Középkori templom régészeti maradványai

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 53,267'

Hosszúság (lon):

E 21° 41,117'

Védettség van?

nem

Védettség száma:

Típus:

Régészeti emlék

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 3

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A Szabadság tér (Námestie Slobody) délkeleti végében a parkban (felszínen nem látható a hely!)

Egyéb adat:

Rövid leírás:

Az 1970-es években Juraj Macák esperes és amatőr régész a Varannó központjában zajló csatorna beruházás árkaiban sikeresen azonosította be a város legidősebb templomának ma a felszín alatt található falmaradványait. Feltételezését utóbb a tapolyhanusfalvi múzeum 2008 és 2010 évi ásatásai igazolták be tudományosan.

A templom e kutatás szerint nagy méretű volt. A csak kisebb részleteiben feltárt épület hajójának északi fala mintegy 120 cm vastagnak bizonyult. Hajójának szélessége 13,5 m, a szentély szélessége 6,5 m volt. A kutatók feltételezése szerint a templom teljes hossza a 33 métert is elérhette. Építésének idejét a 13. század közepére helyezték, eszerint stílusa kései román, ill. korai gótikus lehetett. Az 1332-37-es ún. Pápai Tizedjegyzékben is szereplő templom eredeti patrocíniuma Keresztelő Szent János volt. Később védőszentje valamiért Szent István Királyra változott.
1490-ben Rozgonyi Simon későgótikus stílusban átépíttette. 1575-ben a templomot a város reformátusai kezdték el használni. 1580-ban elkezdődött a városban egy új református templom építése. Ennek befejezését követően a régi, középkori templomot a helyi (főleg szlovák anyanyelvű) evangélikus közösség használta tovább. A 17. századi vallási összeütközések nem kerülték el Varannót sem. Ennek során az evangélikusok végül elvesztették templomukat. Az 1629-es evangélikus egyházlátogatás feljegyzése szerint a templom épületet raktárnak, ill. magtárnak használták. Egy ével később a templom visszakerült a katolikusokhoz, konkrétan a ferences rend használatába adták. Későbbi használatáról nincsenek adataink, de 1672-ben már mint rossz állapotú, leégett és félig romos épületet említik a feljegyzések. Az 1773-as canonica visitatio szerint a templom már teljesen elhagyatott volt, tetőzete hiányzott. Ugyanakkor mint fallal körülvett, katonai jelentőségű helyszínt, feltűntették az I. Katonai Felmérés térképén (1785).
A templom végül teljesen lebontásra került. Egy 1904-es feljegyzés szerint az oltár mensája még felismerhető volt a helyszínen. Utóbb a templom egykori helyén utat vezettek keresztül, a hajó délnyugati sarkára pedig - a maradványokat a felszín alatt is tönkretevő - nyilvános illemhelyet építettek fel.

A leírás adatainak forrása: www.apsida.sk, Š. Podolinský

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2024-02-25 21:04:57