azonosító:

11496

törzsszám:

11139

szélesség (lat):

N 48° 13,085'

hosszúság (lon):

E 20° 17,701'

védettség:

Műemléki védelem

jelleg:

Építmény

név jellemző:

Mai

eredeti kategória:

Ipari műemlék

eredeti főtípus:

feldolgozó ipar

eredeti típus:

fémipari üzem

jelenlegi kategória:

Ipari műemlék

jelenlegi főtípus:

feldolgozó ipar

jelenlegi típus:

fémipari üzem

megye:

Borsod-Abaúj-Zemplén

helység:

cím:

helyrajzi szám:

11089/B

település KSH kódja:

14492

földhivatal:

Ózd Körzeti Földhivatal

állapot:

Pusztuló

rövid leírás:

A Törzsgyár területén, annak Ny-i részében álló épületegyüttes. A komplexum 5 elkülöníthető részből áll: az 1913-as déli csarnokrészből, illetve a szintén e korból származó, de átépített kikészítő- és raktárcsarnokból, a nyugati oldal épületsávjaiból, illetve egy északi csarnoképületből. Megépültekor négy hengersorból állt: Közép-, Finom-, Gyors- és drót-, valamint Abroncssorból, ami azóta egy új abroncssorral és - a közben felszámolt - finom-, illetve betonsorral bővült. A pillérekkel erősített téglafalazatú, acélpilléres és -rácsostartós ipari építmény tagozását és díszítését a homlokzatra kirajzolódó szerkezeti rend adja. A monumentális belső tér esztétikáját a szerkezetek és a technológiából adódó változatosság határozza meg. A technológiai berendezések közül a Középsor gépsora kiemelkedő ipartörténeti jelentőséggel bír.

külső leírás:

Az Ózdi Finomhengermű a századfordulós Ózd központját képező Törzsgyár nyugati részébe települt, az elavult forrasztó- és kavaróüzem helyére. A gyárterület kerítéssel körülvett, zárt ipari terület, egyfajta zárvány a várostestben. A Finomhengermű környezete is tisztán ipari jellegű volt, és mindmáig az. A Finomhengermű a lineárisan szervezett gyár szélső eleme volt. Tőle keletre állt a Durvahengermű és az Acélmű. Északi szomszédja volt a gyári tó, délen pedig a gyárkerítés határolta (mára odakerült a hengermű irodaépülete is), keleti (bejárati) oldalán pedig a Gyári Fürdő állt. A termelés növekedésével egyre bővülő üzem a csúcstermelés időszakában csak szűkösen fért el a területen (valószínűleg a terjeszkedés lehetett az egyik oka a fürdő visszabontásának).
Az épület környezete jelenleg igen elhanyagolt, a megközelítési útvonal minősége is rossz, bár még nyomokban fellelhető a régi kockakő burkolat. Fontos, hogy a keleti homlokzata mentén halad el a gyár régi főútja (amit később elképzelhető, hogy a városi forgalomba is bekapcsolnak majd).
2. Tömegalakítás
A Finomhengermű épület-komplexuma 5 elkülöníthető részből áll: az 1913-as déli, illetve a szintén az e korból származó, de 1938-ban (?) átépített kikészítő- és raktárcsarnokból, a nyugati oldal 1937-es és 1943-as (?) épületsávjaiból, illetve a legészakibb, a '70-es (?) években felépített csarnoképületből. A Finomhengermű hatalmas méretei miatt a tömegtagozódások szemmagasságból nem érzékelhetők (illetve áttekinthetetlenek), azok inkább csak a hegyoldali rálátásokból értelmezhetők. Az eredeti tervek szerint a Finomhengermű három részre tagolódott: a két K-NY-i csarnoktetőkkel lefedett építményvégek É-D-i irányba futó (hűtőpadi) csarnoktetőket fogtak közre. A tetőszerkezet felújításakor a középső épületrész csarnoktetőinek gerincét a két szélsővel párhozamossá tették. Az 1913-as kialakítás szerinti csarnoktetők 18m-es fesztávot hidaltak át, míg az átépített kikészítői csarnok teteje hatalmas (4x24m(?)-es ) fesztávot fed le.
3. Funkcionális kialakítás
Az 1913-as elrendezés szerint az építmény D-i részében helyezkedett el a négy hengersor, nyugatról kelet felé haladva a Középsor, a Finomsor, a Gyors- és drótsor, valamint az Abroncssor volt. Ezektől észak felé ágaztak ki a hűtőpadi részek, és azokon túl, az északi épületvégben volt a kikészítőműhely és a raktár. A középsori hűtőpad magasságában, attól nyugatra került az új abroncssor, illetve még nyugatabbra a II.sz. finomsor. A felszámolt Gyors-drótsor és az abroncssor helyére a betonsor került, amit 2004-ben szintén felszámoltak.
4. Szerkezeti kialakítás
A Finomhengermű szerkezeti kialakítása a fellelt rajzok, illetve a látszó szerkezetek alapján:
körítőfalazata pillérekkel erősített téglafal, a pillérmezőkben vakolattal ellátva.
a közbenső pillérek acélhevederes oszlopok.
födéme nincs (földszintes, nyitott fedélszékű az épület)
fedélszerkezete: acél rácsostartó (korábban ácsolt faszerkezet volt)
fedése acél hullámlemez (korábban valószínűleg korcolt fémelemez fedés volt)
nyílászárók: acélprofilú, szimpla-üvegezésű csarnokablakok, illetve vasajtók, -kapuk. A csarnokterek bevilágításához és a gerincszellőzők is nagymértékben hozzájárulnak.
5. Homlokzati kialakítás
Az épületrészek tagozását és díszítését a homlokzatra kirajzolódó szerkezeti rend (a pillér-raszter) adta. Általánosan jellemző: a látszó téglapillérek közé világos színű vakolat került. A nyílások egyenes záródásúak.
Az eredeti kialakításban a hosszhomlokzatnál a délről 4, északról 3 darab oromzatos csarnokrész közé homogén, oromzat nélküli (5-traktusnyi) hosszfalrész került. A déli (főhomlokzatnak szánt) homlokzatot 4 traktus oromzatos kiemelésével tették hangsúlyossá. A homlokzat elé rövid időn belül odakerültek a bugatéri daruk és más szerelvénye, amelyek mára szinte teljesen beborítják a falat. Érdekes része azonban ennek a homlokzatnak az egyik tolókemence tömegkiugrása a hozzátartozó kéménnyel. A déli homlokzatnál említett "szerelvény-burjánzás" általános, de a délin kívül még a nyugati homlokzatra is kifejezetten jellemző. A régi építmény homlokzata a legtisztábban a keleti oldalon látható. Az abroncssor mellé és a kikészítőműhely mögé épült üzemrészek homlokzatai nem képviselnek olyan építészeti minőséget, mint a kezdeti hengermű falai. Az északi csarnok kopilit fala viszont egységes, rendezett.

állapot leírása:

Az épület felújítást kíván. Az átalakított, felújított részletek leírását a II.3.a. pont tartalmazza bővebben.
A sürgősen felújításra szoruló területek:
- esővíz-elvezetési rendszer (tető, csatornák)
- homlokzatok
- nyílászárók