Bergkirche

Ország:

Románia

Szélesség (lat):

N 45° 51,684'

Hosszúság (lon):

E 23° 43,648'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Templom

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A falutól keletre lévő dombon.

Egyéb adat:

Rövid leírás:

A Szebeni-havasokhoz tartozó Szerdahelyi-hegység É-i részében a Szászorbói patak mellett fekszik Szászorbó falu. 1100 körül még székely település volt. Helyükbe települnek a szászok 1200-tól. Neve 1291-ben Wrbow, Wrbou néven jelentkezik az oklevelekben. 1309-ben Orbou, 1332-ben Trikow (Orbov), 1488-ban Urbogen, 1496-ban Wrbegen, 1506-ban Orbo formában szerepel.

A falu fölötti dombon álló templom építési idejét a XII. századi szász telepítéssel hozzák kapcsolatba, s legkésőbb a tatárjárás előtti időkre teszik. Sőt elődje is lehetett. Ugyanis a szász telepítés előtt Sebes és Orbó vidékén székelyek laktak, akik a XII. században innen vitték magukkal Háromszékre az Orbai és a Sepsi szék nevét. Abban a korban – ha feltételezhetően is – már volt templomuk, de annak nem maradt fenn semmi nyoma. Valószínűleg a mai templom helyén állhatott. A XII–XIII. századi templom romjainál végzett ásatások során (1964-ben) XII. századbeli halántékgyűrűket találtak, amelyek a szászok előtt itt lakó székelyektől származnak.

1308-ban már plébánosának neve is ismeretes: András, aki jelen van, amikor a szászok megrohamozzák a fehérvári székesegyházat. Ekkor tehát már temploma van. 1330-ban János a plébános. 1332-ben ugyanez a János a pápai tizedjegyzék szerint fél márkát fizet, 1334-től Hermann 5 márkát, majd 1 és fél márkát dénárokban és ismét 1 fertó ezüstöt. 1457-ben Máthé kanonok és vikárius Orbó plébánosa.

A török idők kezdetétől a templomot várfal és várárok vette körül. A háromhajós román kori oszlopos bazilikatemplom a falutól keletre eső magaslatot uralta. A főhajót oszlopokon nyugvó árkádok kapcsolták az oldalhajókhoz. A főhajónak sík mennyezete volt, az oldalhajók pedig keresztboltozatosak voltak. A főhajóhoz csatlakozó szentély eredetileg félköríves apszissal zárult. A XV. században lebontották és egyenes záródású szentéllyel helyettesítették, kelet felé megnyújtva, megőrizve a déli félköríves ajtót, melynek ívét román-gótikus átmeneti lóheredíszes faragott relief fedi. Hasonló van a sekrestyeajtó keretén és a fali szentségfülkén is. Bejáratok csak az oldalhajók déli és északi oldalán voltak. A szentély keleti oldalának ablaka gótikus díszítésű, a többiek félkörívesek. A szentély déli és északi oldalán az ablakoknál régebben még láthatók voltak a szentelést (consecratio) jelző keresztek, kör alakú keretbe festve. A nyugati árkádos karzat fölé karcsú négyzetes magas torony emelkedik, félköríves ikerablakokkal.

A 19. század közepén a szentély már fedél nélkül állott, melyet csak temetések alkalmával használtak, ugyanis lenn a faluban új templomot építettek, már 1500–1510-ben. 1870 dec. 25-én leégett a hajó tetőzete is. 1872-ben az oldalhajókat lebontják és 1876-ban visszabontják a templomot övező várfalakat is, alacsony kőkerítést alakítva ki belőle. Azóta a templom falai és tornya is fedél nélkül állnak. 1964-ben a bomladozó falakat megerősítik, hogy a további romlását megakadályozzák.

A leírás forrása: Karczag Ákos / www.varak.hu

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2014-04-18 11:17:29