Bányászati és Kohászati Múzeum

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 39,300'

Hosszúság (lon):

E 20° 31,784'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

Típus:

Középület

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Berzétei (ma: Šafárik) utca 43.

Egyéb adat:

Rövid leírás:

A ma működő rozsnyói bányászati múzeum két elődintézménnyel is büszkélkedhet. Az egyik az 1902-ben az Országos Magyar Bányászati És Kohászati Egyesület (OMBKE) Borsod-Gömöri Osztálya által alapított, gr. Andrássy Dénes és felesége, Franciska grófné komoly anyagi támogatásával létrejött Bányászati és Kohászati Múzeum, amely 1912-ben nyitotta meg első kiállítását. A másik a Rozsnyói történetének emlékeit gyűjteni kezdő Városi Múzeum, amely 1912-ben kezdte meg a munkát. A két gyűjteményt 1938-ban egyesítették.

A múzeum első, önálló épülete az ügyet őszintén támogató Rozsnyó város által adományozott telken épült föl 1905-ben. Tervezője Müller Sándor mérnök, a rákosi bánya igazgatója volt. Az elnyújtott téglalap alaprajzú, földszintes épület eklektikus-romantikus stílusú. Barokkos tetőzetét fémlemezzel fedték. Homlokzatát gazdag, plasztikus vakolatdíszítés ékesíti.A szimmetrikus szerkesztésű épület tengelyében mind az utcai, mind az udvari fronton középrizalit ugrik előre, manzárd jellegű tetővel.

A kivitelezést Ott József fővárosi építész vezette. Sajnos a munka alacsony színvonalon készült el, a tető beázott, a padló megsüllyedt. A múzeum megnyitása természetesen szóba sem jöhetett, a hibákat csak 1909-re sikerült kijavítani. Ekkor viszont múzeum helyett bányászati iskola kezdte meg munkáját a házban... A múzeum végül csak 1912-ben kezdhette meg munkáját az épületben. Ehhez ismét szükség volt Andrássy Dénes, Rozsnyó város, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. és a Borsodi Bányász Egyesület anyagi támogatására.

Az I. világháború számunkra tragikus végkifejlete, majd Trianon derékba törte a magyar intézmények, így a múzeum sorsát is: 1918-38. között hányatott, küzdelmes történet jutott a múzeum osztályrészéül. 1919-ben tanonciskolát, majd könyvtárat rendeztek be a múzeum épületében - a kiállítások helyén... 1938-ban végül ismét a múzeum vehette birtokba a házat. Az OMBKE Borsod-Gömöri Osztálya a gyűjteményt és a múzeum épületét ingyenesen átadta a városnak, Rozsnyó városa pedig szerződésben vállalta, hogy fenntartja és méltó módon működteti az egyesített városi muzeális intézményt. A kegyelmi időszak 1944. novemberéig, a front megérkeztéig tartott. Az épület a háborús cselekmények miatt olyannyira megsérült, hogy működését sem folytathatta. Kritikus károkat szenvedett a gyűjtemény is. A házat rendbe tették ugyan, de a szakképzett vezetés nélküli intézmény csak vegetált. 1950-ben a múzeum épületében a Gömöri Vasércbánya diákotthont és tanonciskolát rendezett be, a gyűjteményt pedig elszállították a betléri kastély udvarára, ahol sokáig a szabad ég alatt, őrizetlenül hevert. 1952-től a Jednota szövetkezet használta a múzeum épületét raktárként. Az áldatlan állapotnak végül csak 1955-ben lett vége, 1956-ban pedig újból bányászati kiállítást nyithattak meg a házban. Újra indult a szakszerű muzeológiai munka: a bányászattörténeti, néprajzi, régészeti, botanikai, barlangászati kutatás.

Ma a múzeum a városban hét épületben működik, fenntartója pedig a Kassai Kerületi Önkormányzat.

(A leírás Kovács Ágnes: A Rozsnyói Bányászati Múzeum története c. munkája nyomán készült.)

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2013-03-12 17:58:46