Evangélikus templom

Ország:

Ausztria

Szélesség (lat):

N 47° 22,107'

Hosszúság (lon):

E 16° 7,296'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Templom

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 3

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Kirchengasse 7.

Egyéb adat:

A település környéke már a La Téne kultúra idején lakott volt. Első okleveles említése 860-ból való, valószínűleg ez a Várvidék legrégebb óta lakott települése. A történészek szerint ez a lakosság a honfoglaláskor részben elmenekült, az ottmaradtak pedig beolvadtak a magyarságba. A tatárjárás után német telepesekkel népesítik be újra a települést. Nagy Lajos király vámszedő hellyé nevezte ki a települést, és piactartási joggal is felruházta. Ezeknek köszönhette a középkor során gazdagságát. A 18. században fontos kézműves és ipari központ.

Rövid leírás:

A pinkafői evangélikus közösség II. József türelmi rendelete után szerveződött meg. A templomot 1783-85 között építették késő barokk stílusban. A rendelet értelmében tornyot nem kaphatott, s bejárata is az udvar felől lehetett csak, ablakait pedig szűkre és jelentéktelenre kellett építeni. 1813-ban építhettek egy fa tornyot, a mai hagymasisakos, órapárkányos torony pedig 1822-ban készült el immár a templomhajóhoz szervesen csatlakozva. A toronyaljban nyitottak egy újabb bejáratot is.
1877-81 között Kirchmayer Károly tervei szerint bővítették, ekkor nyerte el végleges formáját.
A templombelsőben három karzat található. Orgonáját 1788-ban kapta. A Jézus megkeresztelkedését ábrázoló keresztelőkút 1800-ban készült klasszicista stílusban. Klasszicista a szószékoltár is.

Adatlapot készítette:

Csillagtancos

Adatfelvétel ideje:

2012-07-09 23:19:30