I. Világháborús osztrák-magyar katonai temető

Ország:

Szerbia

Szélesség (lat):

N 44° 48,357'

Hosszúság (lon):

E 20° 29,552'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

Típus:

Temető

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Az Új Temető (Novo groblje) délkeleti sarkában. (Bejárat legegyszerűbben a Sveti Nikola vagy a Severni Bulevar útról)

Egyéb adat:

Rövid leírás:

Az I. Világháború évei alatt (1914-1918) Szerbia fővárosa, Belgrád többször is hadszíntérré vált. A háború kitörésének első napjaiban, 1914 júliusában máris hadi cselekmények zajlottak itt. Ez év decemberében, igaz, csak pár hétre, de az osztrák-magyar hadesreg elfoglalta a várost. Az 1915 októberi osztrák-magyar és német közös offenzíva ismételten elfoglalta a szerb fővárost, amelyet ezúttal az összeomlásig, 1918. szeptemberéig sikerült is megtartani.

A megszállás idején Belgrádban székelő Császári és Királyi Katonai Főkormányzóság intézkedett egy osztrák-magyar katonai temető létrehozásáról, melynek helyét a belgrádi köztemető melletti réten jelölték ki. Ide helyezték át a Belgrád-környéki harcokban elesett és tömegsírokba eltemetett osztrák-magyar katonák földi maradványait, valamint a belgrádi katonai kórházban elhunyt katonák holttesteit is.

A temető kiépítése Belgrád 1918-as feladásakor még nem fejeződött be. Állt már a központi kápolna és körülötte az oszlopcsarnok, de pl. a kerítés még csak épülőfélben volt. A temetőben ekkor 2633 egyszemélyes katonasír és 27 tiszti sír volt megtalálható, de ezek közül 1700 már akkor is "ismeretlen" felirattal volt megjelölve.

Az I. Világháború után a temető egyre gyorsuló ütemű pusztulásnak indult. A jugoszláv állam semmilyen gondot nem fordított annak fenntartására, bár erre a békeszerződés kötelezte volna. Végül 1926-ban a belgrádi magyar kolónia által megalakított Magyar Hősök Sírjait Gondozó Bizottság tetette rendbe az elvadult temetőt. A 10 katasztrális hold méretű temető fenntartása azonban igen nagy kiadást jelentett. Ezért 1929 nyarán 1700 sír áthelyezésével lényegesen lecsökkentették a katonai temető méretét. Ugyanakkor folytatták a környéken máshol eltemetett több száz osztrák-magyar katona maradványainak áthelyezését a temető megkisebbített területére. De hamarosan még ennek a területnek a fenntartása is ellehetetlenült, így a magyar nagykövetség 1931-ben megegyezett Belgrád városi tanáccsal arról, hogy csak a kápolna környéki négyszöget tartják meg katonai temetőként, a többit átadják a városnak annak fejében, ha a szerbek az összes, így kerítésen kívül rekedt maradványt exhumálják és a kápolna két oldalán, tömegsírokban újratemetik. Így alakult ki a temető mai képe. 1937-ben felszámolták a zimonyi ún. franzthali osztrák-magyar temetőt is, az exhumált maradványokat szintén ide, a belgrádi katonai temetőbe helyezték át. Így kerültek át ide az idáig Zimonyban nyugvó, abádszalóki származású Kovács Pál gyalogos maradványai is, aki a háború kitörésekor, 1914. július 29-én, a zimonyi Száva-hídnál kialakult lövöldözésben vesztette életét, ilyenformán ő volt az I. Világháború legelső halálos áldozata.

A II. Világháborút követően a kommunista Jugoszláviában, majd 1990 után a délszláv háborúk idején nem volt lehetőség itt semmilyen kegyeleti tevékenységre, a temető gondozatlanul állt. Végül 1998-2001 között az osztrák és a magyar kormány helyreállíttatta a temetőt, ahol azóta rendszeresen megemlékezések zajlanak.

A leírás adatainak és képeinek forrása: nagyhaboru.blog.hu

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2021-12-29 18:34:14