Mária kútja (Mariabrunn), volt kegytemplom

Ország:

Ausztria

Szélesség (lat):

N 48° 12,450'

Hosszúság (lon):

E 16° 13,710'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

Típus:

Templom és kolostor, rendház

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Hauptstr. 9, 14. kerület

Egyéb adat:

Rövid leírás:

Keletelt, barokk templomépület, délkeleti sarkán toronnyal. A templomhoz keletről nagy tömegű, kettős zárt belső udvaros, volt kolostorépület csatlakozik. Az együttes korábban kegytemplomként szolgált, a 19. század első fele óta plébániatemplom, míg a hajdani kolostor világi hasznosítású.

A mariabrunni kegyhely létrejöttének története a bajor születésű, magyar Gizella királynéhoz kapcsolódik, aki Szent István halála után a legenda szerint ezen az úton haladt a passaui zárda felé. A beteg Gizella azonban a bécsi erdőben rosszul lett, így szolgái egy kútból vizet hoztak neki, amitől azonmód jobban lett. Amikor figyelmesebben szemügyre vették a kutat, felfedezték, hogy egy fa Mária-szobor van benne, amit kiemeltek és a tiszteletére egy (vélhetően fából készült) kápolnát emeltek. A kút a mai templom mellett áll.

A legenda szerint a szobrot (amelynek vélhetően barokk másolata ma az oltárt díszíti) a Bécset elfoglaló Mátyás király katonái visszadobták a kútba, ám a dátum (1467) alapján valószínűbb, hogy a cseh Podjebrád György király fia katonáihoz köthető a kegyhely lerombolása. Néhány évvel később angyali énekszó hallatszott a kútból, melynek hatására I. Miksa császár kőkápolnát építtetett. A Habsburg-család a későbbiekben is szívén viselte a kegyhely sorsát, 1639. áprilisában III. Ferdinánd személyesen rakta le az új templom és kolostor alapkövét. Az együttes Bécs második török ostroma során megsérült, ezután felújították. A templom ma látható kialakítása feltehetően Filiberto Lucchese olasz mester munkája (Domenico Carlonét tartották számon az építészeként). A kegyhely azonban az elkövetkező évszázadban vesztett népszerűségéből, így a 19. században plébániává alakították át.

A templomtérben barokk festmények mutatják be a kegyhely történetét, így Gizella legendáját is.

Juhász László: Bécs magyar emlékei című könyve, illetve Alfred Missong Szent Bécs című munkája nyomán

Adatlapot készítette:

klo

Adatfelvétel ideje:

2012-12-22 12:27:11