 1853-ban ünnepélyesen felavatott emlékművet Josef Kranner tervezte. A kőből faragott, karcsú, magasba törő, neogót stílusú alkotást számos allegórikus szobor alak díszítette. A díszes sisakú, templomi fiatoronyhoz hasonlító oszlop nyitott, fülkeszerű részében egy nőt formázó alak állt, kezében tartva az ellenséggel szemben megvédelmezett Temesvár jelképes kulcsát. A baldachinszerű fülke fölött az „I. Ferenc József Temesvár vára 1849-es hős védőinek” felirat volt olvasható. Egy szinttel lejjebb, az oszlop négy oldalán, 1-1 db, az előbbitől kisebb szoboralak jelképezte a várvédők erényeit. Az oszlop lábánál felfelé vicsorgó szörnyalakok voltak láthatóak. Ezek jelentése vitatott. Abban az összefüggésben, hogy a fenti alakok a vár 1849-es védőit jelképezik, a rájuk vicsorgó szörnyalakok nem értelmezhetők másként, mint az ostromló honvédek megszemélyesítői. A helyi lakosság minden esetre már felépültétől fogva így értelmezte az alakokat, bár a helyzetet menteni igyekvő, lojális magyarázók szerint ezek csupán a védőkön erőt venni nem tudó bűnök és gyengeségek allegóriái lettek volna.

A szobor már felállításától kezdve számos temesvári polgár érzékenységét zavarta. Sokan már a helyválasztásával sem értettek egyet, hiszen felépítése kedvéért elbontották a Savoyai téren korábban állt, barokk Pestis-emlékoszlopot, amit pedig a város polgársága közadakozással, fogadalomból emelt a fenyegető járványtól tartva. Bár az emlékművet egy időben katonaság is őrizte, a lakosság az alkotás legsértőbb részét, az acsarkodó, leginkább veszett kutyákhoz hasonlító mellékalakjait többször megrongálta, szurokkal leöntötte. Végül az alkotás 1885. évi tatarozásakor a szörnyeket eltávolították. Ennek ellenére a város polgárai folyamatosan az egész emlékmű eltávolítására törekedtek. Az I. világháborús vereséget követően Temesvár végül Romániához került. Ezt követően az oszlop mellékalakjait eltávolították, a központi nőalaknak pedig letörték a fejét. Végül 1936-ban az egész megcsonkított alkotást elbontották és a Lippai Úti Temetőben állították fel. Ezen helyválasztásnak végül volt is némi oka, hiszen az ostrom idején elesett védők közül számosan nyugszanak e temetőben.

Ahogy az számos más, a közös történelemmel kapcsolatos, Trianonban határon túlra szorult köztéri alkotással megtörtént, a jelenkori politikai indulatok máig sem csitultak ezen emlékmű körül sem. A korábban épp nemzetiségi toleranciájáról ismert város nacionalista román vezetése 2013-ban úgy döntött, a magyarság által csak "Szégyenszobornak" emlegetett emlékművet felújíttatja és újból felállítja a Bălcescu (korábbi nevén Lahovary) téren. A terv ellen minden józan gondolkodású polgár mellett a helyi és Temes megyei magyarság is folyamatosan tiltakozik. Ugyanakkor a kérdést minden bizonnyal már nem lehet az országos "nagypolitika" pozitív irányú beavatkozása nélkül megnyugtatóan megoldani, a szélsőséges nacionalista indulatokat megfékezni.

Adatlapot készítette:

hil.di

Adatfelvétel ideje:

2013-07-05 21:22:01